2013. I-VI
 

Kik vagyunk mi?
Frideczky Frigyes

Samuel Phillips Huntington New York-i filozófus és politológus igencsak élénk figyelemmel kíséri a világban végbemenő változásokat. Szemmel tartja a társadalmi mozgások, átalakulások politikai következményeit, figyelembe véve a modernizáció és a globalizáció elkerülhetetlen hatását a politikai intézményrendszerek formálódására. Élénken latolgatja a demokrácia szellemi és gyakorlati esélyeit. Az 1991-ben megjelent A harmadik hullám: demokratizálódás a huszadik században című könyvében egyebek között egybevetette és differenciálta a poszttotalitárius rendszerek közötti különbségeket. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, hazánkban is megjelent könyve világszerte nagy vitát váltott ki, sőt, szinte riadalmat keltett, hiszen igazát bizonyította a balkáni háború: a katolikus horvátokat a pápa és a katolikus országok, az ortodox szerbeket az oroszok, míg a mozlim bosnyákokat az iszlám vallású arab országok támogatták fegyverekkel, pénzzel és katonai szakértőkkel. Huntington azt a jövőbe látó figyelmeztetést tárta a világ elé, hogy a világrengető nagy összecsapások nem az ideológiailag ellentétes hatalmak között játszódnak majd le, hanem a különböző civilizációk, vallások és etnikumok között, s ezt újabban az elhúzódó iraki háború is igazolja.
A Harvard Egyetem jeles professzora most ismét nagy vitákat kiváltó, „fontos” (esetleg provokatívnak tetsző) munkával rukkolt ki. Ezúttal nem a keresztény és a muzulmán civilizáció – világrendet átformáló – összecsapásával riogat, hanem a hagyománytisztelő amerikai lakosság őseitől örökölt, sajátosan amerikai nemzeti identitását félti. Amellett száll síkra, hogy az Egyesült Államoknak a multikulturális tendenciák ellenére is meg kellene őriznie, sőt, újjá kellene élesztenie az Angliából érkezett honfoglalóknak a protestáns értékeken alapuló, az individualizmus legfőbb meghatározójaként becsült egyéni szabadság védelmét, a Biblia eszmeiségéből következő vallásos elkötelezettséget, valamint az ősatyák teremtette sajátos jogrendszer tiszteletét.
Kik vagyunk mi? lett könyvének a főcíme, amelyet Az amerikai nemzeti identitás dilemmái alcím pontosít. Úgy vehetjük, hogy napjainkra már lekerült a négerkérdés a napirendről, hiszen magasabb katonai és polgári beosztásokat is betöltenek afroamerikaiak. A hatalmas károkat okozó Katrina hurrikán ugyan ismét előtérbe állította a szinte teljesen néger lakosságú déli városok elhanyagoltságának problémáját, ám ezt nem lenne helyes az egész országra általánosítani. A dél-ázsiai betelepültek is általában kisebb-nagyobb negyedekbe tömörültek. Mi veszélyezteti akkor az Egyesült Államok nemzeti identitását? A rohamos hispanizálódás. Az utóbbi évtizedekben ugyanis tömegesen menekültek az országba – főleg munkát, megélhetést keresve – mexikóiak, valamint Közép- és Dél-Amerika nyomortanyáiról spanyol ajkú éhezők. (A kubai menekülteket nem említjük, mert nekik fontos szerepet szántak az amerikai katonai és részben civil hatóságok a Castro-rendszer megdöntésében.) A spanyol nyelvűek révén a hagyományos amerikai protestantizmussal szemben a katolicizmus kerülhet domináns helyzetbe. Ám ez csupán egy a sok gond közül, amelyeken Hun-tington töpreng, gondolkodik. Problémáit négy nagy rész tizenkét fejezetében tárja olvasótábora elé.
Az előszóban kifejti, hogy könyve „az amerikai nemzeti identitás jelentőségét és lényegét érintő változásokkal foglalkozik. Az amerikaiak nagy szerepet tulajdonítanak a nemzeti identitás jelentőségének, hiszen ez az, ami megkülönbözteti a többi identitástól. A lényeg az, mit gondolnak az amerikaiak arról, mi a közös bennük, illetve mi különbözteti meg őket a többi néptől... az amerikaiak a történelem során különböző módon viszonyultak a nemzeti identitás jelentőségéhez. Az Atlanti-óceán partján letelepült britek csupán a 18. században kezdték megkülönböztetni magukat amerikaiként, addig pusztán saját gyarmatuk tagjainak tekintették magukat. A függetlenség után az amerikai nemzet eszméje döcögve és fokozatosan alakult ki a 19. században. A nemzeti identitás a többi identitáshoz képest a polgárháború után vált elsődlegessé, és az amerikai nacionalizmus az ezt követő száz évben élte virágkorát. Az 1960-as évektől kezdődően aztán a nemzetek alatti, a kettős nemzeti és a nemzetek fölötti identitások lassan aláásták és eltüntették a nemzeti identitás elsődlegességét. Szeptember 11-e azonban tragikus és drámai módon ismét a figyelem középpontjába helyezte a nemzeti identitást. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak, amint veszé1yeztetve látják nemzetüket, újra rátalálnak identitásukra”.
