2013. I-VI
 

A PISA-tesztek és a humán tőke
Sandra Tresch

Nem kell sokáig törnünk a fejünket azon, ki adta a megbízást a tesztekre: az OECD (Organization for Economic Cooperation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), a fejlett országok egyik társulása. Érdeke ugyanis a globalizált világbeli gazdasági növekedés, mert befolyása kiterjed az egész világra.3 Az OECD szorosan együttműködik a Világbankkal. Az egész világon ténykedő nagyvállalatok, transznacionális konszernek az utóbbi két évtizedben egyre inkább érdekeltek a politika irányvonalának hosszú távú meghatározásában. A neoliberális gazdaságelmélet szerint a piacok globalizálásának, liberalizálásának és privatizálásának még nagyobb növekedésre és jólétre kell vezetnie. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz, miként ez évek óta megmutatkozik. A fejlődő országok, a középosztály és a népesség szociálisan hátrányos helyzetű rétegei a kíméletlen globális gazdasági küzdelem vesztesei: egyre szegényebbekké válnak, miközben a globalizáció nyerteseinek szűk rétege mérhetetlen gazdagságot halmoz fel.4
Ezekben az aggodalomra okot adó folyamatokban az OECD a hajtóerők egyike. Saját maga által leírtan is a következőképpen dolgozik: az OECD-országok kölcsönösen nyomást gyakorolhatnak egymásra egy adott ország magatartása, illetve politikája megváltoztatásának kikényszerítése céljából.5 Az OECD-nek van a világon a legszélesebb körűen használt, gazdasági összehasonlításra szolgáló statisztikai adatbankja. Az OECD által készített rendszeres országáttekintések, a munkaügyi, oktatásügyi, mezőgazdasági és környezetvédelem-politikai elemzések értékes forrásokat adnak a politikusok számára.6 Az érdekek ezen a fórumon a globalizáció révén kiválóan érvényre juttathatók. A tagok meghatározzák a tartós gazdasági növekedéshez szükséges politika koordinátáit, s azokat azután a nemzeti törvényhozások révén minden országban átviszik a gyakorlatba.7 Manapság a globális orientálás jeleníti meg az OECD munkájának egyik lényegi alapvonását, mert hatékony piacgazdaságokat akar felépíteni, ekképp előmozdítja a privatizációt, amelyet politikai stratégiákkal együttesen alkalmaz a verseny erősítéséhez.8


(A PISA-tesztek) E globális gazdaságpolitikai háttér előtt kell elhelyeznünk a PISA-teszteket is. A PISA a tanulók nemzetközi megítélésére szolgáló program, amelynek során a tizenöt éves korú tanulók teljesítményét vetik össze, bizonyos kompetenciáikat szándékoznak megítélni. A PISA hároméves időközönként méri az olvasási kompetenciát, valamint a matematikai és a természettudományi teljesítményeket. Ehhez járulnak a tantárgyakon átívelő kompetenciák; például 2003-ban a problémamegoldó képességet is vizsgálták.
Ha a PISA-tesztek alkalmat adnak az iskolai teljesítményekben előforduló hiányosságok kijavítására, nem lehet velük szemben semmi kifogásunk. Ismeretes: a 2002-es esztendő tesztjeinek eredményei azt hozták ki, hogy sok ország tanulóinál nagy hiányosságok mutatkoznak az olvasási készségben és a szövegértésben, s ennek következményei vannak az írásbeli kifejezésben is.
A PISA-tanulmányok arra szolgálnak, hogy „az oktatási rendszerek teljesítményeit nemzetközileg elismert keretben elemezzék”.9 A legfontosabb egyik eredményük, hogy az oktatási erőforrások és tartalmak ellenőrzéséről az eredményekre terelődött a nyilvánosság és a kormányok figyelme. Napjainkban általában az oktatási rendszer eredményei iránt van érdeklődés. A képzés tartalmait már nemigen firtatják. A képzési stratégáknak sikerült a közvéleményt egy új célkitűzés irányában befolyásolniuk. Ez a neurolingvisztikus programozás (Neurolinguistisches Programmieren – NLP) egyik fajtája, amely az eredményekre összpontosít. Idővel az ember észrevétlenül hozzászokik ahhoz, hogy elsősorban az eredmények érdekeljék, miközben elfelejti a képzés tartalmaira vonatkozó kérdéseket. Ezt az új felfogást a médiában közölt ranglisták jelenítik meg és sulykolják az emberek gondolkodásába (ez az NLP „lehorgonyzási” módszere).
Az oktatás eredménye felé való orientálódás éles ellentétben van mindazzal, amit az európai oktatási hagyomány műveltségen és a közvetítésén ért. Paradigmaváltással van dolgunk az oktatáspolitikában. Az oktatásra és képzésre vonatkozó új, gazdasági irányultságú elképzeléseket régóta szorgalmazzák az OECD-vel, az EU-val és más nemzetközi szervezetekkel együttműködő neveléstudományi és oktatáspolitikai körökben és intézményekben,10 mindennek azonban már csak az eredményét közlik a polgárokkal, pedig egy demokráciában a legnagyobb jelentősége annak van, hogy a tervezett intézkedéseket a hátterükkel és valódi céljaikkal egyetemben a nyilvánosság elé vigyék, mégpedig az adott ország nyelvén és úgy, hogy azt mindenki megérthesse. Mint felnőtt polgároknak az a kötelességünk, hogy meghatározzuk politikusainknak, milyenfajta oktatást akarunk országunkban az ifjúságnak és a felnőtteknek.


