2013. I-VI
 

Tolerancia, agresszivitás, közöny
Münnich Iván - Kó József

(Az ötlet) Az OTKA keretében, négy évvel ezelőtt Tolerancia címmel kutatási programot indítottunk. Két kulcsélményhez kötöttük vizsgálódásunk céljának, érdeklődésünk területének megfogalmazását.
A rendszerváltás után nagyon sok különböző motivációjú, olykor nyíltan, olykor burkoltan politikai szándékú úgynevezett kampány indult. Az egyik ilyen nagyszabású, feltehetőleg bőséges anyagi bázisú, állítólag társadalmi igényeket kielégítő mozgalom — legalábbis a szervezők önminősítése szerint — a „Tégy a gyűlölet ellen!” szlogennel vált ismertté. A szlogen és a kampány stílusa sok emberben visszatetszést keltett, rendkívül támadónak, agresszívnak érezték. Kérdések sokaságára ösztönzött: Miért éppen én tegyek valamit? Te miért nem csinálsz semmit? Miért gondolod úgy, hogy te tudod az igazságot? Hogy mered tőlem követelni a cselekvést? Miért vádolsz azzal, hogy én nem tettem és nem teszek semmit? Miért bélyegzel meg? Te, aki felszólítasz, tudod mit kell tenni, s teszel is valamit? Felmerül a kérdés: lehet-e agresszív módon cselekvésre buzdítani? Talán nagyobb sikere lett volna a kampánynak, ha a szervezők nem felelőssé tevő hangsúllyal, hanem átfogón fogalmaznak, például így: „Tegyünk együtt az erőszak ellen!” Úgy látszik azonban, a szlogen kitalálói nem együttműködésre kívántak felhívni, hanem cselekvést követeltek. Sokakban ez az erőszakosnak ható stílus keltett visszatetszést egy éppen az erőszak elleni fellépést szorgalmazó kampányban. Nyilvánvalóan egy sajátságos mentalitás megnyilvánulása ez. A kampány sok pénzbe került, sok ember sokat keresett vele, de hatékonyságáról nincsenek információink, valószínűleg nem mozgatott meg nagy tömegeket. Mégsem volt hiábavaló, mert minket gondolkodásra serkentett.
Kutatási tervünk másik ösztönzője egy utcai jelenet volt. A körúton haladó 6-os villamos a megállóban hosszadalmasan várakozott. Két nyugdíjas erejét már-már meghaladó erőfeszítéssel rohant a villamos felé. A kocsiban azonban csak egy ülőhely volt. A „győztes” lehuppant a megszerzett helyre, s feltűnően „diadalittasan” nézett lemaradt kortársára, aki alig kapott levegőt a kimerítő futás után. A vesztes fél első reakciója a szitok volt, mindennek elmondta szintén fáradt, de ülő nyugdíjastársát. A két ember élénk veszekedésbe kezdett, amelyre mindenki felfigyelt. A villamos nem indult el, a vezető csendre intette a perlekedőket. A fiatalok vidáman nevetgéltek, s buzdították az öregeket. A „közönség” kettészakadt, szurkolótáborok alakultak ki, s egymást túllicitáló hangerővel támogatták „kedvenceiket”. Az egyik idős felszólította a másikat, hogy szálljanak le, s verekedjenek meg. A fiatalok „Adjál neki, papa!” felkiáltással buzdították hol az egyiket, hol a másikat. Általános meglepetésre a két veszekedő le is szállt, s tényleg összemérte testi erejét. Ekkor már állt a forgalom, és sok ember hol komolyan, hol nevetve kommentálta az eseményeket, átérezve a helyzet egyszerre komikus és elszomorító jellegét. Nem másról volt szó, mint arról, hogy két megöregedett ember versenyt futott egy ülőhelyért, de csak az egyikük lehetett sikeres. A vesztes azonban nem tudta elfogadni a helyzetet. A személyes siker, illetőleg kudarc indulati töltése eszkalálódott, s rendkívül szomorú „showműsor”-ba torkollt. Mi is történt valójában? Ezt vitatta a nagyszámú közönség, a tanúk.
E két élmény alapján kutatásunk célja az lett: vizsgáljuk meg, hol ér véget a tolerancia, mikor és milyen tényezők hatására jutnak el az emberek abba az állapotba, amelyben már nem tudnak elviselni több vélt vagy valós sérelmet, s látszólag indokolatlan agresszióval reagálnak.
A hazai közhangulat és közvélemény kutatói, a médiában nyilatkozó szakértők és a politikacsinálók szinte egyetértő megfogalmazása szerint a magyar lakosság intoleráns. Olyan tudományos igényű program viszont nem ismeretes, amely ennek a pszichológiai-szociológiai természetű jelenségvilágnak a valóság tartalmát kívánta volna feltárni. Ezt a hiányt szerettük volna kutatásunkkal pótolni. Elsődlegesen azt a diagnózist akartuk megadni, amely az emberközi kapcsolatok ellenségeskedő érzésekkel való töltődését, a személyi ütközések gyakoriságát, helyét, dinamikáját és antiszociális irányultságát, a jelenlegi konfliktusmegoldást stb. kívánja regisztrálni. Így jobban megérthetjük a mindennapi életünket átszövő, nehezen viselhető és csak nagy erőfeszítésekkel kontrollálható negatív feszültségeket, s teljesebb képünk lesz a magyar társadalom indulati állapotáról.
Ahhoz, hogy körbejárjuk ezt a jelenségvilágot, igyekeztünk összegyűjteni azokat a tényezőket, amelyek veszélyeztetik toleranciaszintünket. Ennek érdekében statisztikai jellegű és tereptanulmányokat végeztünk. Számításba vettük a bűncselekmények alakulását, a bűncselekmények határán levő szabálysértések gyakoriságát, az embereknek a közállapotokról kialakult véleményét és az utcai intoleráns viselkedések alakulását.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969