2013. I-VI
 

Hegedűs a zongoránál
Czár Katalin

„No matter where you are, there you are.” (Nem az a lényeg, hol vagy, hanem hogy ott vagy.) Ez az idézet jutott eszembe először, amikor végigolvastam Ferenczi Andrea interjúkötetét, hiszen egy olyan önmagával és a világgal elégedett emberről szól, akinek már nem kell keresnie önmagát, mert megtalálta.
Nehéz jó interjút írni. A kérdezőnek úgy kell felépítenie a beszélgetést, hogy végig háttérben maradjon, tiszteletben tartva a kérdezett személyt, s mindvégig róla, ne pedig a kérdésekről legyen szó. Még nehezebb ezt könyv alakban visszaadni. Úgy hiszem, Ferenczi Andreának mindez sikerült, amikor megírta a Hegedűs a zongoránál című kötetet, amely Hegedűs Endre zongoraművészt mutatja be.
Annyit mindenképp illik tudni róla, hogy nemzetközileg elismert művész, számos nemzetközi verseny előkelő díjának birtokosa (a monzai Rina Sala Gallo- és a morconei Rahmanyinov-zongoraverseny első, míg a sydneyi Nemzetközi Zongoraverseny és a milánói Scala Dino Ciani-verseny második helyezettje), munkásságáért nemzetközi és hazai kitüntetéseket kapott (Steinway Artist cím, Cziffra György-díj, Liszt-díj, feleségével a Kultúra 22 díjazottjai), folyamatosan koncertezik és tanít a világ minden pontján Magyarországtól Japánig, Ausztráliától Dél-Koreáig.
Hegedűs Endre az az ember, aki azért sikeres, mert kiegyensúlyozott. Biztos, hogy neki is vannak gondjai, de a családja és a zene iránti szeretete átsegíti a problémákon.
A művész maga mutatkozik be, mesél az életéről, a családjáról, a zenéről és az élet értelméről. Mindezt olyan bölcsességgel és melegséggel, hogy az olvasó akaratlanul is átveszi a zongorista pozitív látásmódját. A hozzá intézett kérdések szinte elvesznek ebben az olvasmányban. Nem öncélú kérdezgetés tolakodik a szemünk elé, hanem finom terelgetés. Egy mély, lélektani megnyílásnak lehetünk tanúi.
A beszélgetésből megtudjuk, hogy feleségét, Hegedűs Katalint (Katicát) még a főiskolán ismerte meg, s azóta is összetartja őket a szeretet és a hit, amely megalapozza a boldog családi életüket. A zene pedig mindezt éterivé teszi. Gyakran művelik együtt a csodát: négykezes és kétzongorás darabokat adnak elő. Gyermekeik szintén zenélni tanulnak. Jó olvasni, olyan szépen-kedvesen beszél feleségéről és gyermekeiről.
Hegedűs Endre nemcsak felkészült szólista, hanem gyakorló tanár is. Tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében, s foglalkozott egészen kis gyermekekkel is. Dolgozott két teljesen eltérő mentalitású országban: Japánban, ahol diákjainak a visszafogottságát kellett áttörnie, s Amerikában, ahol a laza tanár–diák kapcsolathoz kellett hozzászoknia. Bevallása szerint szeretettel és lelkesedéssel nevel. Nem tudja és nem is akarja elválasztani a zenét a mögötte rejlő lelki, etikai és erkölcsi tartalmától. Volt kitől tanulnia, hiszen olyan mesterek óráira járt, mint Antal István, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc, Schiff András vagy Hajdú Anna.
Érdekes a Japánról szóló fejezet, hiszen Hegedűs Endre még az előző rendszerben kapott lehetőséget arra, hogy családjával három évet töltsön el a szigetországban. Sapporóban kapott tanári állást a tanárképző főiskolán. Meg kellett birkóznia a nyelvi és kulturális különbségekkel, s ez annyira sikerült neki, hogy azóta folyamatosan visszavárják koncertezni és kurzusokat tartani. Természetesen ő is csak előadásainak a legvégén bizonyosodhatott meg arról, vajon tetszettek-e a közönségnek. A japánok ugyanis nem zavarják a művészt tapssal, csak a produkció végén tisztelik meg azzal, hogy összeütik a tenyerüket, de felállás és vastaps nélkül.
A könyv mellé egy Chopin CD-t is kap az olvasó, hogy teljes élményben legyen része, ha már megismerte a művészt. Sajnos, a Hegedűs Endre által a legtökéletesebb darabként számon tartott h-moll szonáta nincs rajta, de azért a többi Chopin-etűd, -mazurka, -keringő és -scherzo is nagy élmény. „A mesterművek életünket kiteljesítő üzenetet hordoznak. Bevilágítanak az emberi lélek mélységeibe, lemennek a poklok fenekére, majd onnan ujjongó örömmel szabadulnak fel a fényre… Mindaz, amit Schumann, Liszt, Chopin, Mozart, Bartók hagyott nekünk ajándékba, segít megérteni, miért érdemes élni” – vallja a művész. Liszt Ferencnek egy egész fejezetet szentel a könyv, hiszen Hegedűst a világ egyik legjobb Liszt-játékosaként tartják számon.
Tiszteletre méltó, ahogy a hitéről vall a művész. Előadásai előtt is gyakran megosztja közönségével, hogy a muzsikálása a hitéből fakad. Nem tudná közvetíteni a hangok mögötti üzenetet, ha nem hinne abban, hogy ez a feladata. A tehetségét egyértelműen isteni ajándéknak tekinti.
A könyvet elolvasva úgy érezhetjük, mintha Hegedűs András egy kedves ismerősünk lenne, aki a saját házában, a zongora mellett ülve beszélgetett el velünk, miközben néha lejátszott egy-egy futamot, amelyről épp magyarázott, s a felesége süteménnyel kínált minket.
„A zene kimondhatatlan bensőség, amelynek segítségével egészen bizalmas és mégis örökké távoli paradicsomkert gyanánt vonul el mellettünk; teljes mértékben érthető, és mégsem magyarázható” (Schopenhauer). Talán ez a beszélgetéskötet a szavakkal közelebb tudja hozni a megmagyarázhatatlan csodát.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969