2013. I-VI
 

Morbid történelem
Magyar László András

Noha szerintem az emberiséget mégsem tekinthetjük valamiféle alattomos kórnak, az emberi történelem valóban annál morbidabb, mégpedig a szó eredeti értelmében az. A mi historia morbidánk vagy morbosánk több szempontból is betegesnek tartható: egyrészt eredménye – a környezetszennyezés és -pusztítás, a tömeggyilkosságok és az elembertelenedett világ – miatt, másrészt pedig azért, mert a történelem valójában nem más, mint olyan változások és hatások sorozata, amelyeknek fertőzésjellege tagadhatatlan. Ki ne látná a hasonlóságot a járványok és a gondolatok, divatok, technikák, áruk, kultúrák, vallások, ideológiák terjedése között? Hiszen mindkettő érintkezés, fertőzés útján terjed, egyik ember adja át a másiknak, vannak kórokozók, vírushordozók és recipiensek, s az adott gondolat, technika, ideológia hordozóinak száma is gyakran, akár a betegeké, a mértani haladvány szerint nő. A történelem valójában olyan kommunikáció, amelynek során az egyik fél valamilyen módon megfertőzi a másikat, s ezzel megváltoztatja életét, vagyis a megszokott (egészséges) létében élő embercsoportot egyfajta számára szokatlan (beteges) életmódra kényszeríti. Ilyen esetekben még a fertőzés tünetei is többnyire diagnosztizálhatók: a sokkos állapot, a láz, a krónikus funkciózavar, a szervezet működésképtelensége, sőt, gyakran a pusztulás is.4
Mindemellett az emberi történelem a valódi betegségekhez, elsősorban az epidémiákhoz (járványokhoz) is szorosan kötődik. A tapasztalat szerint a történelmi változásokat, amelyeket a XVIII. század óta fejlődésnek nevezünk, mindig különböző társadalmak, világok, kultúrák találkozása, kommunikációja hozta létre. Az effajta találkozások azonban sohasem zajlottak békésen: többnyire háború, pusztítás és egymásnak átadott betegségek kísérték őket, olyan katasztrófák, amelyek megrázóan és alapvetően befolyásolták a kommunikáló felek életét. A mitológia a bűnbeesés, a titánlázadás, az ekpürószisz,5 Pandóra, Prométheusz, Gilgames vagy a vízözön történetében is utal arra, hogy a változások ára és szülője egyben a pusztulás, a szenvedés.
Sokan rámutattak már, hogy bár a betegségek nagy része nyilván egyidős az emberiséggel, a járványok – tehát azok a tömeges betegségek, amelyek egy-egy embercsoport sorsát, világát befolyásolhatják – civilizációs termékek, hiszen a fertőzés, a contagium érintkezést, vagyis viszonylag nagy népsűrűséget követel. Azt a kissé tautologikus, de igaz megállapítást eleve megengedhetjük magunknak, hogy a történelmet befolyásoló betegségek, járványok a történelemmel egyidősek, a történelem előtti embereknek nem volt részük bennük.6
A történelem valószínűleg első járványgeneráló tényezője az állattenyésztés megjelenése lehetett. A szakirodalom szerint bizonyított tény, hogy a járványok, például a himlő, a tuberkulózis, a lepra, az influenza, a kolera, a diftéria és a malária kórokozói állati eredetűek voltak, vagyis csak mezőgazdasági, állattartó népességekben mutálódhattak emberi kórokozókká. Mindez akkor okozhatta nagyobb embercsoportok pusztulását, ha az állattartás vándorlással, nomadizálással is párosult. Tudjuk, hogy a pásztornépek megjelenése egy-egy mezőgazdaságból élő, letelepedett nép területén nemcsak háborúkra, hanem gyakran pusztító járványokra is vezetett.
A járványok történetének másik lényeges tényezője a közlekedés és a kereskedelem. A kereskedő nemcsak árujával, hanem testével, sőt, génjeivel is terjeszthette a betegségeket; ráadásul a kereskedelem olyan kényszer volt, amely gyakran az életösztönnél is erősebbnek bizonyult:7 az auri sacra fames nemcsak a történelem, hanem a járványtörténelem legfőbb hajtóerejének is nevezhető. (A III., VI. és XIV. századi nagy pestisjárványok, a XVI. századi szifiliszjárvány, a XIX. századi kolera mind-mind a kereskedelemnek köszönhette elterjedését.)
Historia morbidánk fontos tényezői a háborúk, a hódítások is, amelyek a kereskedelem bizonyos válfajainak tekinthetők, csakhogy ebben az esetben a vírushordozó áru gyanánt hatalmat, ideológiát és halált exportál, ekképp juttatja el a betegségeket a megfelelő helyre. Végül a közlekedés fejlődésével meginduló tömeges migráció (faluból városba, anyaországból gyarmatokra, Európából Amerikába, majd a mi korunkban a szegény világból a gazdagba) az az ok, amely a betegségek kommunikációjához nagymértékben hozzájárult.
Az állattenyésztés, a vándorlás, a kereskedelem, a háború és a migráció azonban nemcsak előidézői, hanem következményei is a társadalmi, demográfiai folyamatoknak. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a járványok esetében nem valamiféle külső tényezőről, istencsapásról van szó: a betegségek ugyanis éppolyan szükségszerű termékei és egyben következményei a társadalmi életnek, mint a gazdasági viszonyok, a népszokások vagy éppen a ruhadivatok. Ez esetben is tehát – mint minden esetben – egyfajta démoni dialektikáról van szó. Hogy példával is alátámasszam mindezt, talán elegendő arra utalni, hogy a XI–XII. századi erdőirtások a mezőgazdasági fejlődést segítették elő; ez a fejlődés relatív túlnépesedést okozott; a túlnépesedés következményeképpen került sor a keresztes háborúkra, amelyek a keleti kereskedelem fellendülésére, majd végső soron a XIV. században a pestis kórokozóját hordozó patkányok Európába való szállítására vezettek. A fekete halál hatalmas pusztulást idézett elő, ennek következményei pedig olyan kulturális és társadalmi változások lettek, amelyek százötven év múltán Amerika felfedezését és az ottani őslakosság kipusztítását eredményezték. És így tovább, eisz aióna aiónón.
Utaltunk a betegségek, illetve az eszmék, tárgyak, technikák és gondolatok terjedésének ijesztő hasonlóságára – minderre a köznyelv is felfigyelt már. Nem véletlen, hogy a nácizmust barna pestisnek, a kommunizmust vörös ragálynak, a reformációt delirium contagiosumnak, vagyis fertőző őrületnek nevezték a maguk korában, az enyhébb őrületekről és lázakról, az aranylázról, a lázas 1920-as évekről, a rockőrületről vagy a Rubik-kocka-lázról nem is beszélve. (Nemrég azt olvastam, hogy a drogfogyasztást korunk pestisének nevezte egy újságíró.) Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a betegségek, járványok és egyéb társadalmi jelenségek között elenyészőbb a különbség, mint gondolnánk. Ahogy a betegségek és gyógyításuk története sem valamely korlátozott jelentőségű szakterület, hanem – ahogy azt Heinrich Haeser és Michel Foucault óta számosan leírták már – csupán az általános emberi művelődés- és társadalomtörténet vizsgálatának egyik aspektusa.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969