2013. I-VI
 

Egy őspolitikus elmélkedései

Orwell a Manchester Evening News című lapban megjelenő cikksorozattal hirdette meg az „értelmiségiek lázadásá”-t az ideológiák térhódításával szemben 1946 februárjában, vagyis öt évvel azelőtt, hogy Albert Camus megpróbálkozott az egzisztencialista beállítottságú ember lázadásával. Ez az Orwell utószavával kiegészített cikksorozat néhány hónappal később német nyelven is megjelent. A szerző az utószóban nyíltan kifejtette, mi nyugtalanítja: „Az írók és művészek sokkal határozottabban elutasítják a totális államot, mint a természettudósok és a műszaki szakemberek. Mostanság az egész világ egy olyan szigorúan szabályozott társadalmi forma felé halad, amelyben a szabadság megszűnik, de a társadalmi egyenlőség korántsem valósul meg. Így akarják ezt a tömegek, amelyek mindennél többre tartják a biztonságot.” Az értelmiségi lázadás Orwell szerint olyan tudatállapot létrehozását célozza, amelyben a felvilágosult ember felismeri, „hogy nem a pénz és a tekintély minősül igazán kívánatos dolognak, hanem a szabadság és egy olyan világ, amely nem válik lelketlenné és torzzá a gépek folytán”.
Géprombolás és az értelmiségiek ideológiaellenes mozgósítása egy évvel a második világháború után, az állam hatalomtól való megfosztása, a humánus szocializmus, a keresztény társadalmi tanítás egyesítése és feltétlen pacifizmus — Orwell ezeket írta a zászlajára.
Természetszerűleg Orwell legjelentősebb, 1945-ben írott Észrevételek a nacionalizmusról című esszéjében szintén fellelhető ennek a hivatalos állami doktrínák gyámkodása elleni értelmiségi felháborodásnak a lényege. Ez a szöveg mintapéldával szolgál Orwell saját elemző eljárására, s a szerző bizonyára a kritikus fogalomalkotás mintaszerű darabjának szánta az értelmiségi lázadás kontextusában. Megkülönbözteti a nacionalizmus pozitív és negatív formáit, különbséget tesz a nacionalista neokonzervativizmus, a kelta nacionalizmus és a cionizmus között, taglalja a nacionalizmus azon formáit, amelyeket ő „átvitt nacionalizmus”-nak nevez, a kommunista, a katolikus és a rasszista töltésű nacionalizmust értve rajta, s megvizsgálja az anglofóbia és az antiszemitizmus jelenségét. Ez a különbségtételre és kategorizálásra való törekvés, amely arra az eljárásra emlékeztet, amelyet Karl Jaspers alkalmazott a bűnösség kérdésének elemzésével kapcsolatban, Orwell esetében az intellektuális becsületesség és ezáltal az ideológiaellenes irányultság lényeges ismertetőjegyének számított.
Orwell olyannyira átfogó feladatának tekintette a felvilágosítást, hogy a legnyomasztóbb előítéletek, például a brit ételek gyatra minőségét hangoztató előítélet cáfolatára sem volt rest. Alighogy meghirdette az „értelmiségi lázadás”-t, a British Council megbízásából máris egy terjedelmes brosúrát írt a Brit szakácsművészetről, mivel már 1945 decemberében felhívta magára a figyelmet az Angol konyha védelmében című, feltűnést keltő cikkével. Elismerte ugyan a brit konyha bizonyos gyengéit — a brit cukrászsütemények nem túl fényesek, a halételek és a főzelékféleségek elkészítésekor a britek hajlamosak az alapanyagok szétfőzésére, s a szárnyasokkal sem áll sokkal jobban a helyzet —, ugyanakkor határozottan szembeszállt Voltaire-rel, aki egy előítéletes pillanatában azt a megjegyzés tette, hogy Nagy-Britannia a száz vallás földje, de csak egyetlen szószt ismer. Orwell ezzel szemben rávilágított a sajátos angol vacsora szerepére, továbbá arra, hogy főleg az ország partvidéki területein lenyűgözők a reggelik. Ezúttal is a különbségtétel mesterének bizonyult, s megkülönbözette a brit puding és a brit lepény különböző válfajait.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969