2013. I-VI
 

Sajnovics János műve és hatása
Frenyó Zoltán

(Sajnovics élete és expedíciója) Tordasi és kálózi Sajnovics János 1733. május 12-én, a jelenleg Fejér megyéhez tartozó Tordason született tehetős nemesi családban.1 Iskolai tanulmányait a jezsuiták győri, majd budai gimnáziumában folytatta. 1748-ban belépett a jezsuita rendbe. Szerzetesi próbaéveit Trencsénben töltötte, majd Nagyszombatban filozófiai tanulmányokat folytatott. Ezután rövid ideig Pozsonyban tanított, ezt követően a jezsuiták bécsi kollégiumába került, ahol teológiával és asztronómiával foglalkozott. Csillagászati képzettségét a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetben, Hell Miksa (1720–1792) asszisztenseként mélyítette el. Hell Miksa korának nagynevű csillagásza és matematikusa, számos akadémia tagja volt, s kimagasló érdemeket szerzett a magyarországi csillagászat fejlesztésében (az ő nevéhez fűződik a bécsi és a varsói mellett a nagyszombati, a budai, az egri,2 a kolozsvári és a gyulafehérvári „csillagdák” megalapítása, illetve megtervezése). Hell mellett eltöltött évei után Sajnovics 1766-ban Nagyszombatba került, s az ottani csillagvizsgáló segédfelügyelőjeként dolgozott. Itt érte Sajnovicsot Hell Miksa meghívása egy 1769-re tervezett lappföldi csillagászati expedícióra.3
Az 1769. évet a csillagászok nagy izgalommal várták. A számítások szerint a Vénusz ekkor áthalad a Nap előtt, vagyis metszi azt az egyenest, amely a Napot és a Földet összeköti. Ez az esemény viszonylag ritkán következik be (a leghíresebb átmenetek: 1631. XII. 6.; 1639. XII. 4.; 1761. VI. 6.; 1769. VI. 3.; 1874. XII. 9.; 1882. XII. 6.), ebben a korban viszont a legalkalmasabb jelenség volt az úgynevezett napparallaxis kiszámítására. A napparallaxison azt a szöget értjük, amelyben egy képzelt megfigyelő a Napról a Föld egyenlítői sugarát látná. Ilyenformán ennek a szögnek a helyességétől függött a Nap–Föld-távolság pontos megállapítása is. A Vénusz megfigyelésére világszerte több expedíciót szerveztek. Mivel a bolygó Nap előtti átvonulása Európában egy nyári éjszakára (1769. június 3–4.) esett, ennek észlelésére a sarkkörön túlra kellett utazni. Ennek az északi expedíciónak a vezetésére VII. Keresztély (1749–1808), Dánia és Norvégia királya a nemzetközi hírű Hell Miksát kérte fel, aki társául Sajnovics Jánost választotta.
A két jezsuita tudós 1768. április 28-án indult a nagy útra Bécsből. Két hónap múlva Koppenhágába érkeztek, majd onnan Svédországon keresztül Trondheimbe jutottak. Onnan az Urania nevű hajóval indultak tovább augusztus 22-én, s az Északi-fokot megkerülve október 12-én elérték útjuk végső állomását, Vardř (Vardö) szigetét. Hamarosan beköszöntött a sarki tél, amely két hónapos teljes sötétséget hozott. A két kutató ezalatt is szorgosan folytatta csillagászati vizsgálatait, s egész ottléte alatt még számos meteorológiai, földrajzi, geofizikai, néprajzi és nyelvtudományi megfigyelést is végzett (tanulmányozták a légköri és fényviszonyokat, az északi fényt, a tengerszintsüllyedést, az apály-dagályt, a mágnesességet, a földmérést). Amikor júniusban végre elérkezett a nagy nap, az addig sűrű felhőkkel borított ég hirtelen kitisztult, s csillagászaink tisztán láthatták a Vénusz belépését a napkorong elé. Ugyanilyen szerencséjük volt hat órával később, amikor az újfent beborult ég ismét kitisztult, s világosan megfigyelhették a Vénusz kilépését is. Pontos méréseik és számításaik alapján a napparallaxis új értékét 8,”70-ben állapították meg. Ennek az értéknek a csillagászati jelentősége rögtön kiderül, ha összevetjük a főbb napparallaxis-számítások adataival: 1672: 5,”5; Johann Encke, 1824: 8,”57; Simon Newcomb: 1882: 8,”79; David Gill, 1899: 8,”80; Arthur Hinks, 1901: 8,”866; Wilhelm Raabe, 1950: 8,”798; Vla-gyimir Alekszandrovics Kotyelnyikov, 1962: 8,”7944; a Csillagászati Unió által 1964-ben elfogadott érték: 8,”794.4
Az alaposan előkészített, nagy hozzáértéssel véghezvitt és jó szerencsével kísért expedíciót teljes siker koronázta. Hell és Sajnovics 1769. október 17-én érkezett Koppenhágába, ahol kitüntetett tisztelettel fogadták és a Dán Tudományos Akadémia tagjaivá avatták őket. Hellről és Sajnovicsról Koppenhágában utcát is elneveztek.5 Az elismerés azonban nemcsak csillagászati eredményeiknek szólt, hanem Sajnovics korszakos nyelvészeti munkájának is. A két tudós még egy ideig Koppenhágában maradt, majd 1770. augusztus 12-én tért vissza Bécsbe. Sajnovics innen hamarosan nagyszombati munkahelyére utazott vissza, a jezsuita rend 1773-as feloszlatása után pedig a budai akadémia matematikatanára és az ott létesített obszervatórium csillagásza lett. 1778-ban jelentette meg Idea astronomiae című könyvét.6 Budán halt meg 1785. május 4-én. A vízivárosi Szent Anna plébániatemplomban temették el. Sírja a későbbi dunai árvizek során megsemmisült.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969