2013. I-VI
 

Dosztojevszkij üdvtörténeti küldetése az „orosz eszme” jegyében

Körülbelül harmincezer ember kísérte el utolsó útjára az Alekszandr Nyevszkij-kolostorba, amelynek temetőjében februárban hantolták el a koporsóját. „Dosztojevszkij temetése valamennyi részvevőre nagy benyomást gyakorló tömegmegmozdulásnak bizonyult. Az is megkockáztatható, hogy Oroszország sosem látott addig ilyen gyászünnepséget” — olvasható az egyik szemtanú beszámolójában. Az író politikai és irodalmi szempontból egyaránt változatos életútja — a kezdeti sikerek, forradalmi szervezkedés, szibériai fegyház, reakciós fordulat, magánéleti és ideológiai viszályok, nehéz, de ennek ellenére stabil és szolidáris házasság, állandó pénzhiány és szerencsejátékos szenvedély — után disszonáns, de összességében diadalmas fináléhoz érkezett el életének utolsó évtizedében. Ez a termékeny kései korszak a tárgya a Joseph Frank által írt Dosztojevszkij-életrajz ötödik és egyben utolsó kötetének, amely sokéves kutatói tevékenység eredményeként készült el. Frank szigorú időrendi sorrendben számol be az orosz író mozgalmas életéről, alapos tartalmi összefoglalásokat ad a műveiről, leírja a keletkezésüket, a korabeli fogadtatásukat, de rendre eltekint irodalmi értelmezésüktől és kritikai értékelésüktől. Az embert csalódással töltheti el az ily nagymérvű tartózkodás, s esetleg unalom is elfoghatja e nyolcszáz oldalas műtől, amely kizárólag tényekre szorítkozik, s lemond mindennemű személyes hangsúlyról és aktualizáló olvasatról. Másrészt e legmegbízhatóbb Dosztojevszkij-életrajz olyan kézikönyv, amely az életpálya felmérésekor és tények visszakeresésére szolgáló adattárként egyaránt hasznosnak bizonyul.
Dosztojevszkij 1867-től nyugat-európai országokban élt (Baden-Badenben, Genfben, Firenzében), s eközben alkotta meg A félkegyelmű című regényét, Az örök férj című elbeszélését, valamint az Egy nagy bűnös élete című prózaművét. 1871 nyarának derekán Drezdán át hazatért Szentpétervárra, mert attól tartott, hogy elszakad a hazai szellemi élettől, s megszakadnak személyes kapcsolatai. Hazatérte után az „orosz eszme” ember- és világmegváltó eszményként való érvényre juttatásának szentelte magát — e témát hol irodalmi formában feldolgozva, hol publicisztikai propagandaként kifejtve —, hogy eközben és ezáltal magát is nagy íróként, az Orosz Birodalom állami ideológusaként, pravoszláv keresztényként és harcos humanistaként helyezze a közélet színpadára. Amint azt röviddel a halála előtt még egyszer kijelentette, nem kevesebbre törekedett, mint arra, hogy egész Oroszország számára érvényes hitvallást fogalmazzon meg.
Dosztojevszkij az általa gyűlölt, ámde titkon mégis csodált Európából hazatérve egyre újabb megközelítések keretében fejtette ki az orosz eszme mibenlétét. Három nagyszabású regény — az Ördögök, A kamasz és A Karamazov testvérek —, valamint az 1873 és 1880 között folytatásokban megjelent Egy író naplója tanúskodik arról a messianisztikus megszállottságról és egyúttal arról a hatalmas szellemi meg retorikai ráfordításról, amellyel az író Oroszország üdvtörténeti rendeltetésére vonatkozó hazafias elképzeléseit lassacskán kikristályosította, s más „átkos kérdések”-hez hozzáidomította, hogy azután az 1880-ban Alekszandr Puskinról megtartott beszédében eljusson ezen elképzelések hatásos szintéziséhez. Dosztojevszkij Puskinból, az orosz nemzeti költőből vezeti le számos vargabetűvel az orosz eszme és egyúttal az orosz jellem állandóit. Orosznak lenni Dosztojevszkij számára annyit tesz, hogy orosszá válni; az igazi orosz ezért a leendő orosz, aki az összes ellentéten és ellentmondáson úrrá lesz, még az Európához fűződő ellentmondásokon is, éspedig azáltal, hogy befogadja, sajátjává teszi és ezáltal új egésszé olvasztja össze őket. Az egyetemes együttérző képességgel felruházott és minden ellentmondást összebékítő orosz ember lesz az, „aki a maga orosz, egyetemes emberi és mindent egyesítő lelkébe összes embertársunkat befogadja a testvéri szeretetben, s talán az orosz ember fogja kimondani az utolsó szót a mindent felölelő egyetemes harmónia, az összes néptörzs végső testvéri egyetértésének jegyében Jézus Krisztus evangéliumi törvényének megfelelően”.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969