2013. I-VI
 

A méltányosság szerepe a társadalmi folyamatokban
Menyhay Imre

(A diszjunktív társadalmi folyamatok) (Konfliktus) A konfliktust azért soroljuk feltételesen a diszjunktív társadalmi és gazdasági folyamatok közé, mert értékes funkciói is vannak. A kanalizált konfliktusok elengedhetetlenek például az én, az öntudat, a gondolkodási képesség és készség, valamint a társadalmi megújulás és haladás szempontjából. Ezekkel a kérdésekkel más írásaimban már részletesen foglalkoztam.
A szerep-, érdek- és célkonfliktusok pozitív oldala az, hogy a társadalmat és a gazdaságot mozgásban tartó motivációként is működhetnek. A konfliktus az újnak és mindenekelőtt a haladásnak a bábája lehet. Ebbe az irányba mutatnak azok a konfliktusokkal teli innovációk, amelyek a kapitalizmus kialakulását kísérték, s amelyek kivezettek a középkor tespedtségéből.1
Az intézmények közötti szerep- és célkonfliktusok aligha zárhatók ki, de nem is volna okos erre törekedni, mert a konfliktusok az együttélés, az elkerülhetetlen differenciálódás természetes velejárói. Ez az oka annak, hogy a társadalmi és a gazdasági egyenlősdinek nincs kielégítő tudományos háttere – de a korlátlan differenciálódásnak sincs, hacsak azt a bizonyosságot nem tekintjük annak, hogy az egoizmusra bízott gazdálkodás hatásos korlátok nélkül, a jelenlegi evolúciós szinten feltartóztathatatlanul és szinte pillanatok alatt olyan egyenlőtlenséget (társadalmi és gazdasági cél-összeférhetetlenséget) teremt, amelyre nem építhető fel egészséges társadalom és gazdálkodás. Ez pedig azt jelenti, hogy a konfliktusokat kezelni kell. Csak a kezeletlen konfliktusok veszélyesek, mert felerősödésük (eszkalációjuk) szétzilálja a társadalmat, elveszi a szociális érzelmi védettség élményét, s ez nagy hatással van az ember testi-lelki egészségére is.
A konfliktuskezelés fontosságára való tekintettel az alábbiakban ismertetem a Robert Bales által megfogalmazott alapszabályokat.2
A kutató vizsgálatai során kiderült, hogy a társas kapcsolatokat érzelmi töltésű viselkedések vezetik be. Ezek vagy pozitívak (konstruktívak), vagy negatívak (destruktívak). Az előbbiek konjunktív, míg az utóbbiak diszjunktív társadalmi folyamatokat vezetnek be.
Bales a viselkedések időrendi sorrendjével kapcsolatban megkülönböztet aktív és reaktív viselkedéseket. Aktív annak a személynek a viselkedése, akinek cselekvése folyamatban van; reaktív azé, aki reagál rá. Ugyanakkor, bár az utóbbi viselkedés az előbbihez viszonyítva valóban reaktív, egyúttal aktív is, mert további reakciókat vált ki.
A társadalmi folyamatokat illetően döntő fontosságú a legelső emocionális megnyilvánulás. Ha ez pozitív, valószínűleg a későbbiek is azok lesznek. Ez a társadalmi folyamat a pozitív hangulat felerősödésére vezet, s eltereli a figyelmet az operatív feladatok megoldásáról – a szükségletkielégítésről.
A nem a cél felé vezető pozitív emocionális folyamat könnyen megszakítható, ha valaki figyelmezteti a csoportot, hogy ideje volna a témára, a dolgok lényegére térni. Alapjában más azonban a helyzet, ha az első emocionális megnyilvánulás destruktív. A diszjunktív irányba fejlődő társadalmi folyamatok figyelemfelkeltéssel nem fordíthatók meg. Ehhez arra van szükség, hogy valaki magára vállalja a mártírszerepet, azaz emocionálisan akkor is pozitívan reagáljon, ha kommunikációs partnerei negatívan (sőt, akár ellenségesen) viselkednek. Természetes, hogy ennek a követelménynek csak olyan személyiség képes megfelelni, akinek énje erős, frusztrációs toleranciája rendkívül nagy, míg agressziós készenléti szintje nagyon alacsony. Ez mutatja, hogy a társadalmi és a gazdasági cél-összeférhetetlenség tudományos okoskodással nem oldható fel.
A megoldás forrása a személyiségben, a személyiségképzésben, a nevelésben, a szocializációban, az erkölcs becsülésének fokozásában és a nevelés vezérintézménynyé fejlesztésében rejlik, s mindez távol esik a gazdasági racionalizmus és maxima-lizáció gyakorlatiasságától.
Ezenkívül a Bales által felvázolt konfliktuskezelés alapszabálya szerint érvényes az is, hogy a diszjunktív társadalmi folyamatok csak akkor fordíthatók meg, ha a mártírium szerepében a pozitív emocionális megnyilvánulások száma felülmúlja a negatívokét. Ha ez nem következik be, a bifurkációnak (szétválásnak) nevezett folyamat a káosz felé sodorja a társadalmat. Ebből következik, hogy társadalmi és gazdasági célkonfliktusok rapszodikus programnyilatkozatokkal nem orvosolhatók. A pozitív nyilatkozatok nem képesek sem tartós bizalmat ébreszteni, sem szociális érzelmi védettséget nyújtani. Erre csak a hosszú időn át folyamatosan érzékelhető gyakorlat keltette bizalom erősödése képes.


