2013. I-VI
 

A siker tragédiája

A siker olyan személyeket tételez fel, akik tudatosan kitűzött, ésszerűen megtervezett és céltudatosan véghezvitt tevékenységüknek köszönhetik szerencséjüket. A siker szemantikája szerint szuverén színben tűnik fel a szubjektum, amely büszke arra, hogy amit csináltam, azt a magam módján vittem véghez. Emiatt, persze, az a probléma is felmerül, hogy az egyén a társadalmi esetlegességeket és saját sorsának a nem uralt mozzanatait is kénytelen beszorítani a cél megvalósítását szolgáló racionális séma keretei közé. A modern szubjektum ekképp megrögzötten foglalkozik olyan oknyomozó játékokkal, amelyekből saját énjének sikerek előidézőjeként kell kikerülnie, míg a kudarcokat kedvezőtlen körülményekre, véletlen eseményekre vagy más személyek eltérő céljainak megvalósulására vezeti vissza, azaz mások sikere a saját törekvéseket illetően balsikernek tetszik.
A siker és a balsiker kölcsönösen feltételezi és fokozza egymást. Minél mohóbban törekszik egy társadalom a sikerre, annál több rivális verseng érte, s annál több aspiráns marad hoppon. Ez nemcsak azt eredményezi, hogy a piacgazdaság révén növelik a sikerkínálatot, hanem egy demokratikus követelmény megjelenését is, nevezetesen azt, hogy az embereknek azonos joguk legyen a sikerből való részesedésre. Csakhogy ha mindenki sikeres, akkor senki sem az, úgyhogy a sikerre való törekvés végső soron önmagát hiúsítja meg, vagy pedig a siker elveszíti rendkívüli jellegét, és szokásossá válik. A sikerkínálat gyarapodása nyugtatólag hathat az emberek lelki életére, de ez az áldásos hatás tehernek bizonyulhat akkor, amikor az egyénnek be kell vallania a kudarcát, s másokkal is közölnie kell azt. A siker modern kötelezettsége, ahogy Robert K. Merton megfogalmazta, végső soron az ellenpárját is magában foglalja, így a kudarcra is az vár, hogy sikerrel úrrá legyenek rajta.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969