2013. I-VI
 

Szent István Terv - Batthyány Projekt I.
Varga Károly

(A politikatudományi problémakör interdiszciplináris megközelítése) E tanulmány alcímében két újszerű jelzős szerkezet szerepel. Ezeket és főleg a nagy, heurisztikus értékűnek érzett implicit stratégiát egy fiatal, feltörő diszciplína, a menedzsmenttudomány fogalmi eszköztárából vettük, s onnan próbáljuk átültetni őket a politikai szociológia, közelebbről a politikai akciókutatás területére. Mivel ugyanis az implicit stratégia — akár egy néhány évtizedes történetre visszatekintő vállalaté, akár (sőt, még inkább) egy ezernél több esztendős országé és nemzeté — valamiképp a „természettől adott” jelenségek körébe tartozik, egy másik fiatal tudományág, a káoszkutatás, azon belül a fraktálgeometria alapján már megalapozottnak látszik az effajta „természeti dolgok” esetében ilyen „mérettartományokon átívelő önhasonlóságok” elvéhez folyamodni. A káosztudomány amúgy is kikerülhetetlen eleme a korszerű jövőkutatásnak. Teorémáinak sűrű bevetésével a fraktálmintázatra jellemző léptékfüggetlenséget használjuk majd ki az ellenkező irányban is. Miután ugyanis a nemzetnek a reálszférában bontakozó (vagyis implicit-objektív létéből explicit-tudatos programmá alakuló) makrostratégiájáról kiderítettünk néhány stratégiai alapjellemzőt — e stratégiai folyamat a sok történelmi sorscsapás ellenére a túlélés sikerélményével tölthet el bennünket, s új, tudatosabb és reményeink szerint emelkedőbb szakaszára felírhatjuk a Szent István Terv elnevezést —, ennek tudatában visszatérhetünk egy adekvát, mikroléptékű projektstratégiába. Ezt az Orbán Viktor felkérése nyomán induló vállalkozást nevezhetjük Batthyány Projektnek, amely korszerű, fejlett (tehát például az említett káoszelmélet vívmányait is hasznosító) jövőkutatási metodológiával alkalmasnak ígérkezik arra, hogy „a fokozódó bizonytalanság feltételei között előre nem látható, de modellezhető és tanulmányozható jövőképvariánsokat (forgatókönyveket) hozzon létre”. A Szent István Terv születésénél bábáskodó Batthyány Projekt stratégiáját úgy kell kialakítanunk, hogy a lehető legjobban teljesíthesse feladatát: az implicit nemzetstratégiából társadalmi összefogással kihívó nemzetpolitikai célok kitűzését és reális társadalomfejlesztési tervek kovácsolását.
A káoszelmélet vívmányaival felfegyverkezett jövőkutatás megóv bennünket bizonyos naivságoktól (például az olyan tartós állapotokra még adekvátnak érzett predikciós modellek kritikátlan átvételétől, mint amilyeneket a csaknem fél évszázados szocialista érában használni tudtak). Ugyanakkor a káoszkutatás néhány eredményét is csak úgy célszerű felhasználnunk, hogy beépítjük őket egy átfogóbb, komplex jövőkutatási dinamikába. Ez azt jelenti, hogy a társadalom fejlődésében egyaránt számot kell vetnünk (különösen az előttünk álló forrongó szakaszban) a rendszer kaotikus viselkedésével, ám a rendszer viszonylagos egyensúlyával és kiszámíthatóságával is. Csak ettől a komplex közelítéstől várhatjuk azt, hogy fontos belátásokhoz juttasson bennünket a mai magyar társadalom fejlődőképességéről. Mielőtt azonban a tanulmányunk alcímében szereplő két jelzős szerkezetet értelmeznénk, egymáshoz viszonyított fogalmi elemzést kell adnunk e két szóról, a stratégiáról és a politikáról.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969