(Destrukció) Destrukció akkor áll fenn, ha személyek vagy szervezetek akadályoznak másokat céljaik elérésében, attól függetlenül, hogy ők maguk érdekeltek-e ugyanabban, vagy sem.
A kirívó destrukciót és módszereit a parlamenti frakciók közötti harcok tükrözik legélesebben, de az élet minden területén tetten érhetők. Ilyen például a suttogó propaganda, a rágalmazás, a hitegetés és hasonló társadalmi folyamatok. A destrukció éles konkurenciaharc következménye is lehet.


(Konkurenciaharc) A konkurenciaharc olyan társadalmi folyamat, amelyben két vagy több érdekelt ugyanazt a célt kívánja elérni. A konkurenciaharc és a konfliktus közötti elvi különbség az, hogy míg az utóbbiban az agresszió a személyre, addig a konkurenciaharcban egy és ugyanazon vagy hasonló cél elérésére irányul. A gyakorlat azonban más: a cél könnyen szentesítheti az eszközt. Ebben az esetben a destrukció térnyerése sem zárható ki. Előfordul, hogy a vetélytárs személyes tönkretétele lesz a cél, amelynek megvalósítására „kifinomult” módszerek állnak rendelkezésre. Tőkeerős cégek például megengedhetik maguknak, hogy az árakat az önköltségi ár alá szorítsák, s ha a konkurens nem tud lépést tartani velük, akkor felvásárolják, majd rögvest megemelik az árakat.
2000. október első felében foglalkozott a média a taksonyi szeméttároló működési engedélyének bevonásával. Az interjúkból kiderült, hogy a portást lefizették, így lehetővé tette a környezetkárosító anyagok lerakását. Amikor megjelentek az ellenőrök, már csupán azt állapíthatták meg, amit láttak, vagyis azt, hogy környezetkárosító hulladékokat helyeztek el a helyszínen. A beszélgetések során szóba került, hogy külföldi tulajdonban levő vállalkozások mindent megtesznek további üzletek megszerzéséért: kíméletlen harc folyik a szemétért.
A Fábián Attila által megfogalmazott együttműködési kényszer, amelyet a konkurenciaharc bizonyos esetekben magával hozhat, bizonyosan nem érvényesülhet ilyen esetekben.3 Látni kell, hogy a konkurenciaharcban kialakult társadalmi folyamat a kiválasztódás elvén nyugszik, ám míg a szelekció a természetben az életet szolgálja, addig az emberi társadalomban – korlátozás, mederbe terelés nélkül – súlyos társadalmi és gazdasági cél-összeférhetetlenségre vezet, ezért a konkurenciaharc nem tekinthető kizárólagosan az emberközpontú gazdálkodás erkölcsi alapjának. Látni kell azonban azt is, hogy a vállalkozás hajtóereje a jelenlegi evolúciós szinten még mindig az egyéni érdek, ezért a konkurenciaharc egyoldalú visszaszorítása sem célszerű. Hasonlóképp az ugyancsak egyoldalú kollektivizmus sem lehet a jövő gazdálkodás- és vállalkozásetikájának az alapja.
Mint mindig, az arany középút – a szociális piacgazdaság filozófiája – látszik alkalmasnak arra, hogy alternatívaként felváltsa az eddigi gazdálkodás- és vállalkozásetikákat, de csak akkor, ha a szociális piacgazdaságban rejlő buktatókat elkerüljük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szociális piacgazdaság elvi konstrukciója mellett jelenleg más lehetőség nincs.


(A konjunktív társadalmi folyamatok) A konjunktív társadalmi folyamatok beindításának és fenntarthatóságának megvannak a szigorú feltételei: az igazságosság, a szociális vonzalom és a méltányosság.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969