2013. I-VI
 

Mûvészet, giccs, pornográfia

A mûvészet és a giccs, illetve a mûvészet és a pornográfia szembeállítása egyaránt kedvelt ellentétpár szokott lenni akkor, amikor a mûvészetet el kell határolni attól, ami nem mûvészet. Az ilyen elhatárolásnak van ugyan némi létjogosultsága, mégis elsikkad, hogy a határvonal korántsem mindig húzható meg olyan egyértelmûen, mint azt az említett vagylagos ellentétpárok sugallják. Az is elsikkad, hogy a mûvészethez hasonlóan a giccs és a pornográfia is az ember esztétikai produktuma, amely az érzéki észlelést veszi célba. A kérdést ezért úgy kell feltenni, hogy miben különböznek egymástól ezek a szó semleges értelmében vett esztétikai produktumok.
Immanuel Kant Az ítélõerõ kritikája címû munkájában azt indítványozta, hogy a mûvészetet háromszoros negatív elhatárolás révén ragadjuk meg. Szerinte a mûvészet nem a természet, nem a véletlen és nem a tudomány mûve. Ha nem vesszük figyelembe a festegetésre képes csimpánzokat, az aleatorikus zene problémáját és a számítógépes programokkal készíthetõ mûvészi alakzatok problémáját, akkor meggyõzõnek látszik a Kant által indítványozott elhatárolás: a mûalkotások (a természeti képzõdményekkel ellentétben) artefaktumok, mesterséges mûvek, vagyis az ember által meghatározott szándékkal létrehozott képzõdmények.
Ha a tudomány Kant által posztulált tárgyaitól eltekintünk, megállapítható, hogy a technikai alkotások szintén mesterséges képzõdmények, ezért a meghatározás továbbvitele érdekében meg kell vizsgálni azt a kérdést: mi különbözteti meg a mûalkotásokat a mûszaki alkotásoktól? A mérnökök által alkotott mûtárgyakat instrumentális célszerûség jellemzi. A hídnak az a célja, hogy szakadék által elkülönült egyik helyrõl a másikra átjuthassunk, ekképp hozzáférhetõvé tegye számunkra azt a teret, amelytõl a szakadék elválaszt bennünket. A mûvészet ezzel szemben szellemi átvitel olyan értelemben, hogy a világ értelmezõ elsajátítása, amely a köznapi gyakorlati célszerûséget meghaladó szellemi területek és összefüggések feltárulása révén valósul meg. A mûalkotások kommunikatív képzõdmények, amelyek a dolgok és az események felszíni megjelenési formáját metaforikus beszéd és ábrázolásmód révén más színben tüntetik fel, illetve elütõ olvasatokat kínálnak. A mûvészet ama területek nyelve, ahova a szokványos nyelv érvénye nem ér el. A mûvészet animációs rendszer – nem az olyan animációé, amilyen a cirkuszban vagy a varietében valósul meg, hanem az animatio, vagyis a megelevenítés értelmében, amikor is új, meglepõ, nyugtalanító összefüggésekbe kerülnek a dolgok és gondolatok, ezáltal szárnyakat kap és gazdagodik a szellem. A mûvészet „világteremtés”-ként (Nelson Goodman) olyan szellemi kaland, amely mindenkor új világlátásnak és új világ kitalálásának jegyében áll.

A cikk további része a Valóság 2005/6. számában olvasható.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969