2013. I-VI
 

Vállalati felső vezetés - jobbára nők nélkül

Tíz év elteltével sem sokkal jobb a helyzet: az amerikai munkaerő 46,5%-a nő, ám a felsőbb vállalatvezetőknek a 8%-a sem kerül ki közülük, bár a Fortune című folyóirat által kiválasztott legteljesítőképesebb ötszáz vállalatot illetően valamivel nagyobb a hányaduk. A női vállalatvezetők keresete jelenleg a hasonló beosztású férfi kollégák keresetének átlagosan a 72%-át teszi ki. A Booz Allen Hamilton vállalati tanácsadó cég, amely a távozó amerikai vállalati csúcsvezetőket kíséri figyelemmel, azt állapította meg, hogy 1998-ban és 2004-ben is 0,7% volt közöttük nő. Időközben ugyan ingadozott e mutatószám, de a tanácsadó cég szerint egy dolog világos: a nők számaránya igen csekély, s nemigen növekszik.
Más országokban is hasonló a helyzet. Egyetlen nő sem szerepelt a Fortune 2005 júniusában közzétett listáján, amely a huszonöt legjobban fizetett európai elnök-vezérigazgató nevét tüntette fel. Habár nemrég Laurence Parisot-t, egy közvélemény-kutató cég igazgatóját választották meg a francia munkaadók szövetségének elnökévé, de ő ritka kivétel. Corinne Maier, a francia EDF energetikai vállalat közgazdásza maró gúnnyal vázolta fel a francia vállalati élet képét a tavaly megjelent Jó napot lustaság című sikerkönyvében. „A jól eleresztett vállalatvezetők seregén belül csupán 5%-ra tehető a nők hányada” – állapította meg. Maier asszony szerint a francia munkahelyeken elérhetetlen álom az egyenlőség.
A nők számára még elérhetetlenebb az egyenlőség Japánban, ahol húsz–harminc évvel ezelőtt még általában elfogadhatatlannak tartották, hogy a nők délután öt óra után az irodában maradjanak. Az egyik multinacionális vállalat egy becsvágyó női alkalmazottja egyszer összeszedte a bátorságát, s elbújt a női vécében, ahol kivárta, amíg a férfiak hazamentek, majd visszatért az íróasztalához, hogy befejezze a munkáját. Időközben bekövetkezett némi haladás. Az idén három asszonyt is kineveztek japán nagyvállalatok élére. Hajasi Fumiko a Daiei nevű, nehézségekkel küzdő szupermarket-hálózat elnöke és ügyvezető igazgatója. A Sanyo Electric konszern vezetőjévé Nonaka Tomojót nevezték ki, aki tévébemondóként működött régebben. A Nissan konszernnél pedig egy olyan nő tevékenykedik általános igazgatóként, akinek az a feladata, hogy előmozdítsa a személyi állomány „sokrétűség”-ét. Amikor nemrégiben arról kérdezték, mi változott legkevésbé a japán üzleti életben az elmúlt húsz év folyamán, a válasza így hangzott: „A japán úriemberek felfogása.”
Nagy-Britanniában a Financial Times tőzsdei mutatójában szereplő vállalatok körében 2000-ben csupán tizenegy női ügyvezető igazgatót tartottak nyilván, míg 2004-ben már tizenhetet, ami azt jelenti, hogy ennyi női vállalatvezető állt szemben csaknem négyezer férfival. A tőzsdén jegyzett brit vállalatok nagyobb mintájának a vizsgálata során azt találták, hogy a cégek 65%-ának igazgatótanácsában nem volt nő 2003-ban. Eddig még egyetlen brit asszonynak sem sikerült elnök-vezérigazgatóvá válnia, noha a munkaerő 44%-át teszik ki a gyengébb nem képviselői. Marjorie Scardino, a Financial Times című lapot teljes egészében, míg a The Economist című lapot felerészben kézben tartó Pearson konszern elnök-vezérigazgatója amerikai, akárcsak Laura Tyson, a Londoni Üzleti Főiskola igazgatónője, míg Clara Furse, a londoni részvénytőzsde elnöke kanadai születésű.
Az elmondottak azt mutatják, hogy az „üvegmennyezet”-jelenség különösképpen időtállónak bizonyul. A vállalati hierarchia csúcsain makacsul őrzik pozícióikat a férfiak, s az a néhány nő, aki beverekszi magát közéjük, jóval kevesebbet keres férfi kollégáinál. Annak ellenére így áll a helyzet, hogy manapság a vállalatok határozottabban igyekeznek elősegíteni a nők előmenetelét. Kezdenek terjedni az úgynevezett „sokszínűségi” programok. Például az IBM (amelyet két évtizede csaknem csődbe juttattak a sötétkék öltönyös férfi vállalatvezetők), a General Electric (amelynél korántsem uralkodott a nők számára kedvező légkör, amikor e konszern legendás vezetője, Jack Welch hosszú ideig kezében tartotta a kormányrudat) és a British Petroleum (amelynél a szeles kőolajfúró tornyokon, háborgó tengeren eltöltött hosszú idő segítette elő a vállalatvezetők karrierjét) magas beosztású vezetőket bíztak meg a sokszínűség növelésével. Ez a három konszern nemrég közösen szponzorálta a Nők a vezetésben címmel megrendezett konferenciát.
Az ilyen vállalatok már nem kizárólag az egyenlő lehetőségek és javadalmazás jegyében álló erkölcsi kérdésnek tekintik a nők előmenetelét. Meggyőződésük, hogy üzleti indokok szólnak a vezetői gárda sokszínűsége mellett. Régóta ismeretes ugyanis, hogy a problémamegoldásban a vegyes csoportok jobb teljesítményt nyújtanak az egyneműeknél. A sokszínűségből fakadó előnyök azonban korántsem merülnek ki ebben. Bizonyos vállalatok a vevőkö-rük nyomására kényszerültek a nagyobb személyzeti sokszínűségre. Lou Gerstner, aki részben a vállalaton belüli sokszínűség elősegítésével működött közre az IBM konszern felívelésében, így nyilatkozott erről: „Mi piacon nyugvó témává változtattuk a sokszínűséget… A piacaink megértéséről van szó, mivel azok különbözők és multikulturális jellegűek.” Lisa Bondesio, aki a Deloitte könyvvizsgáló cég brit részlegénél a sokszínűségért felelős, úgy véli, hogy a sokszínűség arról szól, „miként különböztetjük meg magunkat a piacon”.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969