2013. I-VI
 

Konrad Lorenz világa
Pécsi Tibor

Nem megy ritkaságszámba, hogy a tanítvány életrajzi kötetet állít össze mesteréről. Festetics Antal is ezt tette, amikor a Nobel-díjas Konrad Lorenz nyolcvanadik születésnapja alkalmából német nyelven megjelentette azt a könyvet, amely magyarul a fenti címmel látott napvilágot. Arra tett kísérletet vele, hogy a nagy természettudóst művének sokrétűségében mutassa be, s ahol szükségesnek látszott, helyreigazítsa a róla kialakult képet. Ez a kép ugyanis „a hetvenes évek elején egyhangú volt, akkor is, amikor Konrad Lorenzet a környezetvédelem apostolává igyekeztek átfesteni, és akkor is, amikor a nyolcvanas évek elején nagy hirtelen az ismeretelmélet teoretikusává kiáltották ki”.
Festetics Antal csodálatos művel rukkolt ki, amelynek kétszázötvenöt színes és fekete-fehér képe szó szerint uralja a kötetet, amolyan képeskönyvvé teszi. A tíz fejezet egyikének a szöveges része sem haladja meg a két oldalt, csupán a Konrad Lorenz és egy új tudomány kezdetei című bevezető ötoldalas. Ez azt jelzi, hogy a szerző nem a saját írását, gondolatait helyezi előtérbe, hanem mesterét és állatkedvenceit állítja felvételeken rivaldafénybe.
Lorenzről alighanem sokaknak az él az emlékezetében, ahogy nyári ludak totyognak utána libasorban az úton, vagy tollas kis barátai nyüzsögnek körülötte a vízben (a magyar kiadó is az utóbbi témát választotta címlapképül). Önéletrajzából kiderül, hogy a ludak iránti rajongása kisgyermekkoráig nyúlik vissza. A kezdet Selma O. L. Lagerlöf svéd írónő azóta világhírűvé vált Nils Holgersson csodálatos utazása című könyve volt, amelyet felolvastak Lorenznek, s a fiú a mese hatására aziránt sóvárgott, hogy bárcsak ő is csodás vadliba lehetne, jóllehet már gyermekfejjel tudta, sohasem lehet az. De az apjától kapott foltos szalamandra is mély nyomot hagyott benne, ugyanis az állat pár nap múltán – elevenszülő lévén – negyvennégy lárvának adott életet, s közülük tizenkettő átalakulás után ki is fejlődött.
Az állatok iránti szeretete ellenére Lorenz előbb – apja példáját követve – orvosi oklevelet szerzett, de öt évvel később már zoológusi PhD-fokozattal is büszkélkedhetett, s közben Karl Bühler bécsi professzor pszichológiai szemináriumainak lelkes részvevője volt (nem véletlenül lett 1939-ben a Königsbergi Egyetem pszichológiai tanszékének vezetője). Az ő hatására tudatosult Lorenzben, hogy „az ismeretelmélet nélkülözhetetlen az élőlények megfigyelője számára, ha meg akar felelni a tudományos objektivitás elvárásának”, s ennek hatására kezdett az érzékelésnek az episz-temológiával szoros kapcsolatban levő pszichológiájával foglalkozni.
A nevéhez fűződő legismertebb felfedezés a bevésődés (szakmai szóval imprin-ting), amelyről több helyütt is szó esik Festetics Antal könyvében. Ezen azt a különösen gyors és viszonylag megfordíthatatlan (irreverzíbilis) tanulási folyamatot értette, amely az élet korai, „kritikus időszak”-ában következik be jobbára az anyaállat láttán, hangjának hallatán vagy szagának érzékelésekor. Ennek eredményeként – mint azt a kislibákkal és kiskacsákkal végzett kísérletek tanúsítják – a tojásból kibújt állat követni kezdi az anyamadarat, de ha nem azt pillantja meg először, hanem egy vele „egyenértékű” embert, akkor annak a nyomába ered.
Lorenz úgy vélte, hogy a bevésődés olyan örökletesen meghatározott, a túlélést elősegítő válasz, amelyet a környezetből származó inger vált ki, s a leghatásosabb inger az adott faj felnőtt egyedének a látványa. A későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy jellegzetes alakú vagy színű tárgy (legyen az fatuskó, színes labda vagy gumicsónak) szintén bevésődhet az újszülött állat agyába. Lorenz szerint az először meglátott mozgó lényhez vagy tárgyhoz való szociális kötődés annak az eredménye, hogy a képe valamiképp rögzül az idegrendszerben.
Az újabb kutatások módosították a bevésődés Lorenz-féle hagyományos felfogását. Számos kísérleti adat szól amellett, hogy az imprinting nem okvetlenül gyors, nem feltétlenül megfordíthatatlan, s nem mindig korlátozódik a rövid „kritikus időszak”-ra. Kiderült az is, hogy ez a tanulási folyamat nemcsak a szárnyas állatoknál fordul elő, hanem az emlősöknél és az embernél is, s az az időszak, amely alatt bekövetkezik, állatfajonként eltérő hosszúságú. Míg a libák és a kacsák esetében egy-két napnál nem hosszabb, a macskák „kritikus időszak”-a két–hét hét, a kutyáké három–tíz hét, a főemlősöké pedig hat–tíz hónap (az emberé körülbelül nyolc hónap).
Jelenlegi vélekedések szerint az imprinting úgy működik, hogy az az állat, személy vagy tárgy, amely a szociális kötődést kiváltja, olyan kellemes, megnyugtató inger kell legyen, amely endorfin termelődését váltja ki az agyban. Az, hogy az agy saját ópiátja miképp működik közre ebben a tanulási folyamatban, még vizsgálat tárgya.
Festetics Antal minden olyan mozzanatot felvillant könyvében, amely meghatározó volt Lorenz életében. A történet az altenbergi szülői házzal kezdődik, ahol a Nobel-díjig vezető tudományos életút elindult. Ott kötött életre szóló barátságot Lorenz a vadon élő vízimadarakkal, s ezt így örökítette meg évtizedekkel később: „Mélységes bámulattal tölt el, hogy sikerült ennyire bizalmas kapcsolatot teremtenem egy szabadon élő madárral, és e tényt valami ritka boldogító dolognak érzem: mintha általa az édenkertből való kiűzetésünk kis részben meg nem történtté tétetett volna.” Azután sorra következnek a sikeresnél sikeresebb állomások, a tiszteletbeli egyetemi professzorságok és akadémiai tagságok, valamint a korszakos jelentőségű könyvek és tanulmányok, amelyek közül néhány magyarul is megjelent. Festetics Antal büszke arra, hogy Lorenz kísérőjeként a hatvanas évek közepén a Hortobágyon járt, s társszerzője lehetett annak a magyar kormányhoz intézett petíciónak, amelynek hatására a magyar pusztán létrejött hazánk első nemzeti parkja.
A könyv német nyelvű eredetijének előkészületeiről tudott ugyan Lorenz, hiszen a szerző megmutatta neki a titokban összegyűjtött, igen személyes képanyagot a publikálás jóváhagyása végett, a kész mű mégis meglepetésként érte a tudóst. Örült a megtiszteltetésnek, amelyben nagyra becsült, vele azonos módon gondolkodó tanítványa és kollégája részesítette.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969