2013. I-VI
 

Az anarchista mozgalom az iszlám dzsihád előképe?

Az iszlám fundamentalistáknak, legalábbis az Oszama bin Laden nevével fémjelzett irányzatnak több célja van. Közül némelyeket – például Palesztina visszaszerzésének óhaját, a honfitársak meggyilkolásának megbosszulására való törekvést és a hitetlenek hadainak Mohamed földjéről való kiűzését – bármelyik hagyományos nemzeti felszabadítási mozgalom a zászlajára írhatná. Más célok inkább millenniumi jellegűek: mindenkit iszlámhívővé kell tenni, mert Oszama bin Laden szerint az iszlám „az a vallás, amely jóságra indítja az embereket egymás iránt, igazságot teremt közöttük, megadja nekik a jogaikat, s megvédelmezi az elnyomottakat és üldözötteket”. Mindez megvalósul majd, amint mindenki egyetlen iszlám államban él, a kalifátusban, amelyben a muzulmán polgári és egyházi jog, a seria érvényesül. Innen erednek „az ellenség ellen mártíromság árán végrehajtott akciók”, s ezért kecsegtetik a paradicsom ígéretével ezeknek az akcióknak a végrehajtóit.
Az anarchisták mindig is olyasmiben hittek, ami antitézise volt az iszlám államnak. Uralom nélküli világot akartak. Pierre-Joseph Proudhon, az első nagy elméletalkotó gondolkodójuk teljesen el akarta törölni a központosított kormányzatot. Ez a lépés szerinte nem vezetne káoszra, amellyel sokszor rokon értelműnek tekintették az anarchiát. Épp ellenkezőleg, egyfajta harmonikus rend jönne létre, az állam helyére az autonóm csoportok és közösségek rendszere lépne, s ezeket az entitásokat szerződés és kölcsönös érdek forrasztaná össze. E lényegében erőszakmentes gondolkodó úgy vélte, hogy az igazság a társadalom vezérlő csillaga.
Habár Proudhon arról a mondásáról híresült el, hogy „a tulajdon rablás”, valójában mégis úgy vélte: az embernek jogában áll házat, némi földet és a megműveléséhez szükséges eszközöket birtokolnia. Ez túl sok volt a nemzeti érzelmű forradalmárból anarchistává átvedlett Mihail Bakunyin számára, aki a termelőeszközök kollektív birtoklásában hitt. Emellett úgy vélte, hogy „a pusztítás szenvedélye egyúttal alkotó késztetés is”, s e megállapítással a kapitalizmus megújítására és a barikádokra szólított. A megújítás nagyon is anarchista téma, s a dzsihád eszmekörébe is beleillik. George Woodcock, az anarchizmus egyik vezető értelmezője így fogalmazta meg ezt: „Az anarchisták mindig is úgy vélték, hogy a birodalmak és a vallások romjain fognak felépülni a szabad világ égbeszökő tornyai.”
Jórészt csak találgatni lehet, mi juttatja el az embert az idealista elképzelésektől az erőszakos cselekedetekig. Az összes vallásnak és szinte valamennyi filozófiának akadtak olyan hívei, akik készen álltak a vérontásra, a saját vérüket is beleértve, s a zsarnokság, a nyomor és a kizsákmányolás ismeretében nem nehéz megérteni az erőszakra való hajlandóságot. Az anarchizmus és a dzsihád ideológiája egyaránt beépítette a vérontást az eszmerendszerébe, vagy legalábbis megtette ezt a legbuzgóbb híveik egy része, s mindkét irányzat készen áll arra, hogy ne csak a katonák, a rendőrök és az állam egyéb képviselőinek megölését tüntesse fel igazolhatónak, hanem polgári személyek meggyilkolását is.
Az anarchisták számára döntő elmélet Olaszországban született, ahol Errico Malatesta így fogalmazta meg 1876-ban: „A szocialista elvek alátámasztását célzó lázadó tett a leghatékonyabb népszerűsítő eszköz.” A tetteken nyugvó propagandának ezt az elméletét lelkesen támogatta egy másik nagy anarchista gondolkodó, Pjotr Alekszejevics Kropotkin orosz herceg, aki ünnepelt alakjává vált a radikális előkelő köröknek Európában és Amerikában. Tisztázatlan, hogy vajon tényleg a teória billentette át és tette gyilkosokká az erőszaktól idegenkedő álmodozókat, vagy csupán ürügyet szolgáltatott a pszichopatáknak, hiszékenyeknek és romantikus lelkületűeknek a gyilkosságok elkövetésére. Magukhoz a gyilkosságokhoz viszont nem fér kétség. Az anarchisták gyilkosságsorozatának esett áldozatul Sadi Carnot francia államfő (1894), Antonio Cánovas del Castillo spanyol kormányfő (1897), Erzsébet császárné (1898), I. Umberto olasz király (1900), William McKinley, az Egyesült Államok elnöke, s egy másik spanyol miniszterelnök, José Canalejas y Méndez (1912).
Úgy lehetne érvelni, hogy az ilyen gyilkosságok nem annyira az al-Kaida működésére emlékeztetnek, mint inkább az orosz narodnyikok által elkövetett tettekre. A narodnyikok úgy vélték, hogy „a kormányzat leghatalmasabb személyiségének elpusztítása” alá fogja ásni az illető tekintélyét, s fokozni fogja a forradalmi szellemet. Ezt kétségtelenül meg is tették 1881-ben, amikor meggyilkolták II. Sándor cárt, holott az uralkodó valójában reformer volt, s felszabadította a jobbágyokat. A fontos emberek meggyilkolásának gyakorlata valójában az ősidőkre nyúlik vissza, habár az angolban bevett elnevezése (assassination) csak a XI–XIII. században terjedt el, amikor is az iráni Nizari Iszmailijun elnevezésű síita szekta vallási kötelességének tekintette ellenségeinek meggyilkolását, s ezt a tettet a szekta kiképzett gyilkosai hasis befolyása alatt hajtották végre (a gyilkost jelentő angol szó, az assassin az arab hasisszívó szóból ered).
Oszama bin Laden bizonyára örömét lelné néhány hatásos politikai gyilkosságban. Napjaink állam- és kormányfői viszont már nem üldögélnek szállodák teraszain újságot olvasgatva, miközben munka nélküli nyomdászok arrafelé mászkálnak revolverrel a zsebükben, amint az Cánovas del Castillo esetében történt, s nem sétálnak védtelenül Madrid utcáin könyvesboltok kirakatait nézegetve, amint azt Canalejas y Méndez tette. Ezért azután bin Ladennek meg kell elégednie ama állítással, hogy 2001. szeptember 11-én „a mindenható Allah a legérzékenyebb pontján találta el az Egyesült Államokat. Elpusztította legnagyobb épületeit... s az országot rémület töltötte el északon és délen, keleten és nyugaton egyaránt”.
Az anarchisták örömmel hajtottak végre olyan terrorcselekményeket, amelyek válogatás nélkül szedték áldozataikat. „Egy font dinamit többet ér, mint egy véka ólomgolyó” – jelentette ki 1886-ban August Spies, az egyik Chicagóban megjelenő anarchista lap szerkesztője. Egy elhajított bomba röviddel ezután hét olyan rendőrrel végzett Chicagóban, aki éppen a sztrájkolók egyik összejövetelének feloszlatása érdekében intézkedett.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969