2013. I-VI
 

A nemzetközi kapcsolatok Rawls-féle filozófiája

Ezt elsősorban az elosztási igazságosság általa kidolgozott elvének köszönheti, amely megköveteli: a társadalom legfontosabb intézményeit úgy alakítsák ki, hogy a legelesettebbek helyzete ne romoljon, hanem javuljon. Az igazságosság elmélete az úgynevezett differenciaelvet kizárólag a társadalmakon belül zajló újraelosztásra vonatkoztatja, ugyanakkor számos teoretikus számára következetes lépésnek látszott az elv alkalmazási körének kiterjesztése a nemzetállamok határain túlra. Az első lépést ez irányban Charles Beitz tette meg, amikor az 1970-es évek végén messzemenő kötelezettségeket vezetett le a Rawls-féle differenciaelvből a legszegényebb országokra vonatkozóan.
Maga Rawls mégis egészen más utat választott, amikor az 1980-as évek során kifejtette gondolatait a globális jogrend alapelveiről. Ezt az utat 1999-ben zárta le A népek joga című könyvével, amely nemrég jelent meg egy nagy igényű könyvsorozat keretében a berlini de Gruyter Könyvkiadó gondozásában. Már a könyv címéből is kitűnik, hogy Rawls nem a globális igazságosság tőle elvárt elméletét fejlesztette ki, hanem inkább a liberális külpolitika alapelveivel foglalkozik. Arra a kérdésre akar választ adni, hogy az ideáltipikus liberális államok milyen szabályokra alapozzák egymáshoz fűződő viszonyukat. Rawls úgy válaszol e kérdésre, hogy a megjelenítés eszközeként kínálkozó ősállapothoz folyamodik, amihez csak annyit, hogy Az igazságosság elmélete című könyv megírásakor is így tett. Az alapgondolat a következő: annak megfontolásával lehet az igazságosság alapelveinek nyomára jutni, hogy az együttélés milyen alapelvei mellett döntenének azok, akik nem ismernék saját helyüket a társadalmi hierarchián belül, s a számukra különösképpen előnyös megoldásokat sem tudnák meghatározni. Rawls híres metaforája szerint a választásra „a nem tudás fátyla” mögött kell sort keríteni.
A népek joga című könyvében Rawls úgy hozza létre ezt a modellszituációt, hogy a liberális államok képviselőinek kell meghatározniuk külpolitikájuk alapelveit, majd a szerző egy olyan ősállapotot vizsgál meg, amelyben a „tisztességtudó hierarchikus népek”-nek minősített entitások képviselői gyülnek össze. Rawls olyan államokra gondol, amelyeknek a politikai rendszere nem felel meg a liberális demokráciának, ám amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a közösség jólétét tűzik ki célul, s ismerik a konzultáció bizonyos mechanizmusait.
Rawls a liberális tolerancia alapelvéből következő követelménynek tartja azt az elgondolást, hogy az államok fajtái szerint tegyünk különbséget az ősállapotok között. Megkívánja annak elfogadását, hogy vannak olyan államok, amelyeknek az alapvető politikai elképzelései sokban különböznek másokéitól, de mégis tisztességtudók. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy szerinte mindkét modellszituációban ugyanazt a nyolc alapelvet választanák az érintettek, s ezek „átfedő konszenzus”-t eredményeznének. Mindkét típusú állam megköveteli a többi ország szabadságának és függetlenségének elismerését, az emberi jogok tiszteletben tartását, a hadijog szabályainak betartását, valamint azon népek segélyezését, amelyeknek kedvezőtlen feltételek miatt nem sikerült igazságos intézményrendszert kialakítaniuk. A jól berendezkedett népek közösségén kívül állnak a terjeszkedésre törekvő lator államok, valamint a jóindulatú abszolút monarchiák, amelyek az emberi jogokat tiszteletben tartják ugyan, ám az állampolgároknak mégsem teszik lehetővé az államügyekbe való beleszólást.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969