2013. I-VI
 

In memoriam Jacques Derrida

Vajon érezni lehetett halálának a közeledtét? Akinek alkalma volt részt venni a 2003 februárjában Heidelbergben tartott előadásán, amelyben a nemrég elhunyt német Hans-Georg Gadamernek, a megértés filozófusának munkásságát méltatta, az nem szabadulhat ettől a benyomástól. Az elhangzott beszéd ugyanis a búcsúzás hangulatával indította meg a hallgatóságot, s a saját búcsúzása is kiérződött belőle. Derrida a Heidelbergi Egyetem új épületének aulájában tárta fel azt a melankolikus bizonyosságot, hogy a német kollégájával folytatott – félreértésektől sem mentes – párbeszéd immár csupán belső dialógusként, a valóságban pedig csak monológként folytatódhat. A párbeszéd fonalát Paul Celan egyik költeményét idézve vette fel, amelynek utolsó sorai így hangzanak: „A világ eliramlott, nekem kell téged hordoznom.” A finom érzékkel megválasztott gondolatmenetének utolsó mondata megint csak egy versből, Hölderlin egyik költeményéből való: „Mert senki sem hordozza az életet egyedül.”
Derrida filozófiai gondolkodásmódja is úgy írható le, mint e két vers kölcsönhatása: a másikért viselendő feltétlen felelősség összefonódása az abba vetett fenntartás nélküli bizalommal, ami hordoz és elébünk jön (a jövőből kezünkre játszó dolgokban). Voltaképpen ez filozófiájának a mozgásiránya. De nemcsak a gondolkozás mozgásirányáról van szó, hanem az írás és az olvasás orientációjáról is. Derrida a kortárs filozófusok többségével ellentétben átengedte magát mások szövegeinek, s ezt puhatolódzó, fenntartásokkal teli és sokrétű írás formájában valósította meg. Eközben a klasszikusoknak és a nem kanonizált szerzőknek egyaránt hitelt adott. Minden dekonstrukció és irónia ellenére hitt ugyanis azokban a szövegekben, amelyeknek a visszáját is megvizsgálta.
Műveiben, amelyek életéveinek gyarapodásával egyre „irodalmibbá” váltak, természetszerűleg nem lehetett mindig egyértelműen elkülöníteni a szerénységet és a szerénytelenséget. Körmére nézett Husserlnek, Heideggernek, Hegelnek, Marxnak, Gide-nak, Valérynek, Saussure-nek, Lévi-Straussnak, Rousseau-nak, Nietzschének, Sartre-nak, Lévinasnak, Joyce-nak, Ponge-nak, Freudnak, Lacannak, Platónnak, Arisztotelésznek, Walter Benjaminnak, Carl Schmittnek, Bataille-nek, Artaud-nak, Foucault-nak, Blanchot-nak és számos más filozófusnak meg irodalmárnak. A velük való foglalkozás eredményeként több mint ötven könyve született, filozófiai rendszere viszont nem jött létre. Egyetlen olyan filozófiai tantétele sem látott napvilágot, amelyre szellemi szerzői jogot formálhatott volna. Ez még arról a nevéhez fűződő megállapításról is elmondható, amely szerint – a Platón óta érvényben levő hierarchia megfordításával – az írás tekintendő elsődlegesnek a kimondott szavakkal szemben. Ha hinni lehet neki, akkor nem létezik Derrida-féle filozófia, üzenet és módszer sem.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969