2013. I-VI
 

Grigorij Kozincev
Nemes Károly

Ezt az irányzatot, amelynek legjelentősebb alakja Szergej Eizenstein volt, általában az 1917-es októberi forradalomhoz kötik. Kétségtelen, hogy nem kevés film foglalkozott vele, mert egyrészt így volt adva a rendezők számára az alkotás lehetősége, másrészt műveikkel egyáltalán nem konkréten álltak ki a forradalom mellett (sőt, előfordult, hogy meghamisították a történelmet is).
1917. októbere után a későbbi Szovjetunióban legalább két forradalom ment végbe. Egy politikai felkelés és egy művészeti forradalom. Az utóbbi sok képviselője (akik közül többen emigráltak, áldozatok lettek vagy formalistának bélyegezve korlátozták a tevékenységüket) aligha azonosítható a politikai forradalom híveivel. Kazi-mir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Vlagyimir Tatlin, Szegej Jeszenyin, Ivan Bunyin, Alekszandr Blok, Vszevolod Mejerhold, Szergej Prokofjev stb. nem képzelhetők el bolsevikként. Kozincev – saját beszámolója (Glubokij ekran, Novij Mir, 1961.) alapján megidézhető – sorsa valamit feltár abból, hogyan indult el a művészeti forradalom, s miként találkozott a politikaival.
Kozincev (eredetileg Kozincov) Kijevben született értelmiségi ukrán–zsidó (orvos) családban. Eszmélése gimnazistakorában kezdődött, amikor a Kijevben is jelen levő háború szembesítette egy átalakuló valósággal. 1919-ben tanúja lehetett a Vörös Hadsereg bevonulásának. Ennél jobban érdekelte azonban a művészeti körök és műhelyek elszaporodása, hiszen ő maga is festő szeretett volna lenni. Esténként a Franciaországot megjáró Alekszandra Eksztert hallgatta az impresszionistákról. Ezenkívül paródiákat írt, karikatúrákat rajzolt, nem létező darabokhoz „tervezett” díszleteket. Részt vett egy úgynevezett agitációsvonat és a városnak a (propagandisztikus) díszítésében is. A döntő változást azonban az jelentette számára, hogy társát, Iszaak Rabinovicsot meghívták díszlettervezőnek az akkori Szolovcovszkij Színházba, s ő magával vitte segítőnek Kozincevet, aki így hamarosan megismerte a grúz kísérletező–újító rendező Konsztantyin Mardzsanovot. Mardzsanov volt az, aki 1913-ban megszervezte a Szabad Színházat, amelynek előadásain valódi ökrök jelentek meg a színpadon, Szép Heléna pedig egy egész felvonáson át forgóhintán ült. Mardzsanov városról városra járt, 1919-ben pedig a Lenin nevére átkeresztelt kijevi színház rendezője lett. A színházi tevékenység akkoriban nem csak a színpadon folyt. 1920-ban például – a III. Internacionálé második kongresszusának tiszteletére – előadták A világkommunához című „élőjáték”-ukat, amelyben négyezer vöröskatona és munkás szerepelt mintegy negyvenötezer néző előtt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969