2013. I-VI
 

Ludwig Binswanger lélekgyógyászata új megvilágításban

Aby M. Warburg 1926 decemberében a Warburg-féle könyvtár üdvözlőlapját küldte el Binswangernek. Antonin Artaud-val ellentétben, aki két évtizeddel később semmivel sem több hozzáértést tulajdonított az orvosoknak a költészet, a színház és a művészet területén, mint a rendőrtisztviselőknek, a hamburgi kultúrakutató és művészettörténész úgy nyilatkozott lélekgyógyászáról, hogy az „törzsvendég az eszmék léghajóján”. Binswanger bizonyságát is adta ennek válaszlevelében, hiszen az első világháború idején intenzíven foglalkozott filozófiával és a görög irodalommal ”eredeti nyelven”, amint arról beszámolt egy Zürichben élő kollégájának.
A későbbi pszichiátriaellenes mozgalom kétségbe vonta a pszichiátria objektív tudását, s az elmebetegek művészetét állította szembe vele. E mozgalom szemszögéből nézve Binswanger Kreuzlingerben működő szanatóriuma a materialista felfogású pszichiátria ellenképét nyújtotta a maga művészet- és filozófiabarát szellemével. Szaktudományi oldalról ezt bizonyos mértékig Sigmund Freud is megerősítette, aki hosszú éveken át levelezett Binswangerrel. Freud ironikusan és egy kissé leereszkedően átengedte kollégájának „az emberlét felsőbb emeleteit”, ahol a vallás és a művészet tanyázik, ő maga viszont a lélekháztartás alagsorának, az ösztönök lakóhelyének kívánta szentelni magát, ami forradalmi és tudományos szempontból kétségkívül komolyabban veendő választásnak látszott. A még ifjú és vitatott tudományág történelmi főszereplői és ellenfeleik számára egyaránt a kép és ellenkép szembeállítása volt kézenfekvő: a teljesség szembeállítása a materializmussal, a szellem szembeállítása a természettel, a kultúra szembeállítása a tudománnyal, s nem utolsósorban az érzékeny, kreatív elmebeteg szembeállítása a bolondok köznépével.
Amikor Binswanger hajdani szanatóriumát 1980-ban bezárták, számos visszaemlékezés a barátságos társas élet helyszíneként méltatta. Amint azt már Joseph Roth, az író is megjegyezte, e helyütt „gazdag családokból származó elkényeztetett bolondok részesültek kíméletes és költséges kezelésben, az ápolószemélyzet pedig olyannyira gyengéd volt, akár a dajkák”. Ha viszont közelebbről vizsgáljuk meg a kultúra és a tudomány funkcionális összefüggését, akkor differenciáltabb kép bontakozik ki.
Már a szanatórium alapítója, az idősebb Ludwig Binswanger (1820–1880) arra törekedett, hogy humánus kezelést nyújtson az elmebetegeknek családjuk bekapcsolásával. Az ember mint társadalmi és kreatív lény került a terápia fókuszába. A kultúra nemcsak a terápia szempontjából vált fontossá. A művészek, a kulturális alkotómunkát végzők lelki élete különösen tanulságos területként kínálkozott az élet kutatásához, s e terület feltárása az elméletképzést és a gyakorlati kipróbálást illetően egyaránt a kezdeteknél tartott. Az idősebb Binswanger fia, Robert (1850–1910) közzétette Karl Stauffer svájci festő (1857–1891) kórtörténetét. Robert fia, az ifjabb Ludwig Binswanger, aki ezt az írást tartotta apja legjelesebb munkájának, arra törekedett, hogy széles körben bevonja a pszichiátria elméletébe és gyakorlatába a filozófiát, a művészeteket és az irodalmat.
Az ifjabb Binswanger rendszeresen visszavonult a családjától, hogy hosszú órákat szenteljen az olvasásnak. Wilhelm Worringer Absztrakció és beleérzés, adalék a stílus pszichológiájához című munkáját tanulmányozta, s e művészettörténész szerzővel osztozott a materializmus és az idealizmus összebékítésére való törekvésében. A mű Binswanger birtokában levő 1916-os kiadásában a pszichiátert különösen érdekelte a függelék, amely a következő címet viselte: A transzcendenciáról és az immanenciáról a művészetben. Maga Binswanger is az élet transzcendentális ősokának igyekezett ugyanis a nyomára bukkanni. A könyvben fellelhető számos írásjel, ceruzával írott megjegyzés és a hátsó borító belső oldalára feljegyzett, oldalszámokkal ellátott kulcsszavak (például „művészi ösztön”), amelyek a gondos olvasó személyes tárgymutatójaként szolgáltak, s mindezek arról árulkodnak, hogy az orvos intellektuális tevékenységének sajátos esztétikai minősége volt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969