2013. I-VI
 

Megosztottak, túlpolitizáltak a mezőgazdasági érdekképviseletek
Kapronczai István

A fenti markáns véleményeket úgy fogalmazták meg, hogy napjainkig nem ismert olyan átfogó kutatás, amely az érdekképviseletekről, felvállalt munkáikról és megítélésükről számot adott volna. Ezt a hiányt és az agrárgazdasággal kapcsolatos egyéb kérdéskörök tudományos megalapozását mérséklendő 2005-ben az Agrárgazdasági Kutatóintézetben termelői reagálásvizsgálatokat végeztünk.3 A kutatás során ötven interjút készítettünk, s kétszázkilencvenhat kérdőív kitöltetésére és számítógépes feldolgozására nyílt lehetőségünk. A minta kiválasztása során arra törekedtünk, hogy az reprezentálja a két európai méretegység (EUME)4 feletti kilencvenkétezer gazdaságot.
Mielőtt azonban rátérek a konkrét kérdések elemzésére, két elvi alapvetést teszek. Glatz – mint láttuk – párhuzamot von a civil szervezetek és az érdekképviseletek között. Ez a megállapítás, bár túlzottan leegyszerűsítő, az érdekképviseletekkel kapcsolatban egy nagyon fontos szempontra hívja fel a figyelmet. A civil szerveződések ugyanis nem valamilyen központi akarattal felülről létrehozott közösségek, amelyek formálisan működnek ugyan, de gyakran tartalmilag teljesen kiüresedtek, hanem valamilyen konkrét igények kielégítésére, meghatározott érdekek érvényesítésére formálisan is megszervezett közösségek.5 A valóban hatékony mezőgazdasági érdekképviseletek tehát az ágazat, a gazdálkodók érdekeit figyelembe véve, központi kényszer nélkül, önkéntes alapon szerveződnek.
Második alapvetésem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy lehet-e politikamentes egy érdekképviselet. Kissné Novák Éva ezt nem tarja elképzelhetőnek;6 szerinte a polgárok gazdasági, szociális, kulturális stb. érdekei mélyen beágyazódtak az adott társadalom politikai rendszerébe, s kielégítésük, megvalósításuk nagymértékben az adott politikai rendszer függvénye. Következésképpen az érdekképviseletekben mint civil szerveződésekben is jól kitapinthatón léteznek az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyok, a kliensi kapcsolatok. E civil kapcsolatok viszont nem lehetnek függetlenek a kialakult politikai struktúrától. Nem vitatva e tétel helytállóságát, Glatz azt hangsúlyozza, hogy „Magyarországon túlerősödött a pártpreferencia a társadalmi érdekképviseletekben, és visszaesett a civil szervezetek becsülete. Pedig a rendszerváltástól még kevesebb pártszempontot, még több szakszerűséget és még több társadalmi szempontot reméltünk, gyengébb pártokat, erősebb civil szervezeteket. A fordítottja történt”.7
A kutatásba bevont érdekképviseletek kiválasztásának alapja egy néhány éve írt tanulmányom volt, amelyben néhány gondolattal jellemeztem a magyar mezőgazdaság érdek-képviseleti struktúráját, illetve az érdekérvényesítő képességet.8 Bár nem osztom azt a markáns és általánosító véleményt, miszerint az agrár-érdekképviseletek területén „fantomszerveződések rivalizálása folyik”, kétségtelen, hogy a kutatás során feltérképezett – és a mezőgazdaságban magát érdekképviseletként definiáló – szerveződések között több olyan is akad, amely nem tölt be és nem is képes betölteni valóságos érdek-képviseleti feladatot. A több tucat ilyen szerveződésből csak példaként sorolok fel tízet: Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége (MOSZ), Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ), Magyar Parasztszövetség, Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA), Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége, Magán-erdőtulajdonosok és -gazdálkodók Országos Szövetsége, Magyar Bérkilövő és Független Vadásztársaságok Országos Szövetsége, Magyar Kertészek Egyesülete, Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek Együttműködése (HANGYA), végül a Mezőgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetsége.
