2013. I-VI
 

Károlyi Mihály „legnagyobb dilemmá”-ja
Mészáros István

(Jó tanács a kormánynak) Károlyi Mihály 1947. augusztus 22-étől 1949. június 1-jéig volt a Magyar Köztársaság párizsi nagykövete. Jól ismert, hogy akkoriban hazánkban már a kommunista párt és társutasai által irányított kormány kezében volt szinte a teljes politikai hatalom. Ezeknek az éveknek az egyre nyilvánvalóbb diktatúrája szolgált előkészületül arra, hogy 1949 nyarán kihirdessék az úgynevezett sztálini alkotmányt, s az ország mint Magyar Népköztársaság folytassa életét „a szocialista országok Szovjetunió vezette táborában”.
Kitűnően szerkesztett sorozatban tették közzé a közelmúltban Károlyi Mihály teljes levelezésének anyagát. A mű ötödik kötetében jelenik meg először – 1948 tavaszának eseményei között – Mindszenty József esztergomi bíboros érsek neve. Ettől kezdve „ügye” számtalanszor került szóba a Károlyi-levelezésben, egészen 1949 áprilisáig.3
Sajátos módon már 1948 tavaszán eszmecsere tárgya volt a hazai kommunista pártpolitikusok és a párizsi követ között, hogy Mindszentyt le kellene tartóztatni, s hogy milyen hatásai lennének esetleges bírósági elítélésének és bebörtönzésének. Károlyi így írt erről Rákosi Mátyásnak 1948. május 31-én: „Heltai [György magyar külügy-minisztériumi tanácsos], akivel Londonban volt alkalmam beszélni, mondotta, hogy a kormány, ha másképp nem, el van szánva, hogy a kath. oppozícióját minden eszközzel letöri – még attól sem riad vissza, hogy Mindszentyt lecsukassa.” Ezután így fűzte tovább gondolatait: „Tudod, hogy a katholikusok panaszai sohasem voltak szívügyeim. Teljes mértékben osztom, hogy le kell velük számolni. Továbbmegyek, egész jövőm ettől függ.” Ennek ellenére az alábbi jó tanácsot adta Rákosinak: „Mégis, jelen pillanatban – mely legalábbis 1948 végéig fog tartani – nagy óvatosság-ra kell hogy a kormányt intsem. Egy ilyen szenzációs lecsukatást épp arra használnának fel, hogy a közvéleményt felserkentsék a »szent« háborúra. Inkább veszítsünk el ma egy csatát, mint holnap egy háborút.” Meglepő viszont Károlyi figyelmeztetése: az ügyet meg kell tárgyalni Moszkvával. „Mielőtt egy végleges leszámolásra határoznátok el magatokat – írta Rákosinak –, meg kellene ezt a Kremlinnel beszélni. Ezt egyedül csak Te teheted meg.” Ezt előkészítendő, Károlyi egy „beugratós” kérdéssel fordult a párizsi szovjet nagykövethez: „Bogomolovnak elmondtam, milyen nagy nehézségeink vannak a kath. clerussal. »Szeretném a kormánynak szuggerálni, hogy csukassa le Mindszentyt. Mit gondol, nagykövet úr?« Tagadóan rázta fejét, de egy szót sem szólt.”4
Rákosi 1948. június 10-ei válaszlevelében így reagált a felvetett témára: „Hogy sor kerül-e Mindszenty letartóztatására, az természetesen politikai kérdés” – vagyis nem a bíboros esetleges bűnösségétől függ.5
Öt hónap múlva, 1948. november 19-én a rendőrség letartóztatta Mindszenty titkárát, Zakar Andrást. Ezzel a pártközpont és a Belügyminisztérium tervezgetései után megkezdődött a bíboros konkrét letartóztatási procedúrája.
Másnap, november 20-ai dátummal kilenc „ismert katolikus közéleti vezető” leve-let írt Mindszentyhez. Ismertették a népi demokrácia „hatalmas eredményei”-t, s „a népi demokrácia elleni tevékenységé”-nek megszüntetését követelték a bíborostól. Az aláírók között szerepelt „Károlyi Mihály párizsi követ, meghatalmazott miniszter” is.6
Tíz nap múlva Rajk László külügyminiszter – igaz, virágnyelven – már Rákosi letartóztatási döntéséről értesítette a párizsi követet: „Belpolitikai életünket most legjobban foglalkoztatja az egyház és az állam kérdésének rendezése. Mindszenty sokkal korlátoltabb és reakciósabb ahhoz, semmint képes lenne egyetlen legalább féljogos lépés megtételére, ezért nem kizárt dolog, hogy kénytelenek leszünk a kérdés rendezését egyoldalúan napirendre tűzni, értve alatta azt, hogy ő nem akarja, az állam akarja, és az állam az akaratát végre is fogja hajtani.” A külügyminiszter hozzátette: „Sajnos, úgy néz ki a dolog, minden erőfeszítésünk ellenére sem akar a Vatikán segíteni nekünk a kérdés végleges rendezésében.”7 Rákosiék ugyanis többször tettek lépéseket annak érdekében, hogy a pápa rendelje Mindszentyt a Vatikánba – végleges letelepedésre. Ezt azonban XII. Pius – Mindszentyvel egyetértésben – visszautasította.8
Károlyi december 6-án Rajknak írt leveléről egy ÁVH-ismertetés maradt fenn: „A Mindszenty-kérdésben azon véleményének ad kifejezést [Károlyi], hogy kár volna a hercegprímásból »mártírt csinálni«. Ha Mindszentyt a magyar demokrácia letörné, a vallásosabb paraszti rétegekkel nehezebb lenne a kulákok elleni harc, mert ezekben Mindszenty-legenda élne.”9
A Külügyminisztérium 1948. december 27-én körtáviratot küldött az összes ma-gyar külképviselethez Mindszenty előző napi letartóztatásáról: „Nyilatkozat tétele elől Követ Úr zárkózzon el.”10


