2013. I-VI
 

Le Carré „tökéletes barátai”

— Le Carré úr, ön valószínűleg sosem írt a Tökéletes barátoknál időszerűbb regényt. E könyvben Tony Blair brit miniszterelnököt és az iraki háború után kialakult helyzetet választja témául, az egészet jelen időben elbeszélve. Megértéssel fogadja, hogy a brit kritikusok a szemére vetik: túlságosan elszabadul e műben a politikai pamfletíró?
— Én mindig a fennálló viszonyokat bíráltam regényeimben. A hidegháború idején játszódó Smiley-regényekben az erkölcsi kétértelműséget, A panamai szabóban az amerikai militarizmust, Az örök kertészben pedig a gyógyszeripar afrikai üzelmeit állítottam a célkeresztbe. A kritikusokat talán az zavarja, hogy új regényemnek a végén nem a megfelelő embereket küldöm a másvilágra. Én igen kritikusan szemlélem a mostani világrendet.
— Visszakívánja a letűnt világrendet?
— Nem. Mindig élesen bíráltam a szovjet totalitarizmust, most viszont a totalitárius kapitalizmussal kerülünk szembe. Az ifjabb Bush is kijelentette: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Regényhőseimnek, a brit Ted Mundynak és a német Sashának nincs ínyére e választási lehetőség, s ez ellenséggé teszi őket. Váratlanul másként gondolkodónak minősülnek, s emiatt meg kell bűnhődniük e kegyetlen szép új világban, amelyben a nagyvállalatok uralkodnak.
— A két elválaszthatatlan barát lényegében csalódott idealista, akik gyakran szem elől tévesztik ugyan egymást, de azután ismét egymásra találnak.
— Meg akarták változtatni a világot, de észrevették, hogy ez korántsem olyan könnyű. És itt emberi alapszituációról van szó. Egymillió brit tüntetett egy napon Londonban az iraki háború ellen, s én is köztük meneteltem, de mindez semmit sem ért. Csüggesztő tapasztalat.
— Ebben mutatkozik különbség az 1960-as évekhez képest? A politikai vezető réteget akkoriban még befolyásolták a tüntetések.
— Tőlünk senki sem ijedt meg.
— Most vett részt először tüntetésen?
— Igen.
— Amikor Tony Blair 1997-ben diadalt aratott a választásokon, annak ön is örült.
— Sírtam örömömben. A toryk kilúgozott kormányzása alatt eltöltött hosszú évek után olyan volt a siker, mint egy új evangélium. Most viszont a hazugságnak és a thatcherizmusnak a mértéktelensége már demoralizáló. Még mindig végtelenül távol állunk az igazán igazságos társadalomtól. Különösen az oktatási szférában, ahol a diákság magániskolákban járó 8%-a tölti be később a befolyásos állások 60%-át.
— A regényében egy jelenet is szemlélteti ezt: Mundy és a felesége elméletben az egalitárius társadalom híve, ám egyetértenek abban, hogy gyermeküket magániskolába kell járatni.
— Erre a jelenetre Tony Blair ihletett, aki szintén magániskolákba járatja a gyermekeit, de természetesen mindenkinek megvannak a maga ellentmondásai, én sem vagyok tőlük mentes.
— A regényben egy német és egy brit állampolgár barátsága játssza a fő szerepet.
— Kedvemet leltem ebben az angol–német viszonyban, amely a pragmatikus angol és az ideológiát szem előtt tartó német között alakult ki. E két fél gyakran félreérti egymást, de barátként teljességgel elválaszthatatlanok.
— Úgy véli, hogy a britek és a németek jobban kijönnek egymással, mint a britek és franciák?
— Szívesen hinnék abban, hogy a britek végül is megtanulják azért becsülni a németeket, amilyenek.
— Milyenek a németek?
— Inkább a negatív oldaláról közelíteném meg e kérdést. A mostani németek nem bosszúszomjasok, nem militaristák, hanem internacionalisták, mert minden okuk megvan a nemzeti identitás kétségbevonására. Megítélésem szerint épp ezért szerény és művelt tagjai az európai közösségnek. A britek jól tennék, ha velük szövetkeznének, mert belőlük hiányzik e két tulajdonság.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969