2013. I-VI
 

Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Magyar Ferenc

Magyarország és a Kárpát-medence történelmének talán legizgalmasabb része a trianoni békeszerződést követő időszak, amikor a történelmi Magyarország elcsatolt területei más-más társadalmi és gazdasági szerkezetű (és színvonalú) államokba integrálódtak. A kutatások során nemcsak a magyarság új államokbeli történetével kell foglalkozni, hanem az integrálódás mellett fontosak az új helyzetben kiformálódott nemzetiségi politika legkülönbözőbb vonatkozásai, a trianoni békeszerződésben külön kiemelt kulturális autonómia megteremtésének és működésének léte vagy nem léte. Lényeges kérdés az elcsatolt területeken élő magyarság politikai élete, kapcsolata az anyaországgal, s részvétele új államának politikai, közigazgatási és kulturális életében is. Lényegében az előbbi kérdésekre keresünk választ, amikor Kárpátalja történetével, az ott élő magyarság helyzetének kutatásával foglalkozunk. Ez különösen azért „izgalmas”, mert 1945, azaz Kárpátaljának a Szovjetunióhoz csatolása után vajmi keveset tudhatott meg az ottani életről az átlagos magyar újságolvasó. A hivatalos közlések, ha egyáltalán voltak, a Kárpátalján elért sikerekről, a népek barátságának tökéletes megvalósulásáról szóltak. Iskolai tankönyveink csak addig követték nyomon az ottani magyar történelmet, amíg Kárpátalja a magyar államhoz tartozott. A szovjet érában a legnagyobb városból, Ungvárból Uzsgorod lett, s a kárpátaljai térségbe évtizedekig nem szerveztek turistautazást, de onnan sem jöhetett át hozzánk senki. Kárpátalja amolyan „fekete lyuk” lett a hazai tájékoztatásban.
Amikor a Szovjetunió a feldarabolódás felé közeledett, felélénkültek a nemzeti önrendelkezési jogot követelő mozgalmak. Kárpátaljáról is megindult a hírek áradata, s át is lehetett menni oda. Gyakran foglalkoztak e területtel a napi- és havilapokban megjelent írások, de a sokszor „bulváros” közlésekből az érdeklődők nehezen szűrhették ki az 1945 utáni események lényegét. Ekképp nem csak a történelem iránt érdeklődők valós igényeként jelent meg e térség 1918 utáni történetének feldolgozása és magyar nyelven való publikálása. Egy olyan elemzésre és dokumentumok közlésére vállalkozó monográfia, amelyet az egyetemi oktatásban is használni lehetne. Ennek szellemében látott napvilágot Botlik József kétkötetes műve.
A szerző neve nem ismeretlen szakmai körökben, hiszen számos könyve és tudományos cikke foglalkozott Kárpátalja legkülönbözőbb kérdéseivel, azaz a téma avatott kutatója. Az első kötet az elcsatolástól 1939-ig öleli fel e térség politikai, nemzetiségi, gazdasági és a magyarság történetét, jól korszakolva a Csehszlovákiához való csatolás évtizedeit, majd a visszatérést a magyar államhoz. Az események számbavételét alapos elemzések egészítik ki terjedelmes szakirodalommal és levéltári forrással körítve. A csatolt dokumentumok „csak” válogatások, mégis terjedelmes részét teszik ki a kötetnek.
A második kötet az 1939 és 1945 közötti időszakot öleli fel, amelyre alig találhattunk szakirodalmat a hazai könyvtárakban. Kárpátalja 1944 őszéig tartozott a magyar államhoz, majd a szovjet csapatok megjelenése után már arra sem nyílt lehetőség, hogy ismét a csehszlovák állam része legyen. A szovjet korszak e terület legszörnyűbb évtizedeit jelentette, olyan eseménysorozatot, amely ismeretlen volt a hazai szakirodalomban.
Botlik monográfiája fontos hozzájárulás ahhoz, hogy hiteles kép alakulhasson ki a hányatott sorsú Kárpátalja történetéről, a ruszin–magyar történeti és művelődéstörténeti kapcsolatokról, s nem utolsósorban a terület második magyar korszakáról.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969