2013. I-VI
 

Terrorizmus vagy autonómia?
Hévizi Józsa

Napjainkban világszerte mintegy háromezer-hatszáz nemzeti és egyéb kisebbségi csoportot ismerünk. Különösen élesek és erőszakra vezethetnek a feszültségek ott, ahol a többségi nemzet és a kisebbségi népesség nem azonos kultúrkörhöz tartozik. Míg a Gandhi vezette Kongresszuspárt az úgynevezett „engedetlenségi mozgalom”-mal (békés eszközökkel) küzdött a XX. század első felében India autonómiájáért, az írek erőszakkal kényszeríttették ki azt, s a XX. század második felében a baszkok, a dél-tiroliak, a kurdok, a koszovói albánok, a palesztinok, a csecsenek stb. erőszakos úton – amelyet manapság terrorizmusnak minősítenek – keresik az igazságukat. Mao Ce-tung idején a hatalmas Kína megszállta az egymilliós Tibetet, s a tibeti nyelvet, kultúrát a kínaiasítástól függetlenség híján csak az autonómia mentheti meg.
Napjainkban valamennyi nagyhatalom (Oroszországot és Kínát is beleértve) és azok az államok, amelyeken belül etnikai vagy nemzeti kisebbség él, örömmel fogadták Bush elnök terrorizmus elleni harcát, hiszen valamennyi kisebbség, amely nyelve, kultúrája, önigazgatása, belső gazdasága függetlenségéért küzd, ezután terroristának minősíthető.
Önigazgatás nélkül a fennmaradásukért küzdő etnikumok és a többségi nemzet között állandó politikai feszültségek állnak fenn, s a térségben megszilárdulhat a háborús helyzet. Autonómia nélkül bármely kisebbségnek, népcsoportnak vagy nemzettöredéknek csak a beolvadás, az asszimiláció jut sorsul: alkotmányosan meghatározott önigazgatási rendszer híján, csupán egyéni állampolgári jogok garantálásával a kisebbségben élő népcsoportok, nemzettöredékek képtelenek védekezni az asszimiláció különféle eszközei ellen.1 A velük szemben alkalmazott gyakorlati eljárások a következők.
Jogi diszkrimináció. A nemzetközi szintű elfogadott szerződéseket vagy át sem vezetik az ország alaptörvényébe és törvénykezési gyakorlatába, vagy ha mégis, akkor érvényesülésüket a mindennapokban alacsonyabb szintű (akár ellenkező szándékú) helyi hatósági rendeletekkel, utasításokkal akadályozzák meg (vagy ellenkező irányú asszimilációs folyamatokat indítanak el). Mindez azért lehetséges, mert ezek az államok erősen központosítva vannak, a hatalom nincs decentralizálva vagy csak formálisan létezik. (Például Romániában a prefektúra intézménye helyi szinten a központi akarat érvényesülését a helyi önigazgatási rendszer fölé helyezi. A rendőrség kisebbségi területen is a központi kormányzattól kihelyezve, annak alárendelve tevékenykedik.)
Gazdasági diszkrimináció. Földreform címén a kisebbséget megfosztják földtulajdonától, bankjaitól, vállalataitól. Diszkriminatív módon adóztatják őket, s ez érvényesül a hitelnyújtásban, a beruházásban és az iparfejlesztésben, numerus clausust alkalmaznak a vezető pozíciókban, stb. A kisebbség iparban foglalkoztatott számaránya a többségi népességhez képest kedvezőtlen, nem részesülnek arányosan a gazdasági növekedés előnyeiből, elmaradottabb a települési és foglalkoztatási szerkezetük. A munkások felvételénél és kiképzésénél előnyben részesítik az adott kisebbségi területre betelepítendő többségi nemzethez tartozókat. Hátrányos munkamegosztást kényszerítenek a kisebbségi népességre (földeladások és -vásárlások, előnytelen szerződések a nyersanyag-kitermelésre vonatkozóan, állati termékek cseréje ipari termékekért leszorított áron stb.). A kisebbségi népesség gazdasági erőforrásainak kiaknázásánál a környezetvédelmi szempontokat elhanyagolják. A kisebbségi területen az átlagosnál nagyobb munkanélküliség elvándorlásra, kevesebb gyermek vállalására, szociális feszültségekre, a népesség csökkenésére vezet. (Mindezek miatt az 1990-es évek rendszerváltoztatásában kifejlődő tőkés vállalkozói réteg a kisebbségek területén is főleg a többségi nemzetből emelkedhet ki és erősödhet meg, mintegy lezárva a fejlődés és fennmaradás útját a kisebbségi népcsoport előtt.)
