2013. I-VI
 

Az emberi szellem időskorban

A szellem felépítésének és működésének számos egymással kölcsönhatásba kerülő forrása van az életpálya során. Közülük némelyek az evolúció távoli múltjából erednek, mások a jelenlegi társadalmi feltételek és a belőlük fakadó tanulási és lehetőségstruktúrák eredményei. Az ebből származó rendszer nem képes ugyan mindenre, s nem is teljesen nyitott, vagyis nem lehetséges minden, az ontogenetikus fejlődésmenet mégis mindenki számára jókora mozgásteret tesz lehetővé, nevezetesen a lehetséges fejlődésmenetek életkortól függően különböző szélességű tartományát, amelyet fel kell tárni és fogalmilag meg kell ragadni.
Az ember jellemző sajátossága, hogy a komplexitás csökkentésére törekszik. Ennek megfelelően néha a szellemi fejlődés egyeduralkodójának állítják be az agyat. Eközben szem elől tévesztik a szellem korlátozott autonómiáját, valamint a társadalmi feltételek formáló erejét. Az újonnan kialakított szóösszetételek alkalomadtán elősegíthetik, hogy ellen tudjunk állni az efféle egyoldalúságnak, bár az is igaz: az ilyen szakkifejezések néha sértik esztétikai érzékünket. A biokulturális kokonstruktivizmusnak a szerzők által előnyben részesített fogalma arra kíván emlékeztetni, hogy az agy, a viselkedés és a fizikai meg a társadalmi környezet mindig kölcsönösen feltételezi, formálja és új fejlődési lépésekhez segíti hozzá egymást, de meg is akadályozhatják ilyen lépések megtételét. Az agy ezáltal olyan jelenséggé válik, amelynek meghatározásában a kultúra és a viselkedés vesz részt. A modern személyiségfejlődés- és öregedéselmélet kihívásának tekinthető e kölcsönös és rekurzív kauzális komplexitás szem előtt tartása, alapelveinek a kutatása.
Néha segít, ha a jelen állítólag új felismeréseit viszonylagossá tesszük a történelmi beágyazottságukra való emlékeztetéssel. Indokoltnak látszik, ha egy eléggé alábecsült előfutárra, Johann Nicolaus Tetens filozófusra utalunk, akinek az 1777-ben megjelent Filozófiai próbálkozások az emberi fejlődés természetét illetően című művében már megtalálhatók a szellemi fejlődés kokonstruktív koncepciójának lényeges meghatározó elemei.
Tetens ezt írta több mint kétszáz évvel ezelőtt: „Az ember a legtökéletesedőképesebb lény a Földön fellelhető megannyi érző teremtmény közül. A megszületésekor a legkevésbé az, amivé válhat, s a legnagyobb mérvű fejlődés rejlik benne.” Szerinte az ember „kitűnő módosulóképesség”-ében három dolog játszik szerepet: testi fejlődés, „öntevékenység”, „külső közegek”. Az élet örökös befejezetlenségének megértéséhez vezető utat is az egyedfejlődésre vonatkozó modern elképzeléseknek megfelelően vázolta fel: „Az ember emberként csupán egy véges lényre vonatkozó törvényeknek megfelelően fejlődhet, s ahhoz, hogy e lény tökéletesebbé váljon, részlegesen kell azzá válnia, s ez a lény éppoly kevéssé képes egyszerre mindenné válni, mint amiképpen minden sem tud egyszerre lenni.” Felfogása szerint azért jön létre az egyének és fejlődésük különbözősége, mert a belső és a külső befolyásoló rendszerek „eltérő nagyságúak a különböző egyéneknél”.
Tetens már átfogóan kifejtette: az emberi természet az evolúció terméke, s változni tud az egyedfejlődés során, ám az emberi fejlődés potenciálja elvileg nem határozható meg véglegesen. A fejlődés „tökéletesíthető”, de sosem tökéletes. Ez különösen az időskorra, a történelmileg legkevésbé ismert életszakaszra igaz. A szellemi pályafutás utolsó szakaszának jövője csupán sejthető. Vannak ugyanakkor keretfeltételek, s ezeket meg kell ismerni.
A kutatók szaknyelvében a plaszticitás fogalma fejezi ki Tetens felismeréseit. Hasonló fogalom lenne az „opportunitás”. Fontos, hogy a plaszticitás fogalmát ne korlátozzuk a génkészletre (genomra) és az agyra. A plaszticitást ugyanis a magatartás- és társadalomtudomá-nyokban is alkalmazzák, amikor arról van szó, hogy a magatartásilag és társadalmilag elvben lehetségeseket, illetőleg az aktuálisan lehetővé váltakat leírják és megkülönböztessék egymástól. Az ember nem tudna például megtanulni olvasni, ha ez a lehetőség (opportunitás) nem lenne adva a társadalmi plaszticitás részeként, a társadalmi lehetőségek körében.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969