2013. I-VI
 

A népesedés és a kultúrák háborúja

A hagyományos társadalmi struktúrák, legfőképpen a család lassú, látszólag feltartóztathatatlan széthullása olyan fejlemény, amelyhez időközben már hozzászoktunk, de egyúttal olyan fejlemény is, amely a modern társadalom egyik alapvető ellentmondására utal. Az iparosodott országokban több mint harminc éve csökken a születési arány, s ennek a kihatásai csak most kezdenek megmutatkozni. A lakosság növekedése ösztönzi a gazdaságot, hozzájárul a jóléti állam fenntartásához, s alakítja a modern kultúrát. A lakosság megfogyatkozása viszont nagyon is kétségessé teheti a modernizáció dinamikáját.
Először is vessünk egy pillantást a népesedései viszonyokra! A születési arányszámok 1972 óta sok országban csökkentek. Minden nőnek átlagosan 2,1 gyermeket kellene a világra hoznia ahhoz, hogy a modern nemzetállam lakosságszáma változatlan maradjon. Egyetlen iparosodott ország sem mutat fel azonban ekkora születési arányszámot. A népességfogyás miatt mindenütt példátlan mérvű elöregedés következik be, s ehhez a várható élettartam növekedése társul. Az Egyesült Államokban 1900-ban negyvenhét év volt a várható élettartam, manapság viszont hetvenhat év. 2050-ben minden ötödik amerikai több mint hatvanöt éves lesz. Bármennyire figyelemre méltók is ezek a népesedési adatok, Olaszországban és Japánban még kedvezőtlenebb fejlemények várhatók. Az ENSZ becslései szerint 2050-ben az olaszok és a japánok 42%-a idősebb lesz hatvanévesnél.
A számottevő népesedési változásoknak mélyreható kulturális következményei lesznek. Régebben az idős emberek csupán kis részét alkották a társadalomnak, ekképp az utódokra fordították a legnagyobb gondot. A jövőben a gyermekek fognak kisebbséget alkotni, s az idősek ellátása kerül előtérbe. Feltéve, persze, hogy képesek lesznek a túlélésre azok a társadalmak, amelyekben az idősek hányada eléri a 20, 30, sőt, 40%-ot. Ez korántsem vehető biztosra.
A népesség csökkenésekor a leendő anyák hányada is megcsappan. Még ha felnőne is a nőknek egy olyan nemzedéke, amelynek a születési arányszáma meghaladná a szüleik nemzedékénél regisztrált arányszámot, ez sem szüntetné meg a népességcsökkenés dinamikáját. A gazdasági keretfeltételek megakadályoznák ezt. Az idős emberek számának növekedése miatt a keresőknek egyre nagyobb adókat kell fizetniük, emiatt ezek a fiatalok még kevesebb gyermeket engedhetnének meg maguknak, mint manapság, vagyis a rákövetkező nemzedékek lélekszáma tovább csökkenne.
Ha a születési arányszámok világszerte arra a szintre csökkennének, amely jelenleg a fejlett országokra jellemző (minden jel arra vall, hogy ez a tendencia fog érvényesülni), akkor olyan helyzet is előállhat, hogy néhány évszázadon belül kevesebb ember él majd a világon, mint manapság az Egyesült Államokban. Természetesen nem várható, hogy az emberiség beszünteti a szaporodást, s emiatt kipusztul. A népességcsökkenés tendenciája azonban csak akkor fordítható meg, ha a születési arányszámok számottevően növekednek. Az erre való törekvés mélyreható kulturális változásokat tesz majd szükségessé.
Miért eredményez a modern élet kisebb születési arányszámot? Az egyik tényező a városiasodás. A hagyományos paraszti társadalmakban a gyermekeket igen fiatalon bevonják a munkába. A gyermekek öröklik a földet, amelynek a hozadékából eltartják a szüleiket. A modern városi társadalmakban ellenben óriási költségekkel járnak a gyermekek, akik e ráfordításokat egyre ritkábban adják vissza a szüleiknek vagyon vagy öregségi ellátás formájában. A fogyasztásra orientált társadalomban a leendő szülőknek módjukban áll választani egyrészről a gyermekek, másrészről a saját jólétüket növelő fogyasztási javak és szolgáltatások között.
Egy másik tényező a nők munkavállalása. A modern, tudásra orientált gazdaságban a nők már nincsenek hátrányos helyzetben fizikai adottságaik miatt. Munkaképességük a fogamzásgátló eszközök hozzáférhetőségétől függ, amelyek (a magzatelhajtás mellett) lehetővé teszik a hatékony születésszabályozást. A világszerte gyors ütemben csökkenő születési arányszámok arra engednek következtetni, hogy ebben a fogamzásgátlásnak is szerepe van. Minthogy a házasságon kívüli gyermekvállalást megbélyegezték, szükség volt a teherbe esés megakadályozására. Csakhogy a korszerű fogamzásgátló eszközökkel a házasságon belül is célirányosan szabályozható a termékenység. Az anyaság vállalása tudatos döntéssé válik. A népesség alakulásából kitűnik, hogy ilyen feltételek közepette kevesebb gyermek születik.
A fogamzásgátlás, a magzatelhajtás és a nők munkavállalása, valamint a vidéki lakosságnak a városokba áramlása mélyreható kulturális változásokat idézett elő a posztmodern világban. Az elvilágiasodás, az individualizmus és a feminizmus egytől egyig alkotóeleme a születési arányszám csökkenését elősegítő társadalmi összefüggésrendszernek. Ha nem módosítjuk e kulturális tendenciákat, vagy nem egyenlítjük ki a hatásukat, a világ lakossága egyre gyorsabb ütemben megfogyatkozik.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969