2013. I-VI
 

Elfojtás, őselfojtás, archetípus
Menyhay Imre

(Vezérfonal) Tudományos körökben egybehangzó vélemény, hogy az erkölcs és a vele szorosan összefüggő gazdasági etika – a jóról és a rosszról vallott felfogás – szociokulturális meghatározások eredménye, ezért a különböző társadalmak normatív értéktételezései nagymértékben eltérhetnek és el is térnek egymástól. Ennek a ténynek az alapján felmerül a kérdés, hogy a kultúrspecifikus normákon túl vannak-e olyan általános érvényű normák, amelyek minden kulturális értékfelfogás alapjának tekinthetők. Más szóval: vannak-e az ember lelki életében olyan folyamatok, amelyek az emberiség alapvető erkölcsi elkötelezettségét tükrözik? A globalizációra való tekintettel ez a kérdés egyre nagyobb jelentőségű lesz, ugyanis a hagyományos kultúrák beolvadni látszanak a globalizált, modernnek tartott világkultúrába. A világpolgár globális kultúrája nyilvánvalóan egyre jobban háttérbe szorítja a tradicionális kultúrákat, legyen az nyelvi kultúra vagy az ízléssel összefüggő művészeti szemlélet, a szórakozási szokások, a nemiség és a partnerkapcsolat megítélése, általában az életstílus vagy bármi más olyan jelenség, amely a jó és a rossz fogalmát érinti. Ideértendő természetesen a bűnözés visszaszorítását vagy burjánzását elősegítő társadalmi viszonyok megítélése és az ebben rejlő normatív alapelvek, mint például a kollektivizmus, az individualizmus, a demokratikus (laissez faire) vagy a diktatórikus beállítódás, továbbá természetesen a gazdasági etika is, amelynek minőségét a csere és a rablás fogalmát kimerítő szokások közötti különbség társadalmi érzékelése és megítélése, valamint a bűnözés leküzdése érdekében szükségesnek látszó társadalmi viszonyok felülvizsgálatára való hajlandóság fejezi ki leghűbben.
Az őselfojtás Freud által bevezetett fogalma alkalmasnak mutatkozik arra, hogy levezessük belőle azokat az alapvető lelki folyamatokat, amelyeknek során az ember természetében gyökerező erkölcsi értékek látszanak megnyilvánulni, s amelyek a kultúrspecifikus értéktételezések közös nevezőjének tekinthetők.
Adler – Freud tanítványa és kritikusa – viszont az archetípus fogalmát vezette be, amely lényegében ugyanazt kívánja kifejezni, mint Freud őselfojtása, csupán megközelítése és elnevezése más.
A Chicagói Egyetem professzora, Joseph H. Fichter a tapasztalatok alapján alátámasztja Freud és Adler hipotéziseit, s azt állítja, hogy a kultúrspecifikus értéktételezéseken túl van az emberiségnek egy alapvető erkölcsi kódexe, amelynek elemei minden kultúrában megtalálhatók. A végső kérdés az, hogy a szóban forgó alapvető erkölcsi értékek miért nem hatják át az ember magatartását meghatározó módon. Erre azt felelhetjük, hogy azért nem, mert ugyan minden kultúra nagyra tartja az ember fő erkölcsi normáit, de a gyakorlatban a súlyozott képzettársítási ajánlatok – amelyek a hétköznapokat uralják – és az általuk meghatározott viselkedési minták ellehetetlenítik vagy legalábbis olyannyira csökkentik a nemesebb értelemben vett erkölcsi normák hatékonyságát, hogy az abszolút, az eredeti, az emberrel született erkölcs nem képes meghatározó módon érvényesülni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969