2013. I-VI
 

Apa és fia
Gyüszi László

A Pázmándyak azok közé a közbirtokos nemesek közé tartoztak, akik a XVII. században a török háborúk idején kereskedelemből, főleg tőzsérkedésből és pénzkölcsönzésből meggazdagodtak, majd a XVIII. században a vármegyék közéletében hivatali pályákon vívtak ki tekintélyt. A legjelentősebb Pázmándyak a XIX. században a reformkori mozgalmak kiemelkedő vezetőinek, Kölcseynek, Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak és másoknak a figyelmét, elismerését, sőt barátságát is kiérdemelték. A két Pázmándy Dénes, apa és fia a polgári átalakulásért folytatott küzdelmekben az országos politika szintjén is vezető szerephez jutott. Tegyük hozzá, hogy a család tagjai a református egyházban — mint a Dunántúli Egyházkerület, azon belül több egyházmegye világi vezetői — is hasznos szolgálatot teljesítettek. A történetírásban mégsem kaptak méltó figyelmet, érdemeik szerinti értékelést.
Elpanaszolta ezt Pázmándy Géza is 1898-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján, amikor barátai és ismerősei biztatására felidézte apja, ifj. Pázmándy Dénes emlékét a Budapesti Hírlapban megjelent cikkeiben. Hiteles dokumentumok híján azonban a hírlapi cikkek nem lehettek meggyőzők, visszhang nélkül maradtak. Eltelt újabb fél évszázad. Az ország 1948-ban a forradalom centenáriumát ünnepelte, ám az idő nem volt alkalmas a történelmi igazságtételre. A politika szolgálatába szegődő történetírás hazaárulással vádolta a két Pázmándy Dénest, azzal a nagyon ingatag indoklással, hogy meghódoltak a császári hadsereg parancsnoka, Windischgrätz előtt. Aki figyelmesen elolvassa a vád bizonyítékának tekintett memorandumot, amelyet ifj. Pázmándy Dénes és Ghyczy Kálmán aláírásával 1849. január 29-én juttattak el Windischgrätzhez, az meggyőződhet arról, hogy a szerzők célja nem a behódolás volt, hanem kiútkeresés az ország reménytelennek látszó, válságos helyzetéből. Bár az út, amelyre léptek, tévútnak bizonyult, mégis el kell ismerni, hogy tisztességes szándék diktálta a birodalom és Magyarország újjászervezésének tervét. Miért kockáztatta volna életét a harminchárom éves fiatal politikus, akit 1849-ben mindkét oldalon halálos veszély fenyegetett?
A hazaárulás vádjának híre a politika hullámain eljutott a Komárom megyei szülőfaluba, Kömlődre is. A Pázmándy Dénes utca nevét meg kellett változtatni. Az id. Pázmándy Dénes által építtetett klasszicista stílusú kastélyt is átkeresztelték a későbbi tulajdonos nevéről Hugonnay-kúriára. Már csak az elhagyott, öreg temetőben a sírkövek alig olvasható feliratai őrzik a Pázmándy nevet. Amikor új utca épült a faluban, felmerült ugyan, hogy Pázmándy Dénesről nevezhetnék el, de a megfontolt képviselők inkább egy politikamentes utcanév mellett döntöttek.
Az elmúlt években sok időt áldoztam a Pázmándy család történetének kutatására. A munka első fele, amely a család törzséről és csepi ágáról szól, már elkészült. Most a család kömlődi ágainak történetét írom, de ki tudja, mikor jut el az olvasókhoz a teljes családtörténet. Hogy addig is emlékezzünk, arra jó alkalmat kínálnak a születésnapi évfordulók. Id. Pázmándy Dénes kétszázhúsz évvel ezelőtt, 1781. március 10-én született, fia pedig száznyolcvanöt éve, 1816. április 7-én. Mindketten Kömlődön látták meg a napvilágot, ott gazdálkodtak, s bárhová sodorta is őket sorsuk, vagy szólította a hazáért és a vallásért vállalt szolgálat, mindig ebbe a kis faluba tértek vissza, amelyet őseik alapítottak a XVIII. század elején. Id. Pázmándy Dénes csak akkor hagyta el végleg szülőfaluját, amikor 1848-ban a Batthyány-kormány belügyminisztere Fejér megye főispánjává nevezte ki. Fia pedig 1849-ben távozott, amikor úgy érezte, hogy minden összeomlott, s a szabadságharc vihara feldúlta nyugalmát, hitét, élete értelmét. Utolsó éveiket testben is megrokkanva Fejér megyei birtokukon töltötték. Az apa tisztes öregkort megérve 1854-ben távozott az élők sorából, fia a negyvenedik életévét sem töltötte be, amikor hosszú betegeskedés után 1856-ban meghalt. Végső nyughelyük a baracskai családi sírbolt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969