A kutatás során az érdek-képviseleti kört leszűkítettem, s csupán a három legismertebbre (MOSZ, MAGOSZ, Magyar Parasztszövetség), valamint a Magyar Agrárkamarára koncentráltam a vizsgálatnál.9 A Magyar Agrárkamara10 bevonását az indokolta, hogy – mint a kutatás eredményei is bizonyították – hazánkban nemcsak a közgondolkodásban, hanem a gyakorlati cselekvésben sem válnak szét a köztestületi és az érdekvédelmi feladatok. Elsőként annak tisztázására törekedtem, vajon igaz-e, hogy a termelők igen kis hányada kötődik az érdekképviseletekhez.
A gazdálkodók körében a Magyar Agrárkamarának van a legnagyobb szervezettsége. A kérdőívet kitöltő társas gazdaságok 57%-a, míg az egyéni gazdaságok 40%-a kamarai tag. Eme arány megítélésénél azonban figyelembe kell venni, hogy több éven keresztül kötelező volt a kamarai tagság, s bár ennek megszűnése után sokan kiléptek a kamarából, a régebbi kényszer még napjainkban is helyzeti előnyt jelent. A két legnagyobb érdek-képviseleti szervezet tagsága gazdálkodási formánként oszlik meg. Az egyéni gazdaságok egynegyede MAGOSZ-tag, de néhány közülük (1,3%) tagja a MOSZ-nak is. („Jó mindkettő tagjának lenni, mert így minden kormány alatt előnyökhöz lehet jutni.”) A társas gazdaságok 37%-ban tagjai a MOSZ-nak, ellenben közülük egy sem MAGOSZ-tag. A Magyar Parasztszövetség szervezettsége minimális, az egyéni és a társas gazdaságok alig 2%-a vallja magát tagjának. Céljaival ellentétes helyzetét jelzi, hogy míg a társas gazdaságok 22%-a tartja hasznosnak tevékenységét, az egyénieknek mindössze 4%-a. Elutasítottsága éppen abban a gazdálkodói körben a legnagyobb, ahol gyökeret kíván ereszteni. Mindezek miatt e szerveződés további elemzésétől eltekintek.
Megvizsgáltam azt is, hogy a szervezeti tagság mennyiben jelent aktív viszonyt és mennyiben formait. A MOSZ esetében a tagok 28%-a, a MAGOSZ esetében pedig 38%-a nevezi magát formailag érdek-képviseleti tagnak. Hasonló a formai tagok aránya a Magyar Agrárkamara esetében is. (A gazdálkodók közül 47%, a társasok közül 29% csak formainak értékeli tagságát.) Mindebből arra következtetek, hogy a tagi aktivitás kevésbé szervezet, sokkal inkább gazdálkodási forma függvénye. Az egyéni gazdaságok érdek-képviseleti aktivitása elmarad a társas vállalkozóké mögött, ugyanakkor a formai tagok nagy aránya azt is jelzi, hogy e szervezetek tényleges érdek-képviseleti mozgósító ereje a MOSZ esetében nem éri el a társas gazdaságok 25%-át, a MAGOSZ esetében az egyéniek 16%-át. (Társadalompolitikai szempontból ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyéni gazdaságok száma és a bennük gazdálkodóké többszöröse a társasokénak.)
A további elemzés során a szervezetek beágyazottságának elemzéséhez kérdéseket tettünk fel arra vonatkozóan, hogy miként ítélik meg a gazdálkodók a szervezetek tevékenységét.
A Magyar Agrárkamara mint köztestület feladataival kapcsolatban sok a bizonytalanság és a félreértés a termelők és az irányítás körében, de még a kamarán belül is. Létrehozásának elsődleges indoka az államközpontú közigazgatás tehermentesítése volt azokon a szakterületeken, amelyeket az állam szervezeti vagy gazdasági okok miatt nem tudott megfelelően ellátni. Ettől a folyamattól azt remélték, hogy a döntéshozók szakmai felkészültsége és az igazgatás eredményességében való érdekeltsége hatékonyabb ügyintézést tesz lehetővé.
A gazdasági kamarák feladatait Orlovits Zsolt a következőképpen foglalta össze:
– A gazdaság közös ügyeinek intézése, amelynek során egyfelől érdemi közfeladatokat kell előírni számukra, másfelől meg kell határozni a kamarák tevékenységének korlátait, megtiltva bizonyos érdek-képviseleti jellegű, illetve üzletszerű tevékenységek folytatását.
– A szakirányú továbbképzésben, mesterképzésben való részvétel, az üzleti forgalom biztonsága és a piaci magatartás tisztessége feletti őrködés; e feladatokat csak egy, a gazdasági intézményrendszerbe szervesen beillesztett kamara tudja eredményesen ellátni.

A cikk további része a Valóság 2006/4. számában olvasható.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969