2013. I-VI
 

Emlékezetvesztés vagy szimulálás?

– Ki írta a Faustot? – Az ősz hajú férfi elgondolkozik, fészkelődik a székén, tanácstalanul az élettársára pillant.
– A Faustot? – kérdezi vontatott hangon, majd megrázza a fejét: – Sejtelmem sincs.
– Mond önnek valamit Böll, Walser, Grass, Picasso vagy Henry Moore neve?
– Régebben biztosan mondott.
Dannecker váltig állítja, mindent elfelejtett, amit hajdanán tudott. Egészen 2000 decemberéig német nyelvet és művészettörténetet oktatott egy középiskolában a baden-württembergi Spaichingenben. A balesete óta viszont egyetlen percig sem tanított.
– Hiszen arra sem emlékszem, hogy tanár voltam – bizonygatja az ötvenegy éves férfi. Az előtte álló asztalon az elmúlt öt évben kiállított orvosi leletek, hatóságoktól érkezett levelek és ügyvédi értesítők tornyosulnak. Az orvosok egy része szerint e tanár olyan ember, aki a hajdani emlékezetével együtt a múltját is elvesztette. Más orvosok viszont biztosra veszik, hogy a férfi csak megjátssza az emlékezetvesztést, hogy kivonja magát a fáradságos iskolai munka alól.
Tragikus alakok vagy szimulánsok? E rejtélynek igyekeznek utánajárni a szakértők két másik emlékezetvesztéssel járó eset kapcsán is, amely foglalkoztatja a közvéleményt.
A hamburgi főpályaudvaron 2005 áprilisának közepén egy olyan jól öltözött férfi ténferegett pénz és iratok nélkül, aki nem volt hajlandó válaszolni a nevét, életkorát és illetőségét firtató kérdésekre. Az egyik hamburgi klinika orvosai először teljes emlékezetvesztést diagnosztizáltak nála, ám jelenleg fáradságot és ráfordítást nem kímélve vizsgálják, hogy vajon nem a rendőrséget vagy a hozzátartozóit akarja-e megtréfálni a berlini illetőségű, ötvenhárom éves Heinz-Jürgen O., akinek az eltűnését régebben már többször is bejelentették. A vizsgálat még nem zárult le.
Bonyolultabbnak látszik az úgynevezett zongorás ember esete. A rendőrség Anglia délkeleti részén egy országúton talált rá egy magas termetű, szőke, felhúzott vállú, félénk pillantású férfira, s beszállította az egyik kenti klinika idegosztályára. A fekete zsakettet és elegáns nadrágot viselő férfi virtuóz képességekkel hökkentette meg környezetét: odaült a kórház kápolnájának orgonájához, s órák hosszat klasszikus darabokat játszott kotta nélkül. Mivel a férfi még egyetlen szót sem szólt, az illetékesek továbbra is találgatják, hogy kivel állnak szemben: valamilyen nemzetiségű zongoristával, menekülttel vagy zavart elméjű hajótöröttel?
Dannecker esetében annyit tudni lehet, hogy mikor kezdődött a személyes drámája. Horst-Dieter Hermann történelemtanár 2000. december 4-én éppen sokszorosítandó anyagokkal foglalatoskodott a gimnázium pincéjében, amikor hirtelen hangos puffanást és csörömpölést hallott. A tizenöt fokból álló vaslépcső alján talált rá Danneckerre, aki hanyatt fekve, mozdulatlanul hevert.
– Berti, ne marháskodj! – kiáltotta Hermann, de hasztalan igyekezett magához téríteni ájultan heverő kollégáját. Ezért segítséget hívott. Amikor Dannecker több órával később magához tért a kórházban, felismerte élettársát, egy hasonló korú tanárnőt. Azt is tudta, hogy kicsoda ő, ám ennél többet már nemigen tudott. A gyermek- és ifjúkora, valamint a szakmai pályafutása kiesett az emlékezetéből. A világra vonatkozó egész tudása, a hosszú évek során elsajátított szakismeretei egyaránt veszendőbe mentek. Amikor a kollégáit kellett felismernie, csődöt mondott. Csupán hét-nyolc hozzá közel álló személy emlékképe őrződött meg halványan az emlékezetében. Emlékezett az idős szüleire, két felnőtt gyermekére a zátonyra futott első házasságából, két-három közeli barátjára és a volt feleségére, egyébként csupa idegen arc vette körül.
A balesetéből kifolyólag agyrázkódást szenvedő tanár egyetlen szót sem tudott szólni eleinte, ám rövidesen visszanyerte beszélőképességét. Sokkal hosszabb ideig tartott, amíg ismét megtanult megfelelőképpen írni, nem csak nyomtatott betűkkel. Az olvasás ugyanakkor jól ment neki.
Orvosai kezdettől fogva azon törték a fejüket, mi válthatta ki ezt a különös, megítélésük szerint atipikus emlékezetvesztést. Tomográfos vizsgálatoknak vetették alá Danneckert, átvilágították agyának minden milliméterét, de eredménytelenül. Elektródok tucatjait tapasztották a koponyájára, hogy mérjék agyának az elektromos jellemzőit, de így sem sikerült kimutatni semmit. Egy lábon ugráltatták, s megkérték, hogy becsukott szemmel érintse mutatóujját orrának a hegyéhez, s mindezt játszva megcsinálta. A szakértők megállapították, hogy a lépcsőről való leesés ellenére szervileg kutya baja sincs.
Miért nem tud visszaemlékezni a balesetét megelőző időre, az azt követő időszakra viszont miért emlékszik kitűnően? Miért felejtette el az emberek többségét, némelyeket viszont nem? Több orvos is úgy véli, hogy ez lelki zavarra utal. Azt gyanítják, hogy a tanár egyszerűen elfojtja a kellemetlen emlékeit.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969