2013. I-VI
 

Száz éve született Greta Garbo
Nemes Károly

Greta Lovisa Gustafsson Stockholmban született. Szülei nem sokkal azelőtt települtek át a fővárosba. Anyja paraszti származású volt, míg apja a köztisztasági hivatal munkatársaként dolgozott. Greta az öt gyermek közül harmadiknak született. Apja hosszú betegsége és korai halála – Greta csak tizenhárom éves volt akkor – rányomta bélyegét a család életére. Mint a nyomorban élőkkel gyakran megesik, Gretában is – nyilván védekezésképpen – kialakult valamifajta büszkeség és ezzel együtt arra való törekvés, hogy ne szoruljon más segítségére. Egy fodrászüzletben talált munkát, s ottani keresetéből néha megengedhette magának, hogy hódoljon egyetlen szenvedélyének, a színházba járásnak. Ehhez valamivel több lehetőséget nyújtott, amikor elárusítónő lett egy áruházban. Azt, hogy valójában színésznő szeretne lenni, titkolta a környezete előtt. A véletlenek sorozata révén azonban hamarosan azzá vált.
John Brunius Vadászszerencse (1921) című jelentéktelen filmjében Garbo még statisztaként is éppen csak feltűnt. Ez azonban alapot adott ahhoz, hogy amikor az áruház két reklámfilmet készíttetett Ragner Ringgel (1921-ben és 1922-ben), akkor Garbo szerepeljen bennük. Az elsőben egy nem divatosan öltözködő komikus figurát alakított, a másodikban pedig egy cukrászsüteményt majszoló kövérkés lányt. E szerepléseknek nem lett folytatásuk. Amikor azonban 1922-ben két színésznő ruhákat válogatott Garbónál rendezőjük, Erik Petschler társaságában, akkor Garbo érdeklődött náluk, hogy miként lehetne ő is filmszínésznő. A rendező szeme megakadt rajta, és szerepeltette a következő filmjében, a Csavargó Péterben (1922). A filmben Petschler egy nagyképű tűzoltótisztet alakít, aki elviszi fürödni a polgármester három lányát (az egyikük volt Garbo). Egy arra járó csavargó azonban ellopja a tiszt parton hagyott ruháit, s abban parádézik, miközben a tisztnek már nincs oka a nagyképűségre. (Természetesen rövidfilmről van szó.)
Ez a szereplés ugyan nem minősíthető kiugrásnak, de a rendező rábeszélte a tanulásra, s Garbo el is nyerte a stockholmi Drámai Színház színiiskolájának az ösztöndíját. Néhány jelentéktelen színpadi szerepet is kapott. Mindez azonban nem tartott sokáig, mert Petschler bemutatta a svéd filmrendezők egyik akkori legnagyobbjának, Mauritz Stillernek, akinek a színiiskolai tanár Gustav Molander is ajánlotta.
Stiller volt az, aki felszólította Gretát a fogyásra, s a Garbo nevet is ő adta neki. Benne vélte felfedezni azt a nőt, akit filmjéhez megálmodott. Így került sor közös filmjükre, a Göste Berlingre (1924), amely Selma Lagerlöf regényéből készült. Következő közös munkájukat pénzügyi okok miatt nem tudták megvalósítani (a finanszírozó német cég tönkrement), viszont Garbo ajánlatot kapott a fiatal osztrák rendező, Georg Wilhelm Pabsttól, akinek az Ugo Bettauer regényéből készült A bánatos utca (1925) című filmjében együtt játszhatott a kor legnagyobb európai sztárjával, Asta Nielsennel.
Garbo kapott volna további szerepeket is német filmekben, ám a Metro–Goldwyn–Mayer egyik vezetője – Louis B. Mayer – meghívta Stillert Hollywoodba, s ő csak azzal a feltétellel ment ki, ha Garbót is szerződtetik. Bár a fogyás után alapos fogászati és fodrászi beavatkozás következett, Garbóra így is csak akkor figyeltek fel valamelyest, amikor Arnold Genthe, a híres fotós fényképeket jelentetett meg róla. Már nem Stiller formálta felfedezettjét, hanem a stúdió, amelynek vezetői szerint Garbo az erotikus szenvedély lírai megjelenítésével tűnhet ki. Így kapott szerepet abban a Vincente Blasco-Ibáńez-adaptációban, amelyet Magyarországon Az asszony ingatag (1926) címmel vetítettek. Mivel Stiller összeveszett a stúdió egyik vezetőjével, a filmet Monte Bell fejezte be. A következő filmet, a Párbaj a pusztán (1926) címűt – amely szintén Blasco-Ibáńez regényéből készült – Stiller megint csak nem tudta befejezni (aki ezután vissza is tért Svédországba), így Fred Niblo jegyezte ezt az alkotást.
A Herman Sudermann regényéből készült Az asszony és az ördög (1927) című film kapcsán két mozzanat is figyelmet érdemel. Egyrészt ekkor találkozott Garbo Clarence Brown rendezővel, akit Stiller után a leginkább képes volt elviselni, másrészt ekkor játszott szerelmi csúcsjeleneteket azzal a John Gilberttel, akivel szerelmesek lettek egymásba. Ekkorra Garbo már befutott színésznő volt, aki sorozatban kapta a megbízásokat. Edmund Goulding rendezte – megint csak John Gilberttel – a Karenina Annát (1928), annak első, néma változatát. A másik híres svéd rendező, Victor Sjöström készítette A csillagok útja (1928) című filmet Gladys Unger színdarabjából. Megint Fred Niblóval került össze Garbo a Ludwig Wolff regényét feldolgozó Szenvedély (1928) című filmben. Azután újra Clarence Brown következett a Michael Arlen regényéből készült A végzettel (1929), amelyben John Gilbert is szerepet kapott. Szinte teljesen Garbóra volt bízva, hogy játékával kitöltse a John Colton novellájából készült, Sidney Franklin rendezte Vad orchideákat (1929).
És tovább folytatódott az irodalmi adaptációk sora: a Perzselő vágyakat (1929) John Robertson készítette Adela Rogers regényéből, A csókot pedig a belga Jacques Feyder rendezte George Saville novellája nyomán. Ez egyben Garbo utolsó némafilmje volt.
A hangosfilm sokak számára a filmes karrier befejezését jelentette. Tulajdonképpen John Gilbert számára is (bár ő a stúdió vezetése és a közte levő ellentétről is beszélt). Ezen nem változtatott az sem, hogy Garbo a Krisztina királynőben ragaszkodott Gilbert szerepeltetéséhez. Garbo pályája viszont töretlenül folytatódott, sőt, fel is ívelt a hangosfilm idején.
Első három hangosfilmjét Clarence Brown rendezte, kettőt megint csak irodalmi adaptációként: Anna Christie (1930 – Eugene O’Neill darabjából), Románc (1930 – Edward Sheldon színművéből) és Inspiráció (1931). Ezután újabb irodalmi alapú művek következtek: David Graham Phillips regényéből Robert Leonard rendezte a Susan Lenox tündöklése és bukását (1931), George Fitzmaurice pedig Luigi Pirandello színdarabját vitte filmre Az vagyok, akit szeretsz (1932) címmel. Ugyancsak ő rendezte Margaret Zella McLeod történetének felhasználásával a Mata Harit (1932). Vicki Baum a saját Grand Hotel című művét írta filmre Edmund Goulding rendező, illetve Garbo számára ugyancsak 1932-ben.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969