2013. I-VI
 

Monológ alkonyatban
Kapronczay Károly

Benkő Samu az erdélyi magyar szellemi élet kiemelkedő nagysága, a Magyar Tudományos Akadémia és folyóiratunk szerkesztőbizottságának tagja. A Monológ alkonyatban című kötete a hazai és az erdélyi folyóiratokban az elmúlt másfél évtizedben megjelent tanulmányait tartalmazza. Az írások alkalmakhoz kötődnek; a szerző évfordulók alkalmából elhangzott megnyitó- és avatóbeszédeket fűz csokorba. Olyan gyöngyszemeket ad közre könyvében, amelyek szakfolyóiratokban viszonylag kevés olvasóra lelhettek, s múzeumi évkönyvekben is csak szűk érdeklődésre számíthattak. Pedig az egy-egy alkalomra szóló meghívásokat a szerző alaposan „kihasználta”, ekképp mély ismeretekről tanúskodó írásaival ismerkedhet meg az olvasó .
A kötet anyagát Benkő Samu válogatta, s ezzel kapcsolatban igen találó anekdotát mond: „Amikor életemben először, 1970-ben kutathattam a Magyar Országos Levéltárban, a beiratkozáskor ki kellett töltenem egy kérdőívet. Az egyik kérdés így szólt: »Kinek a megbízásából kutat?« Őszintén feleltem: »A magam gyönyörére.« Állítólag a kutatás engedélyezésekor egy éber tisztviselő megjegyezte: Ügyelni kell, vajon épelméjű-e ez az Erdélyből jött »idegen«? A magam gyönyörére állítottam össze megjelent írásaimból ezt a gyűjteményes kötetet. Hálásan emlékszem mindazokra, akik a »haza a magasban« égtájain jók voltak hozzám. Akik dialógust vállaltak velem, s akik – ha még életben vannak – e monológból legalább hangfoszlányokat magukba fogadnak.”
Persze, nem hangfoszlányokból áll a kötet. Már a bevezető tanulmány Bolyai János marosvásárhelyi kéziratának történetét vizsgálja, nemcsak a tartalmát, hanem viszontagságos sorsát is, sereg olyan meglátással, amelyet csak a magyarságban gondolkodó tudós láthat meg. Másik írásában pedig Bolyai János és Kossuth Lajos kevéssé ismert kapcsolatát tárja fel.
A jeles tanulmányok közé tartozik az Egy fejezet a Teleki Téka történetéből című értekezés, amely a jeles könyvgyűjtemény állami kezelésbe vételének eseményeit veszi sorra és dolgozza fel. Ez a feltáró törekvés követhető nyomon a Cédulák Csu-csáról című tanulmányban is, amelyben Ady Endre és Boncza Berta házasságának egyik színteréről, a magyar olvasóközönség érdeklődési körébe került erdélyi településről alapos történeti feldolgozást kapunk, érintve a gazdaságot, a nemzetiségi viszonyokat és a Boncza család genealógiáját is. Ugyancsak érdekfeszítő írás az erdélyi nemzeti szimbólumok használatát áttekintő tanulmány, amelynek sok napi aktualitása is van.
A kötet gerincét az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel kapcsolatos tanulmányok és visszaemlékező írások adják. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mindig is Erdély szellemi életének csúcsa volt, s az ott folyó tudományos munka sok tekintetben hatással volt az anyaország szellemi életére is. Így nem lehetett közömbös esemény, amikor a jeles intézményt 1989-ben ismét régi fényében hívták életre, s a szerző meghatározó egyénisége volt e folyamatnak. A tanulmányokban nemcsak az egyesület történetét, hanem Erdély szellemi életének fejlődését is számba veszi, különös figyelmet fordítva a közelmúlt erdélyi kiválóságaira, akik nemcsak a magyarságnak tettek jeles szellemi szolgálatot, bárhol éljenek is, hanem az egyetemes tudománytörténetbe is beírták a nevüket.
A kötetet Benkő Samu könyvkritikáiból való válogatás zárja, amelyeknek mindegyike külön tanulmány, remek irodalom- és művelődéstörténeti értekezés.
A könyvet átolvasva meg kell jegyeznünk, hogy Benkő Samu nemcsak a maga gyönyörűségére válogatta össze az anyagát, hanem mindenki meríthet belőle hasznos gondolatot, igazságot, ismeretet Erdély sokszínű történetéből és kultúrájából.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969