2013. I-VI
 

Genetikai forradalom
Pécsi Tibor

Manapság ugyanis már játszi könnyedséggel ültetnek át géneket, s hoznak létre olyan génkészletű lényeket, amilyenek a természetben nem fordulnak elő. Felsejlik annak a lehetősége is, hogy számos emberi örökletes betegséget –többek között az örökítőanyag módosulásával járó rákot – majdan gyógyíthassanak az orvosok. Mindezekről a forradalmi vívmányokról azonban alig tud valamit a nagyközönség. Egy néhány évvel ezelőtti amerikai felmérés szerint a megkérdezetteknek csak a fele hallott arról, hogy az örökítőanyag a DNS, s hogy gének vannak benne, mindennek a jelentőségéről pedig csak keveseknek volt fogalmuk. Holott a jelenlegi genetikai-biotechnológiai kutatásoknak a tudományos és terápiás perspektívákon túl társadalmi, gazdasági és etikai szempontjaik is vannak. Az Amerikai Természetrajzi Múzeum által 2000 őszén szervezett, az Emberi genom szekvenálása: új távlatok a tudományban és a technológiában című kétnapos konferencián részt vevő molekuláris biológusok, genetikusok, biotechnológusok, orvosok, bioetikusok, történészek stb. (köztük két Nobel-díjas) egyebek között arról tanácskoztak, hogy a genetikai forradalomnak és innovációnak milyen hatása lesz a XXI. századra.5 Az előttünk álló „genomkor” ugyanis végtelennek tetsző genetikai lehetőségei révén temérdek jóval ajándékozhatja meg az emberiséget, ugyanakkor veszélyei is lehetnek.


(Hasonlóság és eltérés) Ha szemügyre vesszük a csak mikroszkóppal látható kólibaktériumot, a fonalférget, az ecetmuslicát, a zebrahalat, az egeret és az embert, nem mondhatjuk, hogy küllemben hasonlítanak egymásra. Az örökítőanyag (DNS) elemzése azonban egyre nagyobb hasonlóságot tárt fel az ember és az említett lények között. Kiderült, hogy az ismert géneket tekintve a kólibaktériummal 7, a fonalféreggel 21, az ecetmuslicával 36, a zebrahallal 85, míg az egérrel 90%-ban „rokonok” vagyunk, azaz génjeinknek ekkora hányada egyezik meg (ez egyben a DNS-molekulában levő információ kisebb-nagyobb hányadának változatlanságára, azaz nem kis mérvű konzervativizmusára, következésképp a különböző lények evolúciós rokonságára is bizonyíték). Természetszerűleg még nagyobb örökletes hasonlóság van ember és ember között, annak ellenére, hogy nincs két egyforma egyén, azaz ránézésre jól megkülönböztethetők vagyunk. Ez még az egypetéjű ikrekre is áll, akik ugyanabból a megtermékenyített petesejtből fejlődnek ki, következésképp ugyanazt a DNS-t kapják örökül szüleiktől, mégsem lesznek teljesen egyformák. Ezt egyebek között az is mutatja, hogy ujjlenyomatuk (ujjbegyük barázdáltsága) eltérő. A DNS-elemzések szerint egyébként bármelyik két, egymással nem rokon ember között 99,9%-os genetikai egyezés van (DNS-ük bázissorrendje ilyen arányban azonos), azaz DNS-ükben csak 0,1%-nyi, vagyis nagyjából hárommillió bázispárnyi eltérés tapasztalható (a 0,1% 3,2 millió bázispárnak felel meg, ha – mint említettük – összesen 3,2 milliárd bázispárunk van). A vérrokonok között pedig magától értődően kisebb a genetikai eltérés: szülő és gyermeke között körülbelül másfél millió, nagyszülő és unokája között 2,25 millió, míg első unokatestvérek között 2,625 millió a bázispárok becsült különbsége. De arra is van bizonyíték, hogy élete folyamán ugyanannak az embernek módosulhat némileg az örökítőanyaga, igaz, az előbbieknél jóval kisebb mértékben. Ennek legdrasztikusabb példája a rák, amely – mint említettük – DNS-beli változás következtében alakul ki.
A két nem rokon ember közötti 99,9%-os örökletes hasonlóság azt jelenti, hogy fajunk egyedei nagyon egyformák. Annak ellenére, hogy testalakban, magasságban, bőrszínben vagy az arc jellegzetességeiben az emberek többé-kevésbé eltérnek egymástól, a génjeikben levő 0,1%-nyi különbség nem elégséges a rasszok genetikai megalapozásához. Más szavakkal: génszintű vizsgálattal nem különíthető el egymástól a kaukázusi típusú, az afroamerikai vagy az ázsiai ember, s ennek alapján csak egyetlen emberi rassz van, amelybe mindenki beletartozik. De a DNS-vizsgálatok azt sem igazolják, hogy volna értékesebb vagy értéktelenebb ember, s ez nevetségessé teszi a fajelméletet. Mindez, természetesen, nem jelenti azt, hogy a DNS-ben nincsenek olyan markerek, amelyek az etnikumokat, sőt, minden embert másoktól eltérő egyénként azonosítanak. Ezeknek a markereknek a régészeti embertanban és az igazságügyi orvostanban veszik nagy hasznát, amikor például az áldozat kilétét kell genetikai módszerekkel megállapítani, vagy azt kell kideríteni, hogy egy gyermeknek ki a vér szerinti apja. Ezzel kapcsolatban tudománytörténeti érdekességként említjük meg, hogy valószínűleg Thomas Jefferson amerikai elnök volt az apja azoknak a gyermekeknek, akiket Sally Hemmings nevű rabszolgája szült (e kérdésben azonban ellenvélemények is ismeretesek).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969