2013. I-VI
 

A tudós, a francia tábornok, a csehszlovák miniszter és a szlovák hazafi
Vida Csaba

(Életrajza) Milan Rastislav ©tefánik 1880. július 21-én született Kosariszkában (jelenleg Koąariska),1 sokgyermekes evangélikus családban. Édesapja, Pavel ©tefánik, a hithű hazafi a település evangélikus plébánosa volt. A fiú csak rövid ideig nevelkedhetett családjában, mert az elemi iskola után 1890-ben szülei beiratták a pozsonyi evangélikus líceumba. Ott találkozott először Ąudoví» ©túrnak, a XIX. századi „szlovák nemzeti ébredés” meghatározó személyiségének gondolataival. Milan végül soproni (1893) kitérővel Szarvason (1898) fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Elemi iskolai és gimnáziumi évei alatt feltehetően jól megtanult magyarul is, s megismerkedett a magyar kultúrával és történelemmel. Ezután építőmérnöknek tanult Prágában a műszaki főiskolán, ahol matematikai képességeivel emelkedett ki. Ennek ellenére 1900-ban átiratkozott a Károly Egyetemre, ahol asztronómiát, fizikát, optikát és matematikát hallgatott, de leginkább Masaryk2 professzor filozófiai előadásai érdekelték. 1904-ben filozófiából és asztronómiából diplomázott. Diplomamunkája egy olyan csillagról szól, amelyet 1572-ben a Cassiopeia csillagképben fedeztek fel. ©tefánik az egyetemi évek alatt aktív részvevője volt a cseh kulturális és tudományos életnek. Tagja, majd elnöke lett a szlovák egyetemistákból álló Detvan Akadémikus Társaságnak. Ezenkívül cseh kulturális és tudományos újságokban publikált, köztük a Hlasban, a Časban és az Umelecký hlasban (az utóbbinak szerkesztője is volt). Itt ismerkedett meg Vavro ©robárral.3 Cikkeiben megpróbálta megismertetni a cseh társadalmat Szlovákiával, a szlovákokkal, kulturális és politikai életükkel, s élesen bírálta az osztrák–magyar elnyomást.
1904. november 18-án Párizsba utazott, s a meudoni obszervatóriumban Jules Janssen professzornak, az asztrofizika megalapítójának vezetése alatt kapott munkát. Egy olyan prágai professzora adott neki ajánlást, akit jól ismertek a francia fővárosban is. Együtt dolgozott Gaston Millochau-val, a Francia Tudományos Akadémia tagjával. ©tefánik tudományos karrierje a világban tett utazásai során is folytatódott: 1906 és 1914 között megfordult Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint a csendes-óceáni szigetvilágban. Ezeken a helyeken olyan asztronómiai kutatásokat is végzett, amelyeket sem Franciaországban, sem hazájában nem tudott volna végrehajtani. Külföldi útjai során mindig figyelemmel kísérte az európai eseményeket. 1912-ben tudományos és diplomáciai tevékenységéért megkapta a francia állampolgárságot, s 1914-ben kinevezték a francia becsületrend lovagjává. Az első világháború kitörését követően rosszabbodó egészségügyi állapota ellenére mint pilóta csatlakozott a francia haderőhöz, s kiképzése után katonai műveletekben is részt vett. A légierő tisztje volt, de sikerei és diplomáciai tevékenysége révén a háború végére elérte a tábornoki rendfokozatot. A háborúban többször megsebesült. Az egyik ilyen alkalommal Párizsba ment, s megismerkedett Eduard Beneąsel.4 Eközben nagymértékben segítette a cseh(szlovák) emigráció külföldi „harcá”-t, amelyet Masarykkal és Beneąsel közösen képviselt. Francia állampolgárként a Csehszlovák Nemzeti Tanács (CSNT) alelnöke lett, s nagy érdemeket szerzett a csehszlovák mozgalom nemzetközi elismertetésében, valamint támogatta a külföldi csehszlovák katonai erő létrehozását. 1916-ban Oroszországba utazott, s megszervezte az első csehszlovák légiót. Ezt követően az Egyesült Államokba ment, de a csehszlovák légió körül kialakuló problémák miatt visszatért Oroszországba (Szibériába), majd Olaszországba. 1918-ban a megalakuló első csehszlovák kormányban „csak” a háborús ügyek miniszterévé nevezték ki.
