2013. I-VI
 

Az Egyesült Királyság és Magyarország
Kapronczay Károly

Bármelyik nemzet történelmének számottevő részét teszi ki a különböző országokkal és népekkel, a nagy- és középhatalmakkal való kapcsolatok feldolgozása, amely részben választ ad az adott ország politikai-gazdasági fejlettségére vagy éppen ügyes diplomáciájára, illetve a szomszédaival való politikai, gazdasági és kulturális viszonyokra. A magyar történetírás már részletesen áttekintette kapcsolatrendszerének alakulását, szomszédaival való jó-rossz viszonyait. A kapcsolatok nemcsak a szűk környezetre, földrészünkre terjednek ki, hanem távoli országokra is. A technika, a közlekedés fejlődése a távolságok vonatkozásában döntő tényezővé és vele a XX. század is sorsfordítóvá vált.
A világ politikai és gazdasági életét meghatározó nagyhatalmakkal kapcsolatban gazdag szakirodalom született a hazai történetírásban; főleg a XX. század második felében jelentek meg kiemelkedő munkák. A magyar–brit viszonyt évszázadokon át a távolság és a közvetlen gazdasági-politikai érdekek-érdekházasságok hiánya határozta meg. A kelet-európai térség, amely a XVI. századtól – főleg a török hódítás miatt – kiesett az európai és a világfejlődés fővonalából, s csaknem százötven évvel elmaradt az iparosodásban és a polgári átalakulásban, sohasem tartozott az Anglia számára gazdaságilag és politikailag fontos országok közé, mert figyelme inkább a tengerekre és a tengereken túli földrészekre irányult. A középkorban széles körű ma-gyar–angol kapcsolatok jöttek létre, bár inkább dinasztikus értelemben. A későbbiekben Anglia legfőbb európai törekvése a nagyhatalmak közötti egyensúly megteremtése, illetve fenntartása volt, s csak ennek tükrében szabad vizsgálnunk – akár a dualizmus korában is – a magyar–angol politikai viszonyokat. Bennünket, magyarokat elsősorban – a XX. század vonatkozásában – Nagy-Britanniának a párizsi békeszerződések megteremtése idején játszott szerepe érdekel. Akkor is az előbbi szempontok érvényesültek, bár London bizonyos rokonszenvet mutatott Magyarország iránt. A későbbiekben is ez volt tapasztalható a magyar politikai életben, hiszen a német orientációval szemben igen erőteljes volt az úgynevezett angolszász irányvonal. Tény, hogy a bukott magyar szabadságmozgalmak emigrációba kényszerült vezetői – főleg az 1849-es világosi fegyverletétel után – az angolok rokonszenvét élvezték, bár azok sohasem keltettek hamis illúziókat. (Részben azért, mert 1688 és 1918 között a britek európaiegyensúly-politikája a kontinens egyik pilléreként Ausztriát támogatta, így a magyar szabadságharcokat elvből sem ösztönözhette.)
A XX. századi magyar–brit kapcsolatok jellegét és gyakran csúcsait-mélypontjait mindig a rideg külpolitikai tényezők, s nem kölcsönös érdekeltségen alapuló belső szükségletek szabták meg. Igaz, a második világháború után a britek birodalma másodrendű hatalommá süllyedt, a világháborút lezáró újabb béke megkötésekor inkább illúzió, mint reális valóság volt hazánk úgynevezett kiugrási kísérlete (1943), amelyet Magyarország Nagy-Britannia segítségével szeretett volna megvalósítani. 1956 a magyar–brit kapcsolatok új fejezete, ezt követi a rendszerváltoztatás, amikor a brit kormányzat határozottan a magyar demokratikus ellenzék mellé állt, így segítette hazánkat az európai közösséghez való újbóli csatlakozásban.
Dióhéjban ezzel foglalkozik Arday Lajosnak Az Egyesült Királyság és Magyarország. Nagy-Britannia és a magyar–angol kapcsolatok a 20. században című tanulmánykötete, amelyben szétszórt, nehezen hozzáférhető és kéziratos tanulmányokat gyűjtött össze. A tanulmányok nagyobbik része a XX. századi magyar–angol kapcsolatokat veszi szemügyre. Sok benne az úgynevezett „fehér folt”, elsősorban az 1930-as, 1970-es és 1980-as évek angol–brit kapcsolataival foglalkozó elemzés, azoknak az évtizedeknek a feldolgozása, amikor London és Budapest között politikai és talán gazdasági kapcsolatok alakultak, illetve ilyen illúziók (ez az 1930-as évekre vonatkozik) születtek a magyar politikai körökben, amelyeknek esetleges megvalósulása másképpen alakította volna hazánk sorsát. Igaz, a történelem nem eshetőségek és illúziók tárháza, inkább olyan események sorozata, amelyeket a legritkább esetekben vesz figyelembe a politika, megpróbálva felhasználni a negatív tapasztalatokat. Arday Lajos kötetében inkább az 1970-es és 1980-as évekkel foglalkozik, az egyesült királyságbeli eseményeket és esetleges magyar kihatásaikat, illetve Nagy-Britannia újkori, XX. századi történelmének hozzánk időben közeli eseményeit (a thatcheri gazdaság- és társadalompolitikát, a reprivatizációt, a társadalom északi és délkeleti részének kettészakadását, a szakszervezeti ellenzék fellépését, a bányasztrájkot stb.) veszi górcső alá.
Kiemelkedő tanulmányt olvashatunk az angliai magyar emigráció történetéről, amely a XIX. század derekától tekinti át a szigeten menedéket talált magyar politikusok, politikai csoportok históriáját, emlékeit és ellentéteit. A színes, érdekes kötetben a tanulmányok témája kronologikus rendet követ, bár az írások terjedelme nem egységes, főleg a téma fontosságához igazodik. A tanulmánykötet fejezetei olyan korszakokat vagy jelenségcsoportokat vizsgálnak meg, amelyek a hazai kutatásban mindeddig kevéssé vagy egyáltalán nem kaptak súlyt vagy publikálási lehetőséget.
A kötet értékét növeli, hogy a tanulmányokat nyolcvan oldal terjedelmű, angol nyelvű összefoglaló követi, amely nem csupán a tanulmányok címeit és a belőlük kiemelt információkat közli, hanem tartalmas kivonatokat is, amelyek leginkább az angol nyelvűeket segítik a kötet tartalmának megértésében. Egészében véve igen hasznos kötetet kap kézbe az olvasó és a témában jártas szakember, amelynek révén az elmúlt három évtized legfontosabb magyar–angol kapcsolatainak elmélyült elemzésével ismerkedhet meg.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969