2013. I-VI
 

A medvéknek suttogó

A kaliforniai Malibuból származó férfi együtt úszkált a medvékkel. Megfigyelte párosodásukat, megsimogatta kicsinyeiket, négykézláb közlekedett a társaságukban, és suttogva szólt hozzájuk. Valósággal megszelídítette őket. Számára az alaszkai Katmai Nemzeti Park nem ősvadon volt, hanem a saját „játékmackó-disneyland”-je. Csakhogy egy nappal a hazautazása előtt a gyilkosává vált az egyik „játékmackó”.
Zuhogott az eső. Treadwell barátnője, a harminchét éves Amie Huguenard a sátorban feküdt, miközben ő maga megpróbált elriasztani egy portyázó medvét. Amie bekapcsolta ugyan a videókamerát, de elfelejtette levenni az objektív védőkupakját, így ami ezután történt, arról csak a hangfelvétel tanúskodik, amelyet az illetékes törvényszéki orvosszakértőn kívül igen kevesen hallgathattak meg.
Treadwell tizenhárom óra ötvenhat perckor így kiáltott Huguenard-nak: „Gyere ki, mert megöl a medve.” Amie visszakiáltotta: „Tettesd magad halottnak.” Treadwell üvöltött, mert a medve élve marcangolta. Amie megpróbálta az állatot egy serpenyővel fejbe kólintani, mire Treadwell kínok között azt kiáltotta: „Menj innen, helyezd magad biztonságba.” Ő azonban maradt. A férfi kínszenvedése négy percig tartott, azután elnémult. Ezután már csak Amie sikolyai hallhatók a szalagról.
A mentőcsapat másnap érkezett a helyszínre. Treadwell sátra közelében agyonlőttek két medvét. Egy biológus felmetszette egyiküknek a gyomrát, s emberi maradványokat figyelt meg benne. A férfinak csak a megskalpolt fejét, vállának egyik darabját és az alkarját találták meg másutt, rajta a karórával, amely még járt.
Így végezte Timothy Treadwell. Némelyek úgy vélik Alaszkában, hogy csak azt kapta, amit megérdemelt. „Úgy viselkedett, mintha medvejelmezbe bújt emberekkel lett volna dolga” – nyilatkozta a helybéliek egyike. Mások gyászolják a rettenthetetlen természetvédőt, aki megóvta a medvéket a vadorzóktól, s felvilágosította a nagyközönséget. Megint mások egyszerűen szórakoztatónak találták a viselt dolgait.
Csaknem két évvel Treadwell halála után két könyv is megjelent róla, s az Egyesült Államokban megkezdték Werner Herzog nagyszabású dokumentumfilmjének vetítését A grizzlyember címmel. A filmet nyomban díjjal tüntették ki a nevadai Sundance-ben megtartott filmfesztiválon. A Hollywood Reporter című lap szerint „ez minden idők egyik legjobb természetfilmje”. Nem is annyira a medvékről szól, mint inkább arról, hogy egy rendkívül zaklatott lelki életű férfi miként próbálja meg átlépni a természetet az emberi léttől elválasztó határt, s hogyan igyekszik beleolvadni a medvék világába.
Werner Herzog szakavatott kézzel nyúl a karizmatikus megszállottakhoz. Legendaszámba megy az egomán színészhez, Klaus Kinskihez fűződő viszonya, amely egyszerre állt a szeretet és a gyűlölet jegyében. A rendező az 1999-ben készült Legkedvesebb ellenségem című dokumentumfilmjében állított emléket Kinskinek és őrjöngő szitkozódásainak. Herzog sosem találkozott Treadwell-lel, ezzel a zavaros fejű fiatalemberrel, akinek néhány túlzása még az ő számára is őrültségnek látszik.
A hatvankét éves rendező több mint százórányi olyan videófilmet értékelt ki, amelyet Treadwell forgatott a medvék életéről. A férfi gyakran szónokolt a saját kamerája előtt, s monológjai szent haraggal és gyengéd költészettel voltak teli. Herzog kikérdezte Treadwell barátait és bírálóit, igazságügyi szakértőket, alaszkai pilótákat és kutatókat. A grizzlyember lenyűgöző, néha tragikus, ám gyakran módfelett komikus arcképvázlat a természet városból elszármazott, őrülten romantikus imádójáról.
