2013. I-VI
 

A szerelem tudománya

Hasznos ez? A kutatók véleménye szerint igen. Először is, a társadalmi kötődéseket szabályozó neurokémiai folyamatok megértése elősegítheti az emberek kapcsolatteremtő képességében mutatkozó hibák kiküszöbölését. Legyen bár szó a szülőket a gyermekeikhez fűző kötelékről, a házasfelek kapcsolatáról, a dolgozóknak a kollégáikhoz való viszonyáról. Minden emberi viszonylat a társadalmi kapcsolatok létesítésének és ápolásának képességén múlik. A defektusok működésképtelenséget idézhetnek elő, s olyan rendellenességekben nyilvánulhatnak meg, mint az autizmus és a skizofrénia, netán a szerelmi elutasításból fakadó súlyos depresszió. A tudományos kutatás fényt vet a szexuális magatartás szélsőségesebb formáira, s utópista gondolkozású társadalmi csoportok úgy látják, hogy az ilyen tudományos munka olyan jövő felé nyit utat, amelyben a szerelem garantált lesz, mert elő tudják majd idézni gyógyszerekkel, sőt, az is elképzelhető, hogy már a fogantatáskor gondoskodnak róla génsebészeti módszerekkel.
A szerelemről szóló tudományos mese a préripocokkal szokott kezdődni. Ez a kis társas lény monogám kapcsolatokat szokott létesíteni. A párosodás után életre szóló kapocs köti össze a két nemet. A párok szívesen időznek együtt, órákon át tisztogatják egymást nyalogatva, s együtt élnek a fészekben. Kerülik a potenciális társakkal való találkozást, s amikor kölykeik születnek, szerető és figyelmes szülőkké válnak. Ugyanakkor egy másik pocokfaj, a hegyi pocok az egy éjszakára szóló szexpartnerség iránt mutat érdeklődést. Mindebben az az érdekes, hogy a két faj viselkedésében mutatkozó óriási különbséget alig tucatnyi gén okozza. A két pocokfaj ugyanis több mint 99%-ban azonos genetikailag.
A kutatások feltárták, hogy amikor a préripockok párosodnak, két hormon jut a vérükbe, az oxitocin és a vazopresszin. Ha e két hormon kiválasztását gátolják, a párosodásukból nem lesz több futó viszonynál. Ha viszont injekcióban megkapják e két hormont, de megakadályozzák a párosodásukat, akkor a nemi érintkezés hiánya ellenére is kialakul bennük a preferencia választott partnerük iránt. Más szóval, a kutatók egy injekcióval „szerelem”-be tudják ejteni a préripockokat.
A kutatók akkor jöttek rá a dolog nyitjára — és arra, hogy e kutatási eredmények mennyire vonatkoztathatók az emberre —, amikor hegyi pockoknak adták be a bűvös hormonkeveréket. Minthogy ezek az állatok nem estek „szerelem”-be, kiderült, hogy a préripockok agyában oxitocinra és vazopresszinre érzékeny receptorok vannak azokon a területeken, amelyek a jutalmazással és a megerősítéssel hozhatók összefüggésbe, míg a hegyi pockok megfelelő agyterületein nincsenek ilyen receptorok. Felmerült a kérdés: e tekintetben a szintén monogám ember agya hasonlít-e a préripocokéhoz?
E kérdés megválaszolásához kissé mélyebbre kell ásni. Larry Young a társadalmi kötődést tanulmányozza az atlantai Emory Egyetemen. Szerinte az agyban arra szolgáló jutalmazórendszer található, amely a pockokat (és az embereket is) arra készteti, hogy azt tegyék, amit tenniük kell. E nélkül megfeledkeznének az evésről, ivásról és párosodásról, s ez katasztrofális következményekkel járna. Az állatok azért csinálják állandóan ezeket a dolgokat, mert kellemes érzéseket keltenek bennük. Mégpedig azért keltenek kellemes érzéseket, mert az agyban kiválasztódik a dopamin nevű vegyi anyag. Amikor egy nőstény préripocok párosodik, akkor a dopaminszint 50%-kal emelkedik agyának a jutalomközpontjában.
Amikor egy hím patkány párosodik, hasonlóképpen a szabaddá váló dopamin tölti el kellemes érzettel. Az állat megtanulja, hogy a párosodás élvezetes, s még többet akar belőle annak alapján, ahogyan az először történt. A patkány azonban a préripocokkal ellentétben sosem tanulja meg, hogy a párosodást egy meghatározott nősténnyel kapcsolja össze. A patkányok ezért nem monogám hajlamúak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969