2013. I-VI
 

Imre király emlékezete
Szabados György

A tizenöt éves Béla herceg a magas politikai érdekeknek megfelelően Bizáncba került. 1163-ban a magyar–bizánci háborúkat csitítani hivatott békekötések egyike parancsolta így, mert I. Mánuel császár (1143–1180) – I. (Szent) László (1077–1095) király unokája – saját leánya, Mária számára választotta jegyesül. Úgy látszott ekkor, sorsa végleg Bizánchoz köti. Megérkezte után magyar nevét elvették, s a császár apai nagyapja után Alexiosznak hívták. 1165-ben Mánuel trónutódjává nyilvánította, mivel az uralkodónak akkor még nem volt fia. Alexiosz–Béla egy leendő baszileuszhoz méltó nevelést kapott. A görög nyelvet, államigazgatást, hadtudományt, diplomáciát a legmagasabb szinten kellett elsajátítania. Hanem trónöröklésének a reménye 1169 őszén szertefoszlott: Mánuelt második asszonya fiúval ajándékozta meg. Erre felbontották jegyességét, s Mária helyett az új császárné féltestvérével kárpótolták. Châtillon Ágnes (Anna), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Raynald keresztes lovag lánya 1170 tavaszán nyújtotta kezét Bélának, aki mint Magyarország, Dalmácia és Horvátország hercege címezte magát, ezzel is a Bizánctól való lelki távolodására utalt. Így amikor bátyja, III. István király (1162–1172) halálhírét hozó követek keresték fel, Béla könnyű szívvel, de barátsággal hagyta ott nevelőatyját, hogy hazája trónját elfoglalja. A kettős, magyar–bizánci neveltetésű III. Béla egyedülálló felkészültséggel kezdte uralmát, egy év alatt megtörte kemény ellenzékét: Eufroszina anyakirályné és Lukács esztergomi érsek Béla öccsét, Géza herceget akarta királynak, de a lázadó testvérre börtön, Lukácsra pedig hosszú mellőzés várt. Az előző kormányzatból mindazonáltal a legtöbben elfogadták új uruknak Bélát, akitől megbecsülést és méltóságot kaptak. A megszilárdult belbiztonság mellé kedvező külpolitikai lehetőségek adódtak. Mánuel halála után súlyos belviszály, valamint szerb és bolgár függetlenségi harcok sora gyengítette a keleti császárságot, amely szinte vonzotta a magyar hódítást. Ez a Tengermellék, Béla egykori „hozománya” gyors visszavételével indult. 1181-re a Magyar Királyság területi épsége helyreállt, sőt, Zára, a fontos kikötőváros is hozzá pártolt Velencétől. A király ezután tovább terjeszkedett Bizánc rovására. Új területfoglalásait csak leánya, Margit és II. Izsák császár (1185–1195, 1203–1204) házasságkötésekor, 1185 végén adta vissza „nászajándékul”. Általánosságban elmondható, hogy III. Béla király kiegyensúlyozott és sikeres külpolitikát folytatott. Bizáncban töltött évei nem akadályozták meg a következetes pápapárti irányvonal érvényesítésében. Újító, egyszersmind egyetlen elhibázott hódítási törekvése északkelet felé irányult, hogy Halicsot fennhatósága alá vonja (1188), de az oroszföldi magyar uralom dolgát nem erőltette sokáig. 1189 nyarán I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár (1152–1190) keresztes hada vonult át hazánkon, hogy az 1187-ben elesett Jeruzsálemet felszabadítsa. Esztergomban, majd Óbudán – „Attila városá”-ban – pazar vendégszeretet és pompás ajándék fogadta a Rőtszakállút. Később a Bizáncon áthaladó imperátor és a gyanakvó baszileusz között háborús feszültség támadt, amelyet csak III. Béla erélye oszlatott el: a magyar király Európa két császárának egymásra emelt kezét fogta le! S jóllehet Béla ügyelt arra, hogy a gyenge Izsák állama helyén ne támadjon egy erős német vagy normann hatalom, Magyarország lényegében átvette a Keletrómai Birodalom szerepét, amely az uralmi jelképekben napjankig ható érvénnyel él. Államcímerünk kettős keresztje eredetileg a baszileusz felségjelvénye volt; ezt a nyugat-európai heraldika szabályai szerint foglalta pajzsba, hogy fennen hirdesse: királysága Bizánc helyébe lépett. 1192-ben országa és családja legnagyobb ünnepét ülte III. Béla. III. Celesztin pápa (1191–1198) szentté avatta I. László királyt. Az elismerés nem csupán a XI. század hősének, hanem a felemeltetést kezdeményező utódnak is szólt, akire két évtizede még az ortodox szakadárság gyanúja vetült. Nem véletlen, hogy László kanonizálása tőle indult: az Árpádok hagyományában élő kultuszt ő egyesítette a bizánci tisztelettel, amely az apja emlékét ápoló Piroska (Szent Eiréne) császárnéról fiára, Mánuelre, onnan pedig reá szállt. Az Árpád-ház a „szent királyok nemzetsége”, III. Béla pedig a három legjelesebb magyar királylány, Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent Kinga ősatyja lett.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969