Herzog így nyilatkozott filmjéről: „Ez határozottan Walt Disney-vel szemben álló film. Véleményem szerint szükségünk van rá.” A rendező viszolyog ama elképzelésektől, amelyek szerint az állatok az emberekhez hasonlatosak, nemkülönben a New Age mozgalomnak a világegyetemben uralkodó harmóniáról és eredendő békéről szőtt ábrándképeitől, hiszen az utóbbiak jegyében ünnepelték a Disney-féle „mackótestvérek”-et. Amikor Treadwell egy medve ábrázatát filmezte, nyilvánvalóan lelki rokonságot, empátiát és megértést vélt felfedezni benne. Herzog ugyanebben az ábrázatban nem lát mást, mint „félig unott érdeklődést a táplálék iránt”. Míg a grizzlyk többnyire jóindulatúan semmibe vették a férfit, addig ő mindegyiküket odaadóan szerette. Herzog korántsem tartja mulatságosnak ezt. Így nyilatkozott erről: „A medvék szeretete helytelen dolog. Nekünk, embereknek tisztelnünk kell és békén kell hagynunk őket.”
Treadwell igényt tartott a medvék védelmezőjének szerepére, ezért hozta létre a Grizzlyk Népe elnevezésű szervezetet, ezért tartott előadásokat iskolákban az őszi és téli időszakban, s ezért vonult ki minden nyáron őrségbe az esetleges orvvadászokat elriasztandó. Sosem vitt magával lőfegyvert, miként műholdas rádiótelefont és rádiókészüléket sem.
Kétséges, vajon a medvék rászorultak-e Treadwell védelmére. Az alaszkai nemzeti parkban ugyanis szigorú szabályok érvényesülnek, amelyeknek betartásáról fegyveres parkőrök gondoskodnak. Orvvadászok gyakorlatilag nincsenek. Katmaiban több mint kétezer grizzly él, több, mint a Föld bármely más pontján. Az ottani medvéknek sosem volt szükségük megmentőre, Treadwell-nek annál inkább.
A férfi mixerként dolgozott a kaliforniai Ma-libu különböző bárjaiban. Ha éppen nem volt ittas, akkor kábítószerekkel tömte magát. Egyszer csaknem belehalt a heroin túladagolásába. Ez ráébresztette a helyzetére. Elkezdte az élet értelmét firtatni, s a magas északon talált rá. A grizzlyember című filmben síráshoz közel álló hangon mondta: „A régebbi életemet nem is lehetett életnek nevezni, a mostanit viszont igen.”
Treadwell felhagyott a kábítószer-fogyasztással, s olyan életet kezdett, amelyet kevesen irigyelnének tőle. Alaszkában nyáron szúnyogok és bögölyök lepik el a szabadon hagyott testfelület minden négyzetcentiméterét. Gyakran esik naphosszat. A férfi rendszeresen bőrig ázott, s nem tudott megszárítkozni, mert a tűzrakás tilos. Főleg földimogyoróvajon élt. Egyik-másik táborhelyen többször is meglátogatták éjjelente a medvék, szaglászva és mancsukkal tapogatva derítették fel a sátrát.
Treadwell számára mindez áldásos terápia volt. Egyik könyvében így írt erről: „Csokoládé úr és a többi medve megihletett engem. Békével és reménységgel ajándékoztak meg. Megtanítottak a felelősségvállalásra és a megbízhatóságra. Igyekszem, hogy tisztességes és jó legyek, de még sokat kell tanulnom.”
A férfi színészeket, például Leonardo Di Capriót és Pierce Brosnant, valamint Gisele Bündchen szupermodellt is rá tudta venni arra, hogy évről évre néhány ezer dollárral támogassák őt. Televíziós műsorokban lépett fel furfangos kalandorként. Amikor David Letterman feltette neki a kérdést: nem áll majd egyszer a lapokban, hogy a medvék széttépték, határozott nemmel felelt. Ennek ellenére mindig számításba vette ezt a lehetőséget, s olykor-olykor halálvágy is hatalmába kerítette. Gyakran búcsúzott el a barátnőjétől e szavakkal: „Ha nem jönnék vissza, akkor megtörtént.” Azt kérte, hogy ne küldjenek mentőcsapatot a felkutatására, mert netán végezne a halálát okozó medvével.
Tisztázatlan, hogy Treadwell mennyire ismerte azt a medvét, amely felfalta. A halála előtt nem sokkal talán le is filmezte gyilkosát. Netán nevet is adott neki. A nemzeti park őrei mindenesetre ismerték az állatot, amely egy huszonnyolc éves nagy, testes hím volt, és sosem viselkedett feltűnően.
Miért vált emberevővé a nyilvántartásban száznegyvenegyes sorszámú medve? Elképzelhető, hogy a télre készülődött. A medvék ugyanis felkészülnek a hat hónapig tartó téli álmuk-ra,.ezért megállás nélkül esznek, hogy felhalmozzák a létfontosságú zsírtartalékot. A jóllakottság érzését ilyenkor nem ismerik, s némelyikük bármivel kiegészíti az étlapját, ami többletkalóriával kecsegtet.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969