2013. I-VI
 

Steven Pinker és az emberi természet

Steven Pinker, a Massachusetts Institute of Technology kognitív idegtudományokkal foglalkozó központjának vezetője részt vesz e vitában. A nyelvi ösztön és a Szavak és szabályok című könyvei révén ismertté válva Chomskyhoz csatlakozva a gondolkozási és nyelvi struktúrák veleszületettsége mellett érvel. A legújabb, Tiszta lap, az emberi természet tagadása című könyvében a Hogyan működik az elme? című előző munkájához hasonlóan nemcsak a nyelvről és gondolkodásról van szó, hanem az érzelmekről, az erőszakról, a gyermeknevelésről, a nemek közötti különbségekről és a művészet állítólagos hanyatlásáról, röviden az ember egész világáról. Ámde míg a Hogyan jön létre a gondolat a fejünkben? című könyvében a kérdések filozófiai összetettségét tapintatosan kezelve vázolt fel konstruktív módon magyarázatot nyújtó rendszert a szellemi teljesítményekre vonatkozóan az idegtudományok eredményei alapján, addig a Tiszta lap, az emberi természet tagadása című művében mintegy „végső csatá”-ban igyekszik megmenteni a kultúrát a biológiai tudományok segítségével.
Pinker tézisei egyszerűk. Először: igenis létezik olyasmi, mint emberi természet. Másodszor: ezt rendre tagadják a modernitás korszakában az „üres lap”-ot posztuláló tanítás ürügyén. Harmadszor: ez a tagadás kulturális szempontból végzetes. Negyedszer: az evolúciós biológia és az idegtudományok felismerik az ember igazi természetét, s ezzel elhárítják a kulturális végzetet.
Pinker esetében a genetikusan és idegrendszerileg rögzített emberi természet általános elfogadásáról van szó. A szerző ezenközben a maga teljes többértelműségében alkalmazza az emberi természet fogalmát, mégpedig az ember lényegének megjelölésére. Annak megnevezéseként, ami csak igen nehezen változtatható meg, s utalásképpen arra az eredendő alapra, amelyre minden kulturális fejleménynek rá kell épülnie és reagálnia kell. Néha úgy látszik, mintha a kognitív tudományban megjelenő esszencializmusról lenne szó, de azután megint csak normatív kultúrprogramok kereteként jelenik meg a genetikai és neuronális útipoggyász. A könyv gyengéje, hogy a szerző nem gondolja végig, mit jelent voltaképpen az emberi természet, holott minduntalan használja e fogalmat. Pinker nem vesz tudomást egy Galileitől Kantig nehezen kivívott felismerésről, nevezetesen arról, hogy a felvilágosodás óta a természetet már-már nem ismerik el tudományos kutatás tárgyaként, mert a dolgok (és az emberek) lényege, az oksági láncolatok abszolút kezdőpontja és a természeti tárgyak egésze nem lehet tárgya a tapasztalásnak. A természetfogalom normatív alkalmazásának problematikája körüli vita kizárólag a XIX. század rasszistái által hangoztatott filozófiai képtelenséggel és a nácik körében dívó természetelvűséggel kapcsolatban folyt. Pinker tézise szerint e primitív természetelvű felfogásokra reagáltak a második világháború után az „üres lap” jegyében álló téves tanítással, amelynek értelmében az ember minden vonatkozásban alakítható.
Pinker eszmefuttatásainak a keretében mérsékelt, politikailag „korrekt” álláspontokat szegez szembe szélsőséges nézetekkel, s kimutatja, hogy a liberális álláspont összeegyeztethető vagy alátámasztható a biológiai tudományoknak az elme veleszületett struktúráját igazoló felismeréseivel. A szerző a nemek viszonyát illetően a Daphne Patais által képviselt radikális feminizmust szembeállítja két írónő, Iris Murduch és Susan Sontag liberális, humanista feminizmusával. Patais minden nemi aktust egyenlőnek tekint a megerőszakolással, s azt képviseli, hogy minden nőnek leszbikusnak kellene lennie, a férfiak össznépességen belüli számarányának pedig nem szabadna túllépnie a 10%-ot. A két írónő elismeri a férfi és a nő különbözőségét, de bárminemű diszkriminációt elutasít. Csupán az a probléma, hogy sem Murduch, sem Sonntag nem szorul rá arra, hogy az álláspontját a Pinker által felvonultatott kutatási eredményekkel támassza alá, például azzal, hogy a tesztoszteron hormon miként ösztönöz dominanciára, a két nem térbeli képzelőerejének különbségeiről nem is beszélve.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969