2013. I-VI
 

A parasztpolgárosodás dilemmái
Bognár Bulcsu

Erdei Ferencnek a magyar társadalomtudományos gondolkodást formáló munkái alig több mint egy évtized alatt születtek meg a szociográfus műhelyében. A pályakezdéstől a második világháború végéig tartó időszakban írt tanulmányok és kötetek egyaránt a fiatal Erdei munkái, aki az országos nagypolitikában való megjelenéséig a honi szociológia legígéretesebb képviselőjének számított. Erdei jelentőségét az adja, hogy szociográfiáiban a magyar társadalomfejlődés sajátosságait kortársainál átfogóbb értelmezési keretben igyekezett megragadni. Elemzésének sajátossága, hogy a nyugat- és a kelet-európai társadalmasulástól egyaránt eltérő történeti folyamatokat és a társadalomszerkezet jellegzetességeit a számára kitüntetett szerepű társadalmi csoport, a parasztság perspektíváján át próbálta értelmezni. A parasztság társadalomfejlődése ilyen módon nem csupán az Erdei-szociográfiák központi témája, hanem egyúttal a szerző társadalomszemléletének alakulása szempontjából is kulcskérdés. A parasztság történeti és szociológiai ábrázolása pedig e társadalmi csoport polgárosodása kapcsán jelenik meg írásaiban. A parasztság polgárosodásának lehetséges útjai és e fejlődés dilemmái Erdei perspektívájában egyúttal a magyar társadalomfejlődés lehetséges útjait is kijelölik. Ez a tanulmány a parasztpolgárosodás útjainak és Erdei társadalomszerkezeti elemzésének összefüggéseit vizsgálja – a népi szociográfusok mozgalmának felszámolódása1 és az 1940-es évek eleje között keletkezett Erdei-munkák alapján.
Noha vizsgálódásom ezúttal csupán néhány évre koncentrál, az elemzett időszak írásait az Erdei-életmű egészében igyekszem értelmezni. Annál is inkább, mert az 1930-as évek végének munkái folytonosságot mutatnak a régebbi írásokkal. Erdeit – a kutatott területtől függetlenül – változatlanul ugyanazok a kérdések foglalkoztatják. A népi szociográfusi mozgalom végén keletkezett Parasztok2 látszólag széles perspektívája mögött is valójában a magyar parasztság társadalmi integrációjának, polgárosodásának útjai jelennek meg. Az általunk vizsgált időszak első munkája, az 1939-ben megjelent Magyar város3 című kötet a zárt, közösségi létből kilépő parasztság társadalomrajzában és jövőképének meghatározásában tematikusan kapcsolódik a Parasztokhoz: milyen módon szabadulhat fel a parasztság hátrányos alárendeltségéből, miképpen törhet ki társadalom alatti helyzetéből? Erdei számára a negyvenes években keletkezett kéziratos szövegig4 ennek kulcsa az alföldi tanyás mezőváros volt, amelynek legcizelláltabb leírása és a mezővárosi társadalom jellemzése ebben a művében olvasható. Ám feltűnő a változás a megfogalmazásban, a kifejtés módjában. Ezt az írást már nem jellemzi a népi szociográfiai korszak szépirodalmi igénye, hangsúlyosabbá válik viszont a szakszerűségre és a szociológiai igényű megfogalmazásra törekvés. A tudományos igény kiemelése mindenképpen jelzi Erdeinek azt a szándékát, hogy a magyar várostípus szociográfiájának társadalomtudományos érvényességet adjon. A társadalomtudományos érvelés azonban nem azt jelenti, hogy az Erdei-írásokban mindig jelen levő politikai szándék és ilyen módon a politikum társadalomrajzot formáló szerepe ne jellemezné a Magyar város fejtegetéseit.
Már a városszociológiai kutatásokat megalapozó Erdei-féle definíció is erről a kettőségről tanúskodik. A szerző szerint „a város olyan település, amely önmagával is és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, s egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik”.5 A város tehát elsősorban központi hely; olyan település, amely egy nagyobb területi egység köré szerveződő társadalom központjaként működik. A város másik specifikuma Erdei megfogalmazása szerint az, hogy különböző magatartástípusok és társadalmi funkciók színtere, szemben a falu egynemű, telepszerű jellegével, ahol mindent az őstermelés határoz meg. A város viszont a lakóhely, az ipari termelés, a kereskedelmi forgalom, a társadalmi igazgatás és a magasabb szintű kultúrélet színhelye, s e tényezők egyaránt strukturálják a városi társadalom jellegét, sajátos rendet alakítva ki benne. A város azonban nem csupán a különböző funkciók eredményeképpen születik meg, hanem a környező területi csoportokkal való kapcsolatában is. Város és vidéke szimbiózisában a város csak a központi funkciók területét jelenti, nem a vidéktől való elszakadást.
Noha Erdei többdimenziós városdefiníciója új értelmezést hozott, s a város mint központi hely hangsúlyozásával a későbbi történeti kutatások kiindulópontja lett,6 a meghatározás egyértelműen tanúskodik a szerző sajátos, egész életművén végigvonuló preferenciájáról is. Erdei városdefiníciója ugyanis különösen nagy nyomatékkal emeli ki a városnak és vidékének szerves összetartozását. Miközben pedig kulcsfontosságúnak tartja ezt a jegyet a város meghatározásában, fejtegetéseiből világossá válik, hogy szerinte ilyen tulajdonságai csak az alföldi mezővárosnak vannak. Gyakorlatilag ebben az egy településtípusban látja megvalósulni vidék és város egységét. A tanyás város abban különbözik a többi várostípustól, hogy itt a város nem kiemelkedő szigete a társadalomnak, hanem „a körülötte elterülő vidéknek a kiszolgálója”,7 miáltal városi vidékké emel egy egész területet. Ennek alapján állítjuk azt, hogy Erdei széles körű városdefiníciójának lényegében egyetlen várostípus, nevezetesen a magyarországi, alföldi tanyás mezőváros felel meg. Régebbi munkáihoz hasonlóan tehát Erdei itt is egy helyi sajátosságot azonosít általánosan jellemző jegyekkel, s ennek alapján próbál meg általános városfogalmat létrehozni. Várostipológiájában ugyanaz a szemlélet érvényesül, mint az előző évek szociográfiáiban, a Futóhomokban8 és a Parasztokban: a számára különösen nagy jelentőségű tanyás mezővárosi fejlődés jegyei alapján értékeli az egész európai városfejlődést; ráadásul olyan fogalomhasználattal, amely csak e helyi sajátosságok eredményeképpen létrejövő várostípust képes leírni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969