2013. I-VI
 

Lehetséges-e európai társadalom?

A szociológia felemelkedése időben egybeesett a nemzetállamnak, a nemzetközi politika rendszerének és a nacionalizmusnak a felemelkedésével. Egyedül ebből a történelmi összekapcsoltságból származik a módszertani nacionalizmus axiómarendszere, amely szerint a nemzet, az állam és a társadalom alkotja a modern világ „természetes” társadalmi és politikai formáit. Európát ezek szerint társadalmak sokaságaként, vagyis additív módon kell felfogni. Európa társadalma egybeesik nemzeti társadalmaival. Ez a fogalmi beállítottság mintegy beprogramozza Európa szociológiájának meg nem értését, sőt, megpecsételi a szociológia Európával szembeni vakságát. Az additív nemzeti társadalomszemlélet az európaizálódást szociológiailag legfeljebb a nemzeti társadalmak módszertani összehasonlításának képében tudja megragadni. Csakhogy eközben szóba sem kerülnek Európa makroszociológiai dinamikájának kulcskérdései: miként érthető meg egy olyan társadalmi térség és annak dinamikája, amelyhez nemzeti társadalmak tartoznak ugyan, de amely mégsem tesz eleget a nemzeti alapon nyugvó társadalmak előfeltételeinek a társadalmi összetartást, a kulturális egyöntetűséget, a politikai részvételt és a jóléti államra jellemző segítségnyújtást illetően?
Kiutat az úgynevezett reflexív modernizáció elmélete nyújt. Az európaizálódás voltaképpen ennek az elméletnek a történelmi kipróbálása. Ennek az elméletnek az alapgondolata semmiképpen sem a modernitással való hirtelen szakítás. Ez a teória azt állítja, hogy a modernitásra visszahatnak a következményei, a mellékkövetkezményei és a mellékkövetkezményeinek mellékkövetkezményei. Egyelőre és elsődlegesen viszont arról van szó, hogy a bevett megkülönböztetések és elméletek, amelyek egytől egyig a tegnap szemszögéből igyekeznek leírni a holnapot, képesek-e lehetővé tenni egy történelmi változást.
A modernitás nemzetállamok jegyében álló első szakaszának intézményes cselekvési logikája, amely a XVIII. századtól alakult ki, a „vagy-vagy” elvet alkalmazta: mi vagy a többiek, természet vagy társadalom, szervezet vagy piac, háború vagy béke, a mi témánkra vonatkozóan pedig megannyi nemzeti társadalom vagy egyetlen európai társadalom, szövetségi állam vagy államok szövetsége.
A reflexív modernitásra való áttérés időszakában viszont a vagy-vagy elvre rárakódik és azt egyre inkább felváltja a „nemcsak–hanem is” elve. Többé már nem belföldi vagy külföldi, belső vagy külső, háború vagy béke, hanem külföldi is és belföldi is, belső is és külső is, háború is és béke is, s megint csak a mi témánkra vonatkoztatva: nemcsak európaizálódás, hanem nemzeti társadalmak is, mégpedig nemegyszer egyidejűleg és egyazon helyen.
A reflexív-modernizáció elmélete a vagy-vagy logikát meghaladva leírást kínál az európaizálódás nemzetközi folyamatainak komplex vonatkozásaira vonatkozóan, kimutatva, hogy az európaizálódás során a részt vevő országok és államok megőrzik viszonylagos önállóságukat, ám egyúttal előrehalad a kölcsönös összehangolásuk és összefonódásuk. Ez a strukturális berendezkedést illetően az elzárkózás és a közeledés kényes egyensúlyát követeli meg, nemkülönben a határok felszámolását, a határok megvonását előirányzó ellentmondásos parancsoló szükségszerűség stabilizálását, röviden az „egyfelől-másfelől” elv intézményesítését.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969