2013. I-VI
 

Jog és környezet: visszalépések a környezetvédelemben?
Fodor László

(A környezetvédelmi szabályozás és a jogrendszer egészének viszonyáról) Természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy a környezetvédelmi szabályozás egészét megismertessem. Már csak azért sem, mert olyan óriási tömegű normahalmazról van szó, amely a jogrendszer egészének egyre nagyobb hányadát teszi ki. A környezetvédelmi (vagy egyszerűen csak környezet-) jog és a jogrendszer egészének sajátos viszonyáról azonban feltétlenül szót kell ejtenem. Először is meg kell említenem, hogy a környezetjog nem határolható be, nem kezelhető úgy, mint a jogrendszer egy ágazata.1 Ennek okai közül kiemelendők a következők:
1. A környezetvédelmi szabályok más, védelemben részesülő értékekhez is kötődnek, mint például a munka- és egészségvédelem, az üzembiztonság, a katasztrófavédelem, a fogyasztóvédelem vagy éppen a honvédelem. Egy üzemi baleset, egy természeti katasztrófa, egy termék élettartama vagy egy harci cselekmény egyszerre veszélyeztetheti a környezetet és más említett érdekeket.
2. A környezetvédelmi szabályozás és a jogrendszer más területei is érvényesítik bizonyos mértékben azt a felismerést, hogy a környezeti és gazdasági érdekek azonosként kezelhetők. Így különösen a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás (vízgazdálkodás, földhasznosítás stb.) során a hosszú távú érdekek figyelembevétele, a fenntarthatóság követelménye (takarékosság, hatékonyság) egyszerre szolgálja mindkettőt.
3. A környezetvédelem egyik alaptörekvése a megelőzés. Ez csak úgy lehetséges, ha a környezeti szempontokat nem külön és főleg nem utólag, hanem a gazdasági (infrastrukturális, szociális stb.) lépések megtétele előtt beépítik a döntésekbe, amelyek a lehetséges (a megvalósítás tényét illető vagy helyszíni, technológiai) alternatívák közötti választást tartalmazzák. Más szavakkal: ha a környezeti szempontokat integrálják. (Ez manapság már alapelvi szintű követelmény a stratégiai tervezés, a jogalkotás és a jogalkalmazás szintjén egyaránt.)2
4. Az emberi magatartások, életviszonyok köre, amelyben jelen van a környezetjog mint alakító, keretet adó vagy korlátozó követelmények összessége, nem lezárt. A környezetjog ott van, illetve ott kellene lennie, ahol az ember a környezettől elvesz, ahhoz hozzátesz, illetve amelyben él. Az életviszonyok e széles körére természetesen más szabályok is vonatkoznak, amelyek hagyományosan jogágakra, jogterületekre, minisztériumi hatáskörökkel kimért vagy gazdaságpolitikailag definiált ágazatokra (mezőgazdaság, ipar, közlekedés stb.) oszlanak. A környezetvédelem ezek egyikébe sem férhet bele, sőt, bizonyos értelemben felülír ágazati szabályokat, átlép jogági vagy hatásköri határokat. (Ettől, persze, nem válik „szuperjogág”-gá, a jogrendszer egészével azonossá.)
5. A jogrendszer a környezet védelmében alkalmazott eszközeit alkalmasságuk, s nem (ágazati) hovatartozásuk alapján válogatja meg. Viszonylag új állami feladat lévén, megvalósítását természetszerűleg olyan eszközök szolgálják, amelyeket a jog addig (csak) más funkcióinak betöltésére használt. Sőt, hagyományosan nem jogi (gazdasági, műszaki) eszközök válnak a környezet védelmével a jogi instrumentá-rium elemeivé.
Mindebből az következik, hogy a környezetvédelmi szabályozás alakulása, a környezeti szempontok érvényesülése nem kezelhető elszigetelt jelenségként, ágazati feladatként, amelyre egyetlen közszereplő is azt mondhatná, hogy az nem az ő dolga, nincs benne felelőssége. E beágyazottság következménye az is, hogy a környezetvédelmi szabályozás anomáliáiban szerepet játszanak a jogrendszer egészének problémái: ha az intézmények gyengék, a környezetvédelmi funkciójukat sem tudják betölteni. Különböző okokból (amelyek külön tanulmány tárgyát alkothatnák, így csak példaként említek közülük néhányat: a társadalom gyenge környezeti tudata, a szabályozás áttekinthetetlensége és folyamatos változásai) a környezetvédelmi szabályozásban a jogrendszer gyengeségei mindig hatványozódnak. (A visszacsatolás miatt, persze, a környezetjog deficitjei is nagymértékben rontják a jogrendszer egészéről alkotott értékítéletünket.)
Egy további következtetés szerint a környezeti, környezetvédelmi ügyek szereplőiként valamilyen formában minden társadalmi szereplőre gondolnunk kell. A környezet ügye közügy, amelyben mindenki érintve lehet (valószínűsített jogától, jogos érdekétől függetlenül). Környezeti partnerekként kell kezelnünk az állampolgárokat és szervezeteiket, a gazdálkodó szervezeteket, az önkormányzatokat és az állami hatalomgyakorlás minden szervét. (A környezeti szereplők köre ezzel sem teljes, hiszen azt valójában a – beruházó, gazdaságitevékenység-folytató, fogyasztó, információgyűjtő, szabályozó, engedélyező, jogérvényesítő stb. – szerepek jelölik ki, amelyeknek a száma nem kevés.)


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969