2013. I-VI
 

Gangesz
Frideczky Frigyes

„A Gangeszt a kezdetektől fogva istenségként tisztelték, és a partjain élők számára talán mindig is szent marad. Hol tengerként áradó, hol patakként csordogáló víz-tömege az állandóság és a folyamatos változás szimbóluma, amely fontos tudást közvetít az egymást követő nemzedékeknek: szenvedés és megváltás egy tőről fakad, a bűnnel szennyezett lelket tisztára moshatja az áldozat” – olvashatjuk Aldo Pavan könyvének hátsó borítóján. A szerző nemcsak írta e széleskörűen tájékoztató, is-meretekben gazdag szép könyvet, hanem a benne található összes felvételt is ő készítette.
A néphit szerint a Gangtori-gleccserből ered a Gangesz. Négyezer méter fölött tör ki sziklafogságából, s jéghideg vízében mártózik meg (ott fohászkodik Gangá istennőhöz, vagyis Ma Gangához) az igaz zarándok, akinek az egész életét betölti a forrástól az óceánig terjedő kétezer-hétszáz kilométeres út. Ezt a szentté válás felé vezető utat ugyanis csak gyalog teheti meg. Már a Védák idejében szentnek tartották a Gangeszt, akárcsak India több folyóját, elsődlegessé azonban csak azután vált, hogy a Mahábhárata a „zarándoklatra legalkalmasabb helyszín”-nek minősítette, azaz „aki megfürdik a vizében, hetedíziglen megtisztul a bűnöktől”. Emiatt minden évben zarándokok milliói kelnek útra, hogy a folyó bármely pontján áldást nyerjenek a vizéből, partjain elvégezzék rítusaikat, vagy végső álomba szenderülve hamvukat a szent folyó hullámaiba szórják.
A Himalája lejtőiről sebesen szalad le a Gangesz a völgyek felé. Féktelenül rohan át Risikés városán, ahol a jógik és a guruk hosszú évtizedek óta tanítanak központjaikban, majd Hardwarba ér, a síkság első szent városába, amelyre Visnu nyomta rá kézjegyét. A folyó Uttar Pradeshban kezdődő sík vidéke határtalannak tetszik. A Gangesz szent vizét itt megcsapolják, hogy a környező földeket öntözhessék, s hogy a partjai mentén levő városokat és ipari létesítményeket táplálják vele. A folyó egymilliárd ember számára teszi lehetővé a megélhetéshez szükséges rizs termesztését. A hosszú nyarak monszunjai rendre „felrázzák” a folyót, s a síkság lakóit (ősidőktől fogva) orkánszerű viharok és tragikus áradások sújtják, ám ezen a vidéken az emberek meghajolnak a természet határtalan ereje előtt.
A Gangeszt áprilistól júniusig a Himalája olvadékvizei táplálják, míg áradásait a július és szeptember közötti monszunesők okozzák. A folyó esése az alföldi szaka-szon csekély: a Delhi és a Bengáli-öböl közötti több mint ezerötszáz kilométeren mindössze kétszáz méter a szintkülönbség. Emiatt termőföldnek alkalmas hordalékot rak le a síkságon, ezáltal ez Földünk egyik legtermékenyebb és legsűrűbben lakott vidéke.
Az olvasót megragadják a könyv oldalain sűrűn feltűnő, színes ruhákba öltözött asszonyok és férfiak. A sárgától a világoszöldön és a narancsszínen át az égőpirosig minden szín előfordul. A szent emberek vagy a jóginak is nevezett szádhuk sárga színű ruhája azt jelképezi, hogy átjárta őket Siva hitvesének, Párvatinak a termékeny vére. A nők is lehetnek szádhuk. Homlokukon három vízszintes, sárga csík jelzi, hogy őket is megérintette Siva háromágú szigonya, a trisula. A nyári hónapokban, amikor az ország minden részéből özönlő zarándokok tömege szinte szétrobbantja Risikés városát, az emberfolyam élénk színű forgataga mintha szimbóluma lenne annak a soha ki nem húnyó, halálig tartó hitnek, amely embermilliók sajátja.
Érdemes megemlíteni, hogy a Gangtori-gleccsert tápláló, szintén szentnek tartott Ákás-Gangá patak átszeli a négyezer-négyszázhatvan méter magasban fekvő, csodás Tapovan-völgyet. Azért említettük meg ezt az eldugott helyet, mert itt élnek azok a magányos szádhuk, akik hallgatási fogadalmat tettek. Akadnak köztük olyanok, akik már több éve nem szólaltak meg. Ezek a szent emberek a zarándokok adományain tengődnek. Némelyik szádhu indiai vadkendert szív, mert a kis kábulat segít megküzdeni a koplalással és a magánnyal.
Ne higgyük, hogy a Gangtori-gleccser közelében mindenütt sivárság és szegénység fogadja a turistát, hiszen aki eljut a Gangesz forrásvidékéig, ott szép idegenforgalmi „szanatórium”-ot találhat, ahol kipihenheti a hosszú út fáradalmait.
India legjelesebb jógaközpontja Risikés, ahol számos szádhu él, hiszen ott nyílik az égi paradicsom kapuja. A meredek, sziklás falak közé szorult szent folyó uralja az egész vidéket. „A Gangesz rendkívül koncentrált pozitív energia” – tartják a szent zarándokok, s nem csak azért, mert a vize rendkívül gazdag ásványokban. A világ az 1960-as években fokozottan figyelt Risikésre, „amikor a Beatles-együttes tagjai eljöttek ide meglátogatni a gurujukat”. Ám a város már jóval azelőtt is a „bölcs, szellemi úton járó emberek menedéke volt, akiknek tettei immár legendává váltak”. Az istenek szentélyébe, vagyis a Himalája hegyei közé háromszázötvenhat méterrel a tengerszint felett léphetünk be. „Négy ismert zarándokút indul innen azoknak a nagy folyóknak a forrásához, melyek a Gangeszt táplálják; e négy folyó a Gangtori, a Jamnótri, a Kedarnath és a Badrinath. Négy helyszín, melyek az idők kezdete óta a legszentebb kollektív rítusokat szimbolizálják.”
A folyónak több tucat templom tiszteleg „attól a naptól kezdve, amikor (a hagyo-mány szerint) Bhárata, Ráma isten fivére megállt ezen a helyen, hogy vezekeljen és meditáljon”. Két merész, függőágy alakú gyalogoshíd szeli át a folyót: az egyiket Laksmanának, a másikat Sivánandának nevezik. Folyamatosan zsúfolásig tele vannak tarka ruhájú zarándokokkal. Mindkettő azt az „utolsó lépés’-t szimbolizálja az asramok, a folyóparti ghátok nyüzsgő és megszentelt világába, amely a meredek sziklák alatt terül el. „Olyan, mint egy elvarázsolt sziget, távol a motoros riksák és az autók dudájának lármájától, no meg a kipufogók bűzétől. A Rámájana eposzban Hanumán, a majomkirály itt szedegeti össze a varázserejű gyógyfüvet, hogy meggyógyíthassa velük Ráma fivére, Laksmana halálos sebeit.”
Érdemes ide napkeltekor jönni. „Rózsaszín fény játszik a sűrű erdők fáin, melyek úgy bukkannak elő, mint valami varázslatban. Jó, ha nyitva tartjuk a szemünket.” Itt van a közelben „Rádzsadzsi természetvédelmi parkja, s a napnak e szakában gyakran tévednek az útra vadállatok. Nem ritka jelenség az úton trappoló elefántcsorda, amint épp a Corbett Parkba igyekszik.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969