Huntington kifejti, hogy az amerikaiak „évszázadokon keresztül identitásuk lényegét… a faj, az etnikum, az ideológia és a kultúra fogalmaival határozták meg”. A Thomas Jefferson által megfogalmazott amerikai hitvallás a XVII–XVIII. századi „első amerikai telepesek sajátos angolszász-protestáns kultúrájának a terméke… kulcselemei: az angol nyelv, a kereszténység, a vallásos elkötelezettség, a jogállamiság angol felfogása… az egyén emberi jogai, az individualizmus különös protestáns értékei, a munkaerkölcs”, s ezáltal a gazdasági felemelkedés lehetőségei. „Három évszázadon keresztül ez az angolszász-protestáns kultúra jelentette az amerikai identitás magvát… Ez az, ami közös az amerikaiakban… ami megkülönbözteti őket más népektől. A 20. század vége felé… számos kihívás érte az amerikai kultúra jelentőségét… népszerűvé váltak a multikulturalizmus és a sokszínűség elméletei... az elitek növekvő elhivatottságot éreznek a kozmopolita és nemzetek feletti identitások iránt”. Mindezek után Huntington elemzi a jövőt alakító tényezőket: „Az, hogy az amerikaiak miként határozzák meg identitásukat, nagyban befolyásolja, hogy országuk kozmopolita, imperialista vagy nacionalista módon viszonyul-e a világ többi részéhez.” Könyve „az angolszász-protestáns kultúra… és az alapító atyák hitvallása mellett érvel”. Szerinte „Amerika… legnagyobb vívmánya, hogy kiiktatta az identitása szempontjából a múltban központi szerepet játszó faji és etnikai összetevőket, és hogy olyan többetnikumú és többfajú társadalommá vált, amelyben az egyént érdemei szerint ítélik meg”. Hite szerint „amennyiben ez az elhivatottság tovább él, Amerika Amerika marad még akkor is, ha alapítóinak fehér, angolszász és protestáns leszármazottai kicsiny és jelentéktelen kisebbséggé olvadnak”. Ezt a világos, egyértelmű elvi meghatározást követi az identitás szerteágazó összetevőinek taglalása.
Huntington leírja, hogy a bostoni Charles Streeten 2001. szeptember 11-én csak az italboltnál kókadozott az amerikai zászló, ám két héttel később már tizenhét zászlót fújt a szél, ráadásul az út fölé hatalmas csillagos-sávos lobogót feszítettek ki. Az országukat ért támadás után a Charles Street lakói újra felfedezték nemzetüket, s ismét amerikaiként határozták meg magukat. Hazafias lelkesedésükben országszerte osztoztak a többi amerikaival. „Szeptember 11-e előtt az amerikaiak zöme alig tulajdonított jelentőséget a nemzeti identitásnak… a globalizáció, multikulturalizmus, kozmopolitizmus stb. kikezdte az amerikai öntudatot. De szeptember 11-e után a csillagos-sávos lobogó vallási jelleget öltött, és ma Amerikában... a nemzeti identitás központi jelképe… Soha nem tűztek ki még ennyi zászlót, mint a szeptember 11-e utáni hetekben… Szeptember 11-e drasztikusan visszavetette a másféle identitások jelentőségét, és az amerikai zászlót visszahelyezte a nemzeti zászlórúd tetejére.” Volt idő ugyanis, amikor jeles értelmiségiek és tudósok támadást indítottak a nacionalizmus ellen, rámutatva, hogy Amerika erkölcstelenül elnyom számos etnikai csoportot. Meggondolandó, hogy bizonyos nemzeti zászlók „valami lényegeset mondanak az általuk jelképezett ország identitásáról. A csillagos-sávos lobogó csupán azt üzeni, hogy Amerika olyan ország, amely eredetileg 13, most pedig 50 tagállamból áll”. A „mi, amerikaiak” a nemzeti identitás lényegi problémáit érintik? Milyen alapon különböztetjük meg a „mi”-t az „ők”-től, akik nem mi vagyunk? Egyetemes nemzet-e az Egyesült Államok? Multikulturálisak vagyunk-e, vagy olyanok, mint egy mozaik vagy egy olvasztótégely? Mi a külföldiek szerepe az amerikai választásokon? A diaszpórák növekvő politikai szerepe befolyásolja-e Amerika bel- és külpolitikáját? Mi Amerika szerepe a világpolitikában? Nemzeti érdekek vezetik-e, s azok nemzeti identitásból fakadnak-e? – sorjáznak Huntungton kérdései.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969