Kulturális diszkrimináció. Leggyakoribb formái a nyelvhasználat nyelvtörvénnyel vagy megadóztatásával való korlátozása, a napilapok és a kulturális intézetek számának csökkentése, a kisebbségi adófizetők anyanyelvi iskolahálózatának, intézményrendszerének elsorvasztása az állami finanszírozás megtagadásával, az oktatás kétnyelvűvé tételével, majd az államnyelven való oktatásra való áttéréssel. Az államalkotó többséghez tartozó tanítókat, hivatalnokokat nagyobb fizetéssel telepítik a kisebbségi területen levő iskolákba, hivatalokba (miközben a kisebbségi értelmiségieket a többségi területre irányítják); a tanintézetek, kulturális intézetek vezetőit lecserélik, az igazgatói posztot mindig a többségi nemzethez tartozó tölti be; numerus clausust alkalmaznak az egyetemi felvételiknél, a kisebbség nyelvén folyó felsőoktatást megszüntetik. Ha a kisebbségi helyzetű népcsoportoknak nincs olyan közösségi intézményrendszerük, amely többé-kevésbé ellensúlyozni tudja a többségi nemzet számbeli fölényét, társadalmilag óhatatlanul hátrányos helyzetbe jutnak.
Politikai diszkrimináció. Megvalósulhat az állampolgárság megvonásával, a közigazgatási rendszer átszervezésével, a közalkalmazottak lecserélésével, a választókerületek átalakításával, a választójog korlátozásával, a végrehajtó hatalomban a többségi etnikumhoz tartozók alkalmazásával. A kisebbségi területen levő önkormányzatba manipulációval a többségi népességhez tartozó képviselőket juttatnak be. Rendfenntartásra a többségi népességhez tartozókat telepítenek. A helyi önkormányzat működési önállóságát minimális hatáskörrel és pénzeszközök leosztásával korlátozzák, tehát a központi kormányzat kezében összpontosul valójában a döntés. A kisebbség etnikai alapon formálódó pártjait perekkel, letartóztatásokkal, megfélemlítéssel stb. lehetetlenítik el.
Etnikai arányok megváltoztatása. Célja a népesség összetételének megváltoztatásával az etnikai alapú határrendezés ellehetetlenítése. Teszik ezt népszámlálási (statisztikai) trükkökkel, a határövezetek többségi népességgel való betelepítésével, áttelepítéssel, népirtással, a népcsoport önálló etnikumként való elismerésének megtagadásával vagy manipulálásával (ruszinok, bizonyos közép-ázsiai török népek esete), földosztás címén való betelepítéssel, értelmiségi, illetve közhivatali beosztástól (munkahelytől) való megfosztással, kényszerrel megvalósuló ki- vagy áttelepítéssel, a diszkriminatív gazdaságpolitika következtében létrejövő spontán kivándorlással. Az iparosítást összekapcsolják a többségi nemzethez tartozók betelepítésével (kedvezményes lakásokhoz és munkahelyekhez való juttatással).
Megfélemlítés. Történhet a kisebbséghez tartozó vagyonos réteg, a kulturális és politikai vezetők, családjuk állandó zaklatásával, letartóztatásával, bizonytalan közjogi állapotokban (szabad jogértelmezéssel) létfeltételeiktől való megfosztásával, kivégzésükkel vagy eltüntetésükkel stb., a kommunista diktatúra eszköztárának kisebbségek elleni felhasználásával, bebörtönzéssel, kínzással, munkatáborokba hurcolással, etnikai tisztogatással (népirtással), pogromokkal, a törvények, rendeletek „eseti értelmezés”-ével, a nem független végrehajtó hatalom vagy igazságszolgáltatás manipulálásával, a kisebbség lakta településeken a többségiekből álló rendfenntartó erők alkalmazásával.
Elszemélytelenítés. Személynevek, helynevek, népnevek elvételével vagy megváltoztatásával, „névelemzés”-sel etnikai származásba való sorolással stb.
Az egyház megtörése. A különböző társadalmi és pártszervezetek nem jelentenek olyan stabil etnikai összefogó erőt, mint az évszázadok hagyományaira épülő, kulturális értékeket, hagyományokat átörökítő, nevelő egyházak. Szervezetük behálózza az egész társadalmat, identitásmegőrző szerepük vitathatatlan. Ezt felismerve a többségi nemzetet képviselő hatalmi szervezet a gazdasági ellehetetlenítéstől a bebörtönzésen keresztül a fizikai megsemmisítésig mindent elkövet, hogy fennhatósága alá vonja vagy erőszakos áttérítéssel megsemmisítse egyházszervezetüket és vallási közösségeiket. A kisebbségek lakóhelyén a többségi népesség vallásához tartozó templomokat építtet (lásd ortodox templomok emelése Erdélyben, a görög katolikus templomok ortodoxoknak való átadása Oroszországban, Ukrajnában, Romániában stb.), miközben a kisebbségi egyházakat a többségi nemzet egyházi hierarchiája alá kényszerítik a nyelvi, szervezeti elsorvasztás céljával, az egyházak diszkriminatív állami finanszírozásával és az elvett javak visszaadásakor alkalmazott diszkriminatív kárpótlással (lásd Oroszország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia esetét).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969