1919. május 4-én repülőszerencsétlenség áldozata lett, amikor Udinéből kívánt hazarepülni Pozsonyba.


(A tudós) Egyetemi tanulmányait követően, 1904-ben addigi munkássága, valamint prágai tanárainak és ismerőseinek ajánlása alapján lehetőséget kapott arra, hogy a párizsi csillagvizsgálóban kutasson. Abban az időben a párizsi intézmény volt a világ asztronómiai kutatásainak a központja, ezért nagy presztízst jelentett ott dolgozni. ©tefánik két embernek köszönhette tudományos, társadalmi és politikai karrierjét: Jules Janssennek és Camille Flammarionnak. Janssen csillagász volt, ©tefánik nála tanulta ki a „mesterség”-et. A francia tudósból akkor lett az egyik leghíresebb csillagász, amikor Indiában egy francia expedíció élén megfigyelt egy teljes napfogyatkozást. ©tefánik 1905. június 20-a és július 4-e között megmászta Európa legmagasabb csúcsát, a Mount Blanc-t (később többször is feljutott oda), s ezáltal a francia közéletben is elismerést szerzett. A Mount Blanc-ról a Napot és a Marsot figyelte meg. Ezt követően részt vett egy francia hivatalos expedícióban, amely figyelemmel kísért és leírt egy teljes napfogyatkozást a spanyolországi Alcossebrében. Ezzel megnyíltak előtte a tudósvilágnak, köztük a Francia Tudományos Akadémiának és a csillagásztársadalomnak a kapui. Meghívott vendég volt a napkutatással foglalkozó oxfordi nemzetközi kongresszuson.5 Sikerei nyomán neves tudósokkal dolgozott együtt, s vendégül látták több olyan híres intézményben, ahol napkutatással foglalkoztak. 1907-ben a Francia Csillagászati Társaság Janssen-éremmel tüntette ki Mont Blanc-i megfigyeléseiért, majd a Mont Blanc-i Obszervatórium társigazgatója lett. Miután a megfigyelőállomást 1908-ban felszámolták, önálló csillagvizsgáló létrehozásába kezdett bele. ©tefánik tudományos karrierjében meghatározó személy volt még Camille Flammarion, a világhírű csillagász, a népszerű tudományos irodalom egyik fő képviselője. Baráti kapcsolatban állt Henri Poincaré fizikussal, Eugčne Aymar de la Baume gróffal, Joseph Vallot-val, a századelő egyik leggazdagabb franciájával, Gustave Eiffel építésszel, Roland Bonaparte herceggel, Camille Chautemps politikussal, egy Devousoud nevű chamonix-i nagyvállalkozóval, Simon Newcomb amerikai admirálissal és csillagásszal, valamint David Jayne Hill-lel, az Egyesült Államok berlini nagykövetével. Kortársai szerint ©tefánik karizmatikus személyiség volt, s e jellemzője mellé szorgalom és nagy munkabírás párosult. Ezt támasztja alá egy amerikai látogatása is: éppen az Egyesült Államokba érkezése előtt halt meg az a csillagász, aki meghívta őt, de ©tefánik így is nagy hírnevet tudott szerezni magának az amerikai csillagásztársadalomban. 1910-re a tudós olyan nagy elismertséget szerzett Franciaországban, hogy tudományos kutatási programokban vehetett részt, többek között egy polinéziai expedícióban. A francia állam által finanszírozott kutatáshoz szükség volt a francia oktatásügyi miniszter6 engedélyére is, mert ©tefánik akkoriban még nem volt francia állampolgár. Kutatásai során, 1906 és 1914 között Európán kívül megfordult Oroszország ázsiai területein, Türkmenisztánban, Algériában, Polinéziában, Brazíliában, Marokkóban, Tahitin, Új-Zélandon, Ausztráliában, a Fidzsi-szigeteken, a Galápagos-szigeteken, Szenegálban, Panamában és Ecuadorban is. 1910-ben a francia központi meteorológiai kutatóintézet megbízta azzal, hogy folytasson kutatásokat Tahitin a Halley-üstökös átrepüléséről. A szigeten ©tefánik létrehozott egy csillagvizsgálót, amelynek igazgatója lett. A sikeres megfigyelések hatására a tahiti csillagvizsgáló világhírű lett. Európába visszatérve is támogatta az általa alapított intézményt, majd 1912-től professzorként ismét a párizsi csillagvizsgáló munkatársa lett. Megkapta a Francia Tudományos Akadémia Wilde-kitüntetését, s tagja lett a belga asztronómiai társaságnak.
