2013. I-VI
 

A tudás hídjai
Kapronczay Károly

Az interjú mint műfaj a gondolatközlés olyan formája, amikor a megkérdezett összefüggéseket is feltáró válaszokat ad a feltett kérdésekre. Változatos műfaj, de maradandó értéke csak akkor van, amikor nagyobb témakörben járatos személyt kérdeznek, aki olyan áttekintésre képes, amely az olvasó előtt nem vagy kevéssé ismert területek „belső titkai”-t is feltárja. Az interjút – jelenjen meg az írott sajtóban, hangozzon el a rádióban vagy mutassák be a televízióban – az érdeklődők elolvassák, meghallgatják vagy megnézik. A jó interjú értékét növeli, ha az adott témakörben a legjobb információkat adja olyan formában, amelyből bárki könnyen meggyőződhet az interjúalany felfogásáról, betekintést nyerhet gondolatvilágába. Sajnos, az interjúk gyakran „ködbe vesznek”, ha nem gyűjtik össze és valamilyen formában (például könyv alakban) nem teszik újból közzé azokat. Az efféle gyűjtemény nemcsak könynyű és értékes olvasmány, hanem értékőrző is, hiszen az adott időszak észrevételeit, gondolati felvillanásait örökíti meg az utókornak. A jó interjúkötet teljes képet ad az interjúalany életútjáról, felkészültségéről, gondolkodásmódjáról, eredményeiről, céljairól, a világról és a mindennapi életről alkotott véleményéről. Amolyan életinterjú, bár az életút különböző állomásai nem egy beszélgetés során kerülnek szóba. Az interjúkötetnek kordokumentumnak is kell lennie. Tudományos vonatkozásban olyan összefüggéseket kell feltárnia, amelyeknek nemcsak a színvonalas ismeretterjesztés szabályainak, hanem a tudománytörténet szigorú követelményeinek is meg kell felelniük.
A Kossuth Kiadó most jelentette meg A tudás hídjai címmel a Vizi E. Szilveszter akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével az elmúlt másfél évtizedben készített interjúk válogatását. A témakör olyan széles, hogy a fejezetcímek, a beszélgetések „szakaszolása” nem fedi az interjúk összetettségét, tartalmi gazdagságát, gondolatainak mélységét. Az izgalmas, színes stílusú kötet „főszereplője” Vizi E. Szilveszter, akivel huszonhárom tudományos újságíró beszélgetett, de több írásnak ő maga a szerzője. A mélyenszántó gondolatokban nehéz valamiféle „poroszos rend”-et tenni, ezért inkább csak felvillantjuk a leglényegesebb beszélgetéseket: „Mit ér a tudós, ha magyar? Elő lehet-e állítani egy második Albert Einsteint, illetve egy másik énünket, vagy az ember megismerhetetlen egyedi jelenség? Kifejleszthetők-e olyan protézisek, amelyek pótolnák a sérült vagy megbetegedett agyterület munkáját? Valóban globális elöregedés fenyegeti a világot? Miképpen lehetséges, hogy ha a magyar tudományba fektetett kutatási-fejlesztési összeg hatékonyságát vizsgáljuk, akkor a világon az elsők vagyunk, míg az Egyesült Államok ezen a listán az ötödik? Vajon a genetikával kapcsolatos vizsgálatokat végző laboratóriumok kutatási eredményei megváltoztatják-e a természetet, s létrehozhatnak-e szupermeneket vagy szuperszörnyeket? Miért lehet jó és miért rossz, ha a fiatal magyar tudósok külföldön kutatnak? Hogyan hasznosítható az információ és a tudás társadalmi és gazdasági tőkeként? Ki ne szeretne belenézni a kristálygömbbe, és megtudni, megvan-e benne egy bizonyos betegséget okozó gén? S ki tudhatja meg még rajtunk kívül ezt a titkot? Segíthetünk-e a betegeknek utolsó óráikban, hogy nyugodt körülmények között tudjanak eltávozni? Képes-e arra egy diktatúra, hogy a félelemkeltés árán a gondolkodást egyenirányítsa? Vajon nem a tudomány legnagyobb bűne lenne, ha az aszexuális szaporodás likvidálná a szerelmet? Hol ér véget a tudósok felelőssége?” Ekképp foglalta össze a kiadó a könyvben felvetett kérdéseket, de az interjúk közül kiemelkednek – merthogy Vizi E. Szilveszter csak agykutatónak mondja magát – az agykutatással, az agy működésének titkaival foglalkozó beszélgetések. Csak a témában igazán elmélyült tudós tud a számunkra megfoghatatlan témákban olyan közérthetően és plasztikusan fogalmazni, mint Vizi E. Szilveszter akadémikus. Itt kell szólnunk arról is, hogy az elmélyült kutatónak etikusnak is kell lennie, a tudományos hírnév nem menthet fel senkit a mindennapi élet vagy a politikai felfogás etikai botlásaitól. Gondolok itt az Orsós Ferenc megítéléséről szóló interjúra, amelyben igen árnyaltan vizsgálja a tudós felelősségét.
Az interjúkból kirajzolódik a diákkor és a családi élmények meghatározó szerepe, az iskola fontossága, a pályakezdés nehézségei, az orvosi hivatás vállalása, illetve módosítása a kutatói-laboratóriumi munkára. Vizi E. Szilveszter optimista ember, jövőben bízó tudós, hiszen napjaink gazdasági nehézségei ellenére is hisz a magyar tudomány és a haza XXI. századi sikereiben.
A recenzor sok mindent kihagyott vagy kifelejtett e könyvismertetésből, de mindenkinek ajánlja, hogy olvassa el Vizi E. Szilveszter könyvét, mert sok újat, bölcset és maradandót szerezhet belőle. (Vizi E. Szilveszter: A tudás hídjai. Cikkek és interjúk. Kossuth Kiadó, Budapest, 2005, 234 l.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969