2013. I-VI
 

A hinduk, a mozlimok, a zsidók állama és a
Ankerl Géza

A manapság legelterjedtebb neoliberális normák szerint ugyanis egy-egy állam jellegét illetően már nem az perdöntő, hogy milyen anyanyelvet beszélő vagy milyen szentírást követő emberek a polgárai, hanem az, hogy intézményrendszere megfelel-e a gazdasági szabadság és a közvetett népképviselet követelményeinek. A volt amerikai elnök, Bill Clinton távirati stílusában megfogalmazva ez a market-democracy, azaz a piacdemokrácia. A tapasztalatra építő szociológusok dolga eldönteni, hogy a szabadelvű dokrína menyire releváns a (nemzetközi) valóság megértésében. A felvetett kérdésre adott válasznak azonban a tudományos felvilágításon kívül fontos aktuálpolitikai hatásai is vannak. Ha az „igazán” demokratikus (vagyis neoliberális) államnak nyelvileg süketnek és vallásilag vaknak kell lennie, akkor többek között a lélekszámon és a gazdasági szempontokon kívül aligha határozható meg például, milyen mértékű bevándorlás engedélyezhető, vagy milyen országot csatolhat magához egy másik anélkül, hogy azonosságát elveszítené. Ez a kérdés világosan felmerül az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmek ügyében Törökország és (a szigetek után) a Földközi-tenger déli partján elhelyezkedő országok esetében. A barcelonai együttműködési megállapodás nyomán ugyanis ez a gondolat egyáltalán nem utalható a képzelet világába.
S e fogas kérdés nemcsak az Európai Unió sorsát érinti, hanem általánosan érvényes más államokra is. Ha például Szlovákia úgy nyitná meg határait, hogy egy bizonyos időpontban több magyar élne ott, mint szlovák, akkor Szlovákia maradna-e? Vagy ha Izraelben többségben lennének a muzulmán arabok, megőrizhetné-e elnevezésében kifejezett zsidó államiságát?


(Elnevezések) Bármennyire igyekeztek és igyekeznek is a volt gyarmatosítók nevetségessé tenni az önállósuló államok név-visszahonosítási akcióit, az általánosan, társadalmilag elfogadtatott elnevezés vagy a névválasztás nem ártatlan szójáték („place-name game”, ahogy az International Herald Tribune 2002. október 31-ei számának 5. oldalán olvasható), hanem a különálló azonosulás egyik szerves kifejezője. Amikor például Macedónia kivált Jugoszláviából, s önállósult, Görögország mind névválasztása, mind zászlaja ellen tiltakozott, méghozzá sikeresen. A nemzetközi elismerés fejében Macedónia kénytelen volt megváltoztatni zászlaját, s nevét is hiába keressük az ENSZ-tagállamok alfabetikus listáján az M betű alatt: a (világ)béke kedvéért a Volt Jugoszláv Köztársaság Macedónia néven kénytelen szerepelni. Nyilvánvaló tapasztalati tény az, hogy az államok neve gyakran utal a többség által használt anyanyelvre, s nem is létezik olyan ország, amelyben az összes elenyésző számú (bevándorló) embercsoport nyelve a köz- és államéletben ugyanazokat a nyelvhasználati jogokat élvezi, mint a túlnyomó többség beszélte anyanyelv.
Az is szembeötlő, hogy Izrael számos államfunkciójában a nagyszámú muzulmán kisebbség szerepe nem egyenlő a bennszülött, sőt a bevándorló zsidókéval sem. Ugyanez vonatkozik számos muzulmán (dár al-iszlám) államra is, amelyek vallási hovatartozásukat az Iszlám Konferencia Szervezetének létrehozásával is kinyilvánították.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969