2013. I-VI
 

Rejtélyek a Kalevala körül

A kelet-finnországi Kuhmo városka szélén bűvös nevű épület emelkedik: Juminkeko. A temérdek fából épített, nagy üvegfelületei miatt világos termekkel teli létesítmény, a finn mitológia varázsfészke a modern skandináv építőművészet imponáló példája. A nemrég emelt, terjedelmes épület egyetlen célt szolgál: állami megbízásból a finn irodalom legismertebb művének, a Kalevalának és ősidőkben élt hőseinek, Vejnemöjnennek, Ilmarinennek és Lemminkejnennek állít emléket. A látogató a mű több tucat kiadásában gyönyörködhet, megtekinthet néhány rövidfilmet, s elcsodálkozhat azon, hogy az épületet egyetlen könyv méltatásának szentelik. De hiszen e mű páratlan a maga nemében, válaszolják a Juminkeko kultúralapítvány munkatársai. A Kalevala a finn nemzeti eposz, a finn kultúra alapköve, amely a Nibelung-énekkel és az Iliásszal vetekszik.
Aki óhajtja, pontos részletekről is tudomást szerezhet. A Kalevala 1849-ben napvilágot látott végleges változata tizenöt énekből áll, s ezeket 22 795 négy verslábból, többnyire alliteráló trocheusokból összetevődő verssor alkotja. A Kalevalát ötvenegy nyelvre ültették át, s ezáltal „gyorsan elfoglalta az őt megillető helyet a világirodalom nagy művei között” — olvasható az internetes honlapon (www.juminkeko.fi). Sőt, mi több, a finnek e műnek köszönhetik nemzeti identitásukat. Temérdek dicséret illeti ezt az egyedülálló, nyomtatott művet, s a sok dicséret gyanakvóvá teszi az embert: nem olyasmit magasztalnak hevesen, amit nem is lehet bizonyítani?
A Kalevalának vitán felüli hatása van a finnek öntudatára, a finn nemzet és állam létrejöttére. A finnek egy csapásra megszabadultak attól a kínzó érzéstől, hogy történelemnek híján levő népecskéhez tartoznak. Váratlanul egyenrangúnak tudhatták magukat hatalmas szomszédaikkal. Csakhogy a nagyszerű karéliai eposz egy tévedésnek, alkotója vágyálmának köszönheti létét. Bármilyen szívesen vélekednek is így az olvasók, a Kalevala nem mitikus szövegek gyűjteménye, s nem népi bölcsességek csokorba szedett kompendiuma, hanem műalkotás, s a szerzőjét minden kiadásban feltüntetik.
Elias Lönnrot néprajzos, nyelvész és orvos 1828-tól kezdve számtalanszor utazott az ország északkeleti felébe a szóban áthagyományozott népköltészet kincsei után kutatva. Karéliában bőséges zsákmánya akadt: archaikusnak tetsző költemények (úgynevezett rúnaénekek) szóltak a rúnaénekesek előadásában a kantelének nevezett öthúrú citerán játszott monoton dallamok kíséretében a világ teremtéséről és titokzatos óriások rablóhadjáratairól, valamint a mindennapi életről és szokásokról. Ezek váltak Lönnrot vágyának és egyúttal tévedésének tárgyává, ugyanis úgy vélte, hogy egy hatalmas eposz töredékeit hallja, amely az ősidőkről szól, s az ősfinnek őseposzának tekinthető, amely elsüllyedt a kollektív emlékezet iszapjában. Ezt az eposzt sosem találták meg.
Ha pedig nem létezett, akkor Lönnrot maga akarta megalkotni a megálmodott finn őskornak e freskóját. Addig kívánt gyűjteni, amíg egybe nem gyűlik „a fél Homérosz”, jegyezte meg szerénytelenül. Később azután kénye-kedve szerint formált e dalokból hatásos, de németül szinte olvashatatlan elbeszélést, így jött létre az a külön bejáratú mitikus világmindenség, amelyben a finnek harcedzett és bölcs ősei lakoztak. Már csak egy név hiányzott ehhez a régi szép világhoz. Lönnrot választása egy olyan fogalomra esett, amely csak egyszer fordult elő az egyik dalban, nevezetesen a vitéz Kalevala földjére. A doktort bizonyára meglepte alkotásának sikere. Költőjének szerencséjére a Kalevala olyan időszakban jelent meg, amikor az egész polgári Európa romantikus lelkesedéssel tartott a nemzetállamok fényes jövője felé. Jacob Grimm tiszteletteljesen méltatta a művet, a finnek pedig nemzeti hősnek tekintik Lönnrótot, s némelyik idős rúnadalnok is kultikus figura státusára tett szert, mindenekelőtt Arhippa Perttunen, a fehér-tengeri Karéliából származó bárd, akinek a dalkincse maradandó nyomot hagyott a Kalevalán. Emlékművet állítottak neki, alapítványt neveztek el róla, ám a Kalevala (társ-) szerzőjeként nem esik említés róla.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969