2013. I-VI
 

Iskola a lovagvárban
Magyar Ferenc

Mi adja a jó iskola hírnevét? A nagy múltra visszatekintő, csak arra az iskolára vonatkoztatható szellem, amelyet tanár és diák egyaránt kötelezőnek tart? A neves diákok sora, akik az ország, a tudomány és a művészet területén tehetségükkel gazdagították egykori alma materük hírnevét? Talán az egymást követő és önmagukat nevelő tanári karok sora, akik tanári munkájuk mellett választott tudományuk területén is újat alkottak? Mindezek jellemzik a százötven évvel ezelőtti alapítását ünneplő budai Toldy Ferenc Gimnáziumot, amely Budapest egyik legrégebbi iskolája. Toldy Ferenc (1805–1875) nevét 1934-től viseli, aki a magyar irodalomtörténet-írás jeles egyénisége volt, és szülőháza nem állt messze a Budai Főreáliskola romantikus épületétől.
A szabadságharc leverése után a birodalmi oktatási politika a Monarchia képzett értelmiségének kinevelésére állami iskolaalapítási programot valósított meg, amelynek keretében 1854-ben Pesten és Budán egy-egy főreáliskolát létesített; a pesti volt a későbbi Eötvös József Gimnázium, míg a budai a jelenlegi Toldy Ferenc Gimnázium. Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter 1854. december 3-án készített előterjesztést a budai császári és királyi – más szóval állami – főreáliskola létesítéséről oly módon, hogy a népiskola mellett szervezett kétosztályos alreáliskola és a József Ipartanoda három felsőoktatási előkészítő osztályainak egyesítéséből és kiegészítéséből jöhetett létre. A végül hat osztállyal működő reáliskola működését az állam finanszírozta. Feladata a műszaki értelmiség középszintű képzése lett, hogy a műszaki egyetemnek megfelelő József Ipartanoda részére Pesten, Budán és később más városokban is elegendő számú és felkészültségű fiatalt bocsásson ki. Thun gróf tervezetét a bécsi minisztertanács előterjesztette, majd Ferenc József császár 1854. december 28-án aláírta a Budai Főreáliskola alapításáról szóló rendeletet. Thun 1855. január 5-én Schenzl Guidó (1823–1890) bencés szerzetest, a jeles meteorológust, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi tagját (1867), az „akadémiai obszervatórium” alapítóját nevezte ki az iskola élére, amely hivatalosan 1855. október 29-én kezdte meg működését három alsó és egy felső osztállyal, de nem a jelenlegi helyén, hanem a budai Fő utcai kapucinus rendház egyik szárnyépületében.
A bécsi kormányzat nemcsak az iskola létesítését szorgalmazta, hanem előbb Máltás Hugót, majd terveinek elvetése után Hans Petschmiget bízta meg egy reprezentatív gótikus stílusú iskolaépület megtervezésével, amelyet 1859. október 20-án adtak át. Már maga az épület is páratlan; a lovagvárra emlékeztető épület az akkori korszerű oktatás minden feltételének megfelelt, miközben tömör, vaskos falai, gótikus homlokzata és tornyai valóban uralták a Várhegy dunai oldalát. A budai német polgárok gyermekeinek alapított iskolát inkább magyarok látogatták, tannyelve is hamarosan a magyar lett. A Schenzl Guidó köré szerveződött tanári karba hamarosan négy akadémikus is tartozott. E korszak szellemi színvonalát csak a XIX–XX. század fordulójára lehetett ismét utolérni. A Toldy Gimnázium (nevezzük mai nevén) fontos ismertetőjegye volt a kiegyensúlyozottság, a politikai hisztériáknak és a diktatúráknak való ellenállás. A nagyszerű tanárok nagyszerű embereket neveltek. Itt tanított (ábécérendben említve) Antall József néhai miniszterelnök, Babics Kálmán geológiai és filozófiai író, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár, közoktatási államtitkár, Hankó Vilmos kémikus, az MTA tagja, Haller Ágost fizikus, az MTA tagja, Heller Bernát orentalista, Horváth János irodalomtörténész, az MTA tagja, Jánosi Béla esztéta, az MTA tagja, Klein Gyula botanikus, az MTA tagja, Klug Lipót matematikus, egyetemi tanár, Lengyel Dénes író, Paszlavszky József zoológus, az MTA tagja, Pokorni Zoltán, az Orbán-kormány oktatásügyi minisztere, Say Móric kémikus, az MTA tagja, Schenzl Guidó meteorológus, az MTA tagja, Staub Móric paleobotanikus, az MTA tagja, Szabó Dezső író, Szabó József geológus, az MTA tagja, Tokody László mineralógus, az MTA tagja, Váradi Antal író, újságíró, továbbá Ezüst György festőművész, Innocent Ferenc festőművész, Litkey György festőművész, s ide kell sorolni Csanádi Ferencet, az FTC edzőjét, Henni Géza válogatott labdarúgót és több évtizeden át „mindenki tornatanárát”, Syko Dezsőt is. A jeles diákok névsora még gazdagabb: Aba Novák Vilmos festőművész, Csók István festőművész, Feszty Árpád festőművész, Szabó István filmrendező, Petrovics Emil zeneszerző, több olimpiai bajnok (például Csapó Gábor vizilabdázó és Kovács Pál kardvívó), számos színész (Balázs Péter, Csortos Gyula, Ernyei Béla, Haumann Péter stb.), továbbá Jeszenszky Géza, Keleti György és Trautmann Rezső, hogy a névsorból önkényesen kiragadjunk néhányat.
A Toldyban mindenki egyenlő volt, nem számított sem a család (például Habsburg László főherceg, Széchenyi Zsigmond és Horthy István esetében), sem valamiféle közéleti pályán tevékenykedő szülő. Valahogy mindenki úgy érezte, mint Syko Dezső a visszaemlékezésében írta: „Elmondom hát emlékezéseimet egy fél évszázad messzeségébe nézőn. Ifjan, erősen, egy új intézmény, a Magyar Testnevelési Főiskola küldöttjeként, 1928 szeptemberében érkeztem Budára, hogy eljövendő munkahelyem, a II. ker. Toldy Ferenc reáliskolában jelentkezzem szolgálattételre.
A Donáti utca sarkán meglepődve megálltam, és bámultam az előttem felmagasló csipkézett tornyú lovagvárat. Ez volna hát a jövendő iskolám? Ez volt. Félve nyúltam az oroszlános kilincshez. És akkor valami különös érzés fogott el…, hogy rám csukódott a nagy tölgykapu, s felém bókoltak boltívű falai, zümmögő zsongás, gyermek-kacajok, századnyi csend, az ölelő-karú emelt magához… Akkor úgy éreztem – hazaérkeztem, s hogy nagyon sokáig itt is maradok.” Valóban ott is maradt haláláig.
Ez hatja meg napjainkban is az egykori diákokat, az az egység, amely tanár és diák között formálódott. Bár sokat pusztult az iskola a világháború alatt, s nemegyszer átlépett rajta a történelem, mégis megmaradt a Toldy egyik fontos ismertető jegye: a kiegyensúlyozottság, a politikai hisztériáknak való ellenállás. „A Várhegy oldalából messzebb lehet látni” – mondta mélyértelműen egyik volt igazgatója.
Manapság nem divatos műfaj az iskolatörténet, de a százötvenedik alapítási évfordulóját ünneplő gimnázium emlékkötetét mindenkinek ajánljuk, hiszen tanulságtétel a múltnak, tanítás a jelennek.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969