2013. I-VI
 

A sivatag angyala

Donya al-Nahi, akit eredetileg Donna Topennek neveztek, a nappalijában ül, s megpróbál visszaemlékezni arra a márciusi reggelre, s arra a tekintetre. Abból megsejtette, de csak egy pillanatra, mit tervez a férje. Az asszony már több mint húsz éve Allah-hívő, holott Skóciában született, Cambridge-ben nevelkedett. Most London nyugati részén lakik, ahol viktoriánus sorházak, libanoni éttermek, ingatlanközvetítő irodák, McDonald’s éttermek és afrikai műtárgyakat áruló üzletek sorakoznak. Az ilyen lakónegyedekben régebben utcai harcokat vívott a rendőrség a bevándorlókkal. Most az új középosztály keveredik egymással, barnák, feketék, fehérek. A kultúrák harca manapság már a lakószobákban zajlik.
Donya négy gyermek anyja. A három fiú közül Marlin tizenkét, Kálid nyolc- és Alla ötéves, míg Amira, a leány a hetedik évében jár, tornacipőt hord, popzenét hallgat, s egy ideje nem hagyta el a házat fejkendő nélkül. Donya családjában Amira volt az egyetlen, aki mindennap imádkozott a mindenható Allahhoz. Mahmud őt és kisöccsét vitte magával azon a reggelen, március 25-én. Talán a nyugati világ elvárásaitól akarta megkímélni őket, de az is lehet, hogy csak az anyjukat akarta ekképp megbüntetni.
Donya megérezhette volna, mire készül a férje, hiszen könyvet írt A sivatag angyala címmel, amelyben elmeséli, miként hozott haza arab apák által a Közel-Keletre hurcolt gyermekeket titkos küldetések keretében.
Az asszony a kiadójánál volt azon a márciusi napon, s interjút adott. Marlon, a legidősebb fia felhívta, s közölte, hogy az apja nem jött érte az iskolába, ahogyan szokott. Donya félbeszakította az interjút, s elment először Marlonért, majd Kálidért, utána pedig keresni kezdte a két kisebbik gyermeket. Sehol sem találta őket, sem az iskolában, sem a barátoknál, sem máshol. A házat zárva találta, Mahmudnak pedig se híre, se hamva nem volt. Az ejtett vállú trikók hiánya és az a tekintet hirtelen mindent világossá tett. Mahmudnak Irak a hazája, éppen Irak. 2003. március 25-e az iraki hadművelet hatodik napja volt.
A történet 1995 tavaszán kezdődött a szerelem senki földjén, valahol Bagdad és London között, a vallások és kultúrák láthatatlan határvidékén. Éspedig azzal, hogy Donya panaszt tett az egyik libanoni étterem üzletvezetőjénél, mert az étel más volt, mint amit rendelt. Az üzletvezetőt Mahmud al-Nahinak hívták. A férfi eleresztette Donya rikácsolását a füle mellett, a szitkokat meg sem hallotta, s úgy érezte, ez Anglia legszebben csengő hangja. Saját maga hozta ki az új ételt.
Hamar összeházasodtak. Iraki férj, brit anyakönyvi hivatal, olasz étterem, francia pezsgő. Mahmud nem az első férje volt az asszonynak. Tizenhat éves korában megszökött hazulról, beleszeretett egy jordániai férfiba, követte a hazájába, de tizennyolc hónappal később a férfi nélkül tért haza. Ezután egy tunéziaiba szeretett bele, majd egy szaúd-arábiai férfi volt a következő szerelme, aki Lamborghinivel járt, hitelkártyát váltott ki a számára, amelyről annyi pénzt vehetett fel, amennyit csak akart. Ezután egy jómódú ciprusi férfiba szeretett bele, aki az első férje lett. Megszületett a fia, Marlon, s Cipruson éltek. Egy szép napon elhozta a gyermeket az óvodából, s hazaszökött Angliába. Ez volt Donya első gyermekszöktetése.
Amikor Mahmuddal megismerkedett, a férfi már csaknem tizennégy éve nem járt Irakban. Angol nyelvtudása még gyatrának mutatkozott, s Anglia idegen volt tőle. Tizennyolc évesen érkezett Londonba, s akkoriban Irak még virágzó országnak számított. Mérnöknek tanult, az apja, a kőolajszakmában működő jómódú üzletember finanszírozta a tanulmányait. Mahmud Bászrából származik, a családja síita. Bászrában a nők elfátyolozzák az arcukat a tizenkettedik életévüktől, az angol nők viszont testhezálló ruhákat hordanak, s ha lefekszik velük az ember, nem kell férfi rokonaik bosszújától tartani. Mahmud ifjú volt, okos, jóképű, kipróbálta a képességeit.
Az Irán ellen az 1980-as évek közepén viselt háború nyomorba taszította Irakot, és Szaddám Huszein megtiltotta a devizakivitelt. Mahmud visszatérhetett volna az értelmetlen háborúba, de inkább Londonban maradt, félbehagyta tanulmányait, s dolgozni kezdett egy étteremben. A férfi szemében a két világ legvonzóbb oldalai egyesültek Donyában: brit nő, aki beszél arabul, fejkendőt visel, de rúzsozza a száját, hisz az iszlám család eszményében, de mégsem olyan nő, akinek az élete a pelenkára és a fakanálra korlátozhzató, vidám és szexi, sosem unalmas, s megtakarított pénze is van. Ez a nő egyszerre hordozza az üdvösség és a kárhozat ígéretét.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969