(Kompetencia mint új kulcsfogalom) Az OECD-tervezet további elemzéséhez érdemes alaposabban szemügyre vennük a PISA-tanulmányokban alkalmazott fogalmakat. E vizsgálatok kulcsfogalma a kompetencia, amely azt mutatja, hogy az OECD nincs érdekelve a mindenkit megillető átfogó személyiségformálásban. A kompetenciák bizonyos készségek, „amelyeket a kötelező iskolai idő végén a fiatal felnőtteknek fel kell tudniuk mutatni, s amelyek alapvetőknek tekinthetők a sikeres élethez egy modern társadalomban”, írta a svájci Urs Moser.11 Ezek a teljesítménytesztek nem vonatkoznak a részt vevő országok tanterveire. Az olvasás, az írás, a számolás és a számítógép-használat kváziábécéjének megragadásáról, valamint bizonyos egyéb készségekről van szó. Moser szerint a cél a teljesítményprofilok kidolgozása az OECD-országok számára. Mindazonáltal az OECD-nemzetek kompetenciaversenyeinek e ranglistáit már annyiszor elénk tették, hogy a könyökünkön jönnek ki. Tehát a tanulás olyan eredményeiről van szó, amelyek nemzetközi viszonylatban összehasonlíthatók. Ez azt jelenti például, hogy az olvasási kompetencia vizsgálatánál a (valamikori) német nyelv és irodalom tantárgyban minden szöveget egyenértékűnek tekintenek. Egy menetrend vagy egy értékalkotó történet, a klasszikus irodalom vagy egy apróhirdetés szövege mind csak szöveg. Az úttörő a posztmodern gondolkodás, amelyben Shakespeare és egy pár csizma egyenértékű, miként azt Alain Finkielkraut megfogalmazta.12
Ezzel a nivellálással a PISA-tesztekben kihullik valamennyi nemzeti, történelmileg szervesen kialakult és kulturálisan sajátos értéket hordozó oktatási tartalom. Úgy látszik, azok már nem tartoznak a holnap ifjúságának útravalójához. A posztmodern tudáshordozó leszegényített önazonosság-tudatú.13 A műveltséget a lehető legalacsonyabb szintre veszik vissza, s a következmény idővel a kultúrák sokszínűségének felületes egységesedése lesz.
A svájci PISA-tanulmányok és az azokat követő intézkedések keresztülvitelében a Szövetségi Statisztikai Hivatal (Bundesamt für Statistik – BFS) és a már említett EDK viszi a vezető szerepet. A PISA-tanulmányok svájci szakértői az OECD-vel és az EU-val szoros kapcsolatban tevékenykednek, s részt vesznek a nemzetközi összetételű munkacsoportokban. Különböző feladataik vannak: többek között meghatározzák a jövőben nemzetközileg érvényes kulcskompetenciákat, s kidolgozzák a leírásukra és a mérésükre alkalmazott mutatókat. E központi téma egyik munkaközössé-gét egy svájci munkacsoport vezeti, amely DeSeCo-nak (Defining and Selecting of Competencies – a kompetenciák definiálójának és kiválogatójának) nevezi magát. A csoportban különböző országok szakértői működnek közre ama kívánt kompetenciák meghatározásában, amelyekre a PISA-tesztek vonatkoznak.14 Az OECD szerint a kulcskompetenciák hozzásegítik a tanulókat ahhoz, hogy kompetens individuumok legyenek a globalizált világban. Az ilyen individuum flexibilis, alkalmazkodóképes, mobilis, kreatív és élete végéig képes tanulni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969