(Érdeklődők, vitatkozók, tiltakozók) Mindszenty bíboros letartóztatása és bebör-tönzése sajátos, sokszínű reagálást váltott ki Franciaországban. Jól tükröződik ez a párizsi követ korabeli levelezésében.
Már a letartóztatás másnapján, december 27-én Henri Gauquié budapesti francia követ beszélgetést folytatott Károlyival, s közölte vele: „Mindszenty letartóztatása növelni fogja a francia–magyar barátság nehézségeit, s még a [párizsi] Magyar Egyesület feloszlatásának kérdésében is esetleg kedvezőtlenül fogja befolyásolni Schumant [a külügyminisztert], aki hithű katolikus.”11
December 31-én Emmanuel Suhard párizsi bíboros érsek érdeklődő levelet küldött négy francia bíborostársának. „Eminenciás Uram, hozzám hasonlóan Ön is értesült Mindszenty bíboros őeminenciájának a magyar kormány parancsára történt letartóztatásáról. Azokból az információkból, amelyeket különféle forrásokból az esemény óta össze tudtam gyűjteni, az tűnik ki, hogy jó lenne, ha a francia bíborosok késedelem nélkül tiltakozással fordulnának a magyar kormányhoz kollégánk letartóztatása ellen. Ezért úgy gondoltam, hasznos lenne, ha készítenék egy levéltervezetet, amelyet csatoltan megtalálhat. Ha hajlandó csatlakozni elgondolásomhoz, kérem, legyen olyan jó, s közölje velem, ebben a formában jóváhagyja-e a szövegemet.”12
A magyar kormányhoz intézett tiltakozó nyilatkozatot mind az öt francia kardinális aláírta: Suhard bíboroson (párizsi érseken) kívül Achille Liénart, Pierre-Marie Ger-lier, Jules-Géraud Saličge és Clément-Emile Roques bíboros is (Lille, Lyon, Toulouse, illetőleg Rennes érseke).
„Tisztelt Követ Úr, Mindszenty bíboros letartóztatása a magyar kormány paran-csára mély megdöbbenést keltett a franciaországi katolikusok körében. Kötelességünk felkérni Önt, továbbítsa ennek kifejezését a mi országunkban Ön által képviselt magyar kormány fejének.
Nincs szándékunk, tisztelt Követ Úr, beleszólni annak a magyar nemzetnek a bel-ügyeibe, amelynek nemes büszkeségét és az elmúlt évszázadok során a keresztény Európa védelmében oly gyakran megmutatott bátor hősiességét jól ismerjük. Franciaország katolikusai azonban úgy vélik, a bíboros hercegprímás letartóztatása, olyan körülmények között, ahogyan az megtörtént, a katolikus egyház spirituális küldetését fenyegeti. Egy érseknek az apostoli Szentszéktől kapott pasztorációs feladat értel-mében joga és kötelessége a katolikus népesség hitét védelmezni, ha úgy látja, hogy az veszélyben van. Nem térhet ki ezen alapvető követelmény elől anélkül, hogy hűtlen legyen lelkipásztori szerepéhez és tisztségéhez, még ha ez fájdalmas konfliktusra vezet is maga és a világi hatóság között. Az elkövetkező üldöztetés felelősségét nem ő fogja viselni: ő csak elfogadja, hogy az első áldozat legyen. Ez az ő megtisz-telése.
Ha Mindszenty bíboros Őeminenciáját kitépték esztergomi érseki székéből, s megfosztották szabadságától, ez csakis azért történhetett, mert ő püspöki felelősségtudatával úgy látta: a kormány által meghozott rendelkezések együttese, nevezetesen [többek között] a keresztény iskolák államosítása valójában a legsúlyosabb, előre megfontolt támadás a magyar népnek a vallásához való hűsége ellen. Nem tehetjük meg, tisztelt Követ Úr, hogy ne tiltakozzunk nyilvánosan egy olyan cselekedet ellen, amely mindazok lelkét megsebzi, akik képesek megérteni, hogy a vallásszabadság erőszakos elnyomása elveszejti az ember méltóságát.
A római katolikus szentegyház francia bíborosai mélyen átérzik a keresztények szabadságán kollégánk, Magyarország bíboros hercegprímásának letartóztatásával esett sérelmet. Nem akarjuk azt hinni, hogy a magyar hatóságok, értesülvén ennek valamennyi civilizált nemzet körében támadt visszhangjáról, továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hanem inkább azt reméljük, hogy késedelem nélkül visszaadják a magyar katolikus egyház szellemi vezetőjének szabadságát.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969