Tudományos munkájának köszönhetően 1912. július 27-én elnyerte a francia állampolgárságot.
©tefánikot azonban az első világháború katonai műveletei és a csehszlovák függetlenségi törekvések elcsábították a tudományos élettől, s katonává, diplomatává formálták. Tudományos élete során mindig is hangoztatta szlovákságát. Ennek megfelelően tartotta a kapcsolatot a Párizsban élő szlovák emigránsok csoportjával, köztük Ján Lajčiak filozófussal, s lehetőség szerint támogatta a szlovákiai tudományos életet.


(A katona) Az első háború kitörése a már francia állampolgárságú ©tefánikot Marokkóban érte, ahol éppen egy csillagvizsgáló létrehozásának előkészületein dolgozott. Rövid időn belül visszatért Franciaországba, ahol rossz egészségi állapota (gyomorproblémái) ellenére 1915. január 26-án csatlakozott a francia haderőhöz. ©tefánik mint katona mindkét oldalon harcba szállhatott volna, hiszen egykoron szlovákként a Monarchia állampolgára volt. Ő azonban „választott hazájá”-t szolgálta. Először a francia 102. gyalogezredhez vonult be, de már január 28-án átkerült a chartres-i repülős kiképzőiskolába, ahol vadászrepülő-pilóta lett, majd alhadnaggyá avatták. Az első pilótaengedélyét 1915. április 11-én kapta, Maurice Farman MF-11 típusú repülőgépre,7 felderítői és könnyűbombázói bevetésekre. 1915 májusában a frontra vezényelték, ahol az MF-54-es vadászrepülő-csoportban harcolt, majd szeptemberben különleges feladattal a szerb frontra küldték, ahol az MFS-99-es repülőcsoportban szolgált a szerb kapitulációig. Ugyanebben az évben francia háborús kereszttel tüntették ki. A harcban, bajtársai szerint, bátorság, hidegvérűség és találékonyság jellemezte ©tefánikot. Szeptemberben kórházba került, s Rómában megműtötték, így csak decemberben tért vissza Párizsba. Ezt követően nagy szerepet vállalt a francia légierőn belül a meteorológiai szolgálat kiépítésében. Még 1915-ben hadnaggyá léptették elő. Később Olaszországba vezényelték, ahol mint harci pilóta tevékenykedett, s közben megteremtette az olasz fronton a cseh és a szlovák dezertált katonákból létrehozandó egység alapjait. Olaszországban felderítő repüléseket hajtott végre az osztrák vonalak mögött. 1918-ban már ezredesi rangban szolgált. Mint francia katonatiszt nagy szerepet vállalt az antant oldalán harcoló csehszlovák csapatok megszervezésében. Eredményeinek köszönhetően a legmagasabb francia katonai körökkel tartott kapcsolatot, s bejárása volt a vezérkarhoz.
Clemenceau francia miniszterelnök 1918. június 18-án a csehszlovák kormány háborús ügyekkel foglalkozó miniszterét, Milan Rastislav ©tefánik francia ezredest dandártábornokká léptette elő arra az időre, amíg a csehszlovák hadsereg parancsnokhelyetteseként és a CSNT tagjaként lép fel.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969