2013. I-VI
 

Liebig és az agrokémia Magyarországon
Walleshausen Gyula - Füleky György

A kémia még alig nőtt ki az alkímiából. Az aranycsinálás eredménytelen láza már alábbhagyott, ám megnőtt a tapasztalat által szerzett vegyészeti ismeretek gyakorlati haszna a patikusok, a festékkereskedők, a drogisták foglalatosságában csakúgy, mint a mutatványosok szemkápráztató, csillogó bűvészkedésében. „A képződött piros ködben, amikor az ezüstöt feloldotta, láttam, hogy salétromsavat ad hozzá, és valami folyadékot, amellyel előbb az egyik néző, bámészkodó ruhagallérjának szennyeződését távolította el, és szeszszagú volt” – írta Liebig egy meghatározó gyermekkori élményéről.1
A későbbi vegyészprofesszor doktorálásának körülményei igazolják, hogy pályafutása kezdetén még élt a középkorias, egy kissé álmos, pénzügyi helyzete javításáért engedményekre is kész egyetem, ahol csak a diáklázadások jelezték a változás szükségességét, míg halála idején már diadalra jutott a humboldti kutatóegyetem eszméje, amelynek megteremtésében és megvalósításában Liebignek történelmi érdemei vannak.
A német egyetemeken a XIX. század első felében elvétve akadt csak kémiai tanszék, az orvosképzésben más tárgyak keretében adták át a szerény vegyészeti alapismereteket. A kémiában a franciák vezettek, az angolok a második helyre szorultak, s a németek csak utánuk következtek. Igaz, akadt néhány tehetséges vegyészük, eredményeik azonban a kortársak előtt még homályban maradtak. Jellemző példa az úgynevezett minimumtörvény, amelyet Carl Sprengel ismert fel, mégis Liebig nevéhez kötődve maradt fenn a köztudatban mind a mai napig – a legújabb lexikonokban is.
A mezőgazdaságtant a XVIII. század utolsó harmada óta emlegetik tudományként, bár sokan ezt is Liebig fellépéséhez fűzik, s nem alaptalanul.
Az agrártudomány a XIX. század közepe táján különösen a gépesítés és az agrokémia területén haladt nagy léptekkel előre. A szaksajtó az utóbbit részesítette előnyben, hiszen az új gépek bemutatása és próbája meggyőzően bizonyította előnyeiket, s a gazdák könnyen dönthettek a legmegfelelőbbnek a beszerzéséről. Az agrokémia ugyan meglehetősen széles területet (növénytermesztést, trágyázást, rétművelést, takarmányozást stb.) fogott át, de új vívmányainak a fölényét sokkal nehezebben lehetett bizonyítani. A laboratóriumi kísérletek igazsága nem volt elegendő, gyakorlati megerősítésük pedig hosszabb időt vett igénybe: számtalan bizonytalansági tényező akadt (a talaj minősége, állapota, a gazda munkája a talajműveléstől az aratásig), s az időjárás is könnyen félrevezette a pusztán matematikai számításokra hagyatkozó ellenőrt. A sajtó pedig tág teret engedett a még meggyőzően nem igazolt kutatások vitatásának.
A zseniális vegyészprofesszor, Liebig a XIX. század közepének legnagyobb természettudósa volt. Számtalan felfedezésével több tudományágban halomra döntött egy sereg, nemzedékek óta élő tévedést, s már életében beírta nevét olyan halhatatlanok közé, mint Gutenberg, Semmelweis és Einstein – állapítja meg Liebig legújabb életrajzához írt bevezetőjében Wilhelm Lewicki és Wolfgang Ceasar.2
Sohasem állt eke mögött, bizonyára még kaszálni sem tudott, nem volt képzett gazda, mégis a világ számtalan gazdája leste a szavát. Kezdetben a növények táplálkozása foglalkoztatta, majd az állatokéval folytatta, végül az emberi élelmiszerek vizsgálatával tette teljessé a tápláléklánc kutatását, s ily módon vált az élelmiszer-vegyészet megalapozójává. Nem volt szakmabeli, mégis őhozzá fordultak az orvosok, ha gyógyításuk eredménytelennek bizonyult. Sokat adott a gyógyszerészeknek és az élelmiszervegyészeknek, új találmányainak eredményeit pedig főleg a konzervipar élvezte.
A születésének kétszázadik évfordulóján rendezett giesseni emlékülés bebizonyította, hogy a világ számtalan országában ápolják a liebigi hagyományokat. E cikk szerzői előadásaikban ismertették a tudós magyarországi hatását. E tanulmányukat az ott elhangzottakat összefoglalva és Liebig rövid életrajzával kiegészítve, valamint az agrokémia hazai térhódításának főbb állomásait is felvillantva tárják az olvasók elé.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969