2013. I-VI
 

Magyarország és a globalizáció
Pethő Bertalan

Bogár László létértelmezésbe ágyazott, nagy ívű történelmi tabló keretében vázolja fel könyvében az utóbbi évek Magyarországot érintő kül- és belpolitikai eseményeit. A belső élettörténet eseményei – sikerélmények, kudarcok, remények, csalódások, megrázkódtatások, aggodalmak – ugyanis létük szerint alakítják a közösség önértelmezését világnézetté. Ebben a személyes perspektívában a napi tapasztalatok horgonyoznak le a létben. Ha viszont a létnek van előzetes értelmezése, akkor az eleve orientálja helyzetünk felfogását. A kétféle irány és menet rendszerint nem különül el élesen egymástól, hanem a világnézet közös nevezőjét alkotja. Bogár ebben a világnézeti értelemben művel filozófiai politológiát, illetve politikai filozófiát (e kettő első közelítésben egyre megy). Anyanyelveként – méghozzá ízes, találó és leleményes anyanyelveként – beszél egy bizonyos létnyelvet, amelyen magától értődő állásfoglalással elemzi a könyve lezárásáig bekövetkező eseményeket.
Állásfoglalása létnyelvéből eredőleg a magyar lokalitás beszélye a globalizáció diskurzusában. Napi politikai kérdéseket és az 1989–1990-hez kötött rendszerváltoztatási kísérletet tekintve az ország érdekeinek a vállalása és védelme. Ami közelebbről a népinek, nemzetinek, illetve nép-nemzetinek nevezett pártállást jelenti. Ennek a pártállásnak és érdekvédelemnek a kifejezése folyamatosan visszacsatolódik a létértelmezésébe. Ezt tölti fel életenergiával, miközben belőle merít erőt. A filozófiában az ilyen fajta körkörösségnek szövegekben, terminológiákban és felfejtésükben tetten érhető megjelenését nevezzük hermeneutikai cirkulusnak.
Az Orbán-kormány 1998 és 2002 közötti teljesítményének és erőfeszítéseinek méltatása, továbbá hibáinak kritikai elemzése egyaránt Bogár létfelfogáson alapuló világnézetéből következik. Nemtelen támadásnak eme markáns politikai véleménynyilvánítása miatt van kitéve, s még inkább számíthat agyonhallgatásra a média- és kultúraiparban, amelynek balliberális hegemóniáját ő maga is kimutatja. Pedig ha a könyve befejezése utáni esztendő eseményeit figyeljük, kordiagnózisa mellett sokkal több érvet sorakoztathatunk fel, mint ellene. Csak a kormányzatot „érintő” pénzmosási botrányra és az MSZP – globalitásból vagy (ami talán még rosszabb) a globalizáció valamely idegen lokalitásából importált – kampánytanácsadója által meghirdetett gátlástalan és szégyentelen belháborúra utalok. A 2002-es választásokon az Orbán-kormány bukásában valószínűleg fontos szerepet játszott a munkára buzdítás és a határokon átívelő magyarság programjának a kifigurázása, s velük szemben a Több pénzt az embereknek! óriásplakát-jelszó háttérsugalmazása, tudniillik hogy a pénztöbbletért nem kell semmi mást tenni, csak az MSZP-re vagy az SZDSZ-re szavazni. Ha a 2004. áprilisi kormánykampány eredményes lesz, akkor megeshet, hogy ezt az alig hihető sikert még elképzelhetetlenebb siker tetézi: nyerő szavazatokat lehet gyűjteni a „majd kifizetjük a törvénysértésekért a bírságot, csak legyen meg a győzelem” erkölcstelenséget sugalló, valamint a lassú kihalással (abortusztörvénnyel) riogató programmal rövid távú és csekély túléléstöbblet (mondjuk egy-két ötvenharmadik heti nyugdíjrészlet) ígérete fejében.
Hamis intellektuális támadások az ilyenfajta stratégia világnézeti – ellen-világnézeti – részei. Erre jó példa a Bogár könyvével a Heti Válaszban (2004-ben) foglalkozó írás. Eszerint Bogár felfogása neomarxista. Ilyen vádat azonban csak az fogalmazhat meg, aki vagy nem tudja, hogy mi a (neo)marxizmus, vagy nem ismeri Bogár könyvét, vagy egyikkel sem törődik, hanem csupán a lejáratás a célja. Ami a marxizmust illeti, ezzel a világnézettel nem számoltak el azok, akik 1990 előtt diktatúrát gyakoroltak azok fölött, akiken jelenleg a globalizáció nevében uralkodnak. Ezért ha az ő képviseletükben valaki – akarva-akaratlan – (neo)marxizmus miatt marasztalja el valamelyik ellenfelüket, akkor valójában nem tesz egyebet, mint a posztkommunistákon ragadt ideológiai mocskot igyekszik rákenni a velük szembenállóra. Részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel A filozófia híg mosléka című könyvem két kötetében (Platon, Budapest, 1998 és 2001), így megelégedhetek azzal, hogy a részletes tudományos vizsgálódás egyik eredményére utalok. A marxizmus két legmélyebben gyökerező dogmája a termelőeszközök kizárása az értékképzésből, illetve a többletértéknek kizárólag az úgynevezett eleven (azaz tanulás és szakértelem nélküli) munkaerő kizsákmányolásából való származtatása. Ez a két dogma részint a marxista értéktörvény tisztán pénzen forg(at)ásából, részint a (nyugati) metafizika alany versus tárgy kettőségének alanyi megerőszakolásából származik. Ha a marxizmus utópikus leple lefoszlik – mint a posztmodernbe, illetve a posztkommunizmusba való átterjedésekor ez nyilvánvalóan bekövetkezett –, akkor a pénzelvűség találkozik a globális monetarizmussal, az erőszakművelet pedig a (Bogár szóhasználata szerint) globalokomprádor elit hatalomra törő akaratának sajátos minőségévé, hatalomra törő aljassággá válhat. Nyilvánvaló, hogy Bogár saját világfelfogásának semmi köze ehhez az ideológiafolyondárhoz. Ha a kritikus mégis (neo)marxizmust emleget azért, mert Bogár osztályozza a társadalom szereplőit, ezzel csupán annak a korlátolt marxista totalitarizmusnak ad hangot, amely minden gondolatot vagy a sajátjáénak tart, vagy elítél. Bogár három osztálya – a roncstársadalom, a helyi komprádor elit és a közöttük iparkodók – ugyanis elsődlegesen nem a termelőeszközökhöz való viszony, hanem a globális pénzmozgásokhoz való hozzáférés hatalmi viszonyai szerint különböznek egymástól.
Kétségtelen, hogy Bogár annyiban alkalmat ad a (neo)marxizmussal való mocskolódásra, hogy a marxizmus szóba hozatalakor nem mindig hatol eléggé mélyre, s nem mindig fogalmazza meg félreérthetetlen radikalizmussal az ellenvéleményét. Ennél az alkalmi elgyengülésnél összehasonlíthatatlanul fontosabb saját világfelfogásának kifejtése, annál is inkább, mert ennek végiggondolásában már nincs helye mégoly csekély alkalmi engedékenységnek vagy eseti jóhiszeműségnek sem a (neo)marxizmussal szemben.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969