2013. I-VI
 

Buddhisták és sámánok harca Mongóliában
Obrusánszky Borbála

(Buddhista előzmények) A mongóliai buddhizmus elterjedésével kapcsolatban írt tanulmányokban a külföldi és a mongol kutatók általában két megtérésről szólnak: az első a nagy mongol birodalom idején történt, a második pedig a XVI. század végétől terjedt el. A régi szakirodalom nem szól a mongol kor előtti buddhizmusról, amely már a hun birodalom idejétől megjelent a nomádok területén, s évszázadokig jelen volt. A jelenlegi kutatók, köztük Dalantaj Cerenszodnom akadémikus és irodalmár, műveikben külön fejezetet szentelnek a korai buddhizmusnak, amelyet a közép-ázsiai tohárok, kusánok és szogdok, majd a török nyelvű ujgurok terjesztettek el. A korai buddhizmus a jelenlegi Észak-Kína széles sávján terjedt el, ahol a III–VI. század között pusztai népek hoztak létre államokat.1
A buddhizmus széles körben elterjedt Kínában is, ahol a IX. század közepétől a hit missziója megtorpant: a kínai uralkodók üldözni kezdték az idegen vallásokat, így a buddhistákat is, akik északra, a nomádok lakta területekre menekültek. Akkor már új pusztai népek által alapított birodalmak, a kitaj2 és a tangut3 támogatta őket. Miként a fentiekből látható, a buddhisták nagy számban telepedtek meg a selyemút mentén, majd a mongol birodalom megalakulásakor megjelentek a nagykáni udvarban is, ahol Dzsingisz és utódai is vallásszabadságot adtak nekik. A korabeli leírások szerint a Karakorumban a XIII. század elején már több buddhista templom is volt.4
A mongol nagykánok a XIII. század első felében még őseik vallását követték, bár a külföldi útleírások beszámolnak arról, hogy az udvarban sok buddhista és keresztény térítő tartózkodott. Akkoriban a közép-ázsiai buddhisták és a két tibeti buddhista rend egyaránt a nagykán kegyeit kereste. Az utóbbiak közül a karmapa rendbeli Karma Baksi sikere volt nagyobb, hiszen Möngke nagykánt áttérítette a buddhizmusra.5 A szerzetest később Kubiláj is meghívta udvarába, aki azonban nem tett eleget a meghívásnak, mert a nagykán öccsét, a trónkövetelő Arik-Bökét támogatta.6
A nagykáni udvarban élő mongolok vallásában akkor következett be nagy változás, amikor Kubiláj kán a XIII. század második felében kiterjesztette fennhatóságát Tibetre, s ott a pártjára állt Sza-szkja-pa rendet részesítette támogatásban. A rend vezetőjének unokaöccsét, Phagsz-pa lámát udvari tanítójává nevezte ki. A tibeti buddhizmus erőteljesen elterjedt a mongol udvari körökben. A mongol nagykán udvari tanítója egy új, a tibeti írásjegyek alapján létrehozott írást alkotott, amelyet 1269-ben Kubiláj birodalmi írássá tett. A XIII. század végétől megindult a buddhista kánon műveinek mongolra fordítása, valamint a mongol vallásos irodalom megteremtése. Ebben nagy szerepet játszottak az udvarban élő ujgurok is. A buddhista kánon, a Kandzsur és annak magyarázatai, a Tandzsur fordítása több évtizedig tartott. A hatalmas munkát több szerzetes végezte, de csupán kettő neve maradt fenn: Csoszgi Odszeré és Sirab Szengéé, akik a fordítás mellett vallásos verseket is írtak a szent művek bevezetőjéhez.7
A tibeti buddhizmus missziója azonban csak a nagykáni udvart érintette, a pásztorok között és a birodalom távoli részében nem volt hatása. Így amikor a Yuan-dinasztia 1368-ban megbukott Kínában, a hazájukba visszatérő mongolok nem ragaszkodtak új hitükhöz, hanem visszatértek őseik hitéhez. A Yuan kori buddhista hit csak néhány déli mongol településen, nemesi udvarban maradt fent. A történeti források szerint néhány helyen megérték a második megtérést.8


(A második megtérés) A mongolok buddhizmussal való megismerkedése, az úgynevezett második megtérés a XVI. századi déli mongol fejedelmek hódító politikájával kapcsolható össze. A tümet9 származású Altan kán a déli mongol területeken erős fejedelemséget hozott létre, s a XVI. század második felében hódító hadjáratokat indított a sárga ujgurok és Tibet ellen,10 amelynek során a fogoly szerzetesektől hallott először a tibeti buddhizmus új ágáról.
Altan kán, csakúgy, mint elődje, Kubiláj kán, felismerte, hogy az új hit felvételével és támogatásával fennhatósága alá tudja vonni Tibetet. A kán 1578-ban Szodnomdzsamcot,11 a gelukpa rend vezetőjét kukunóri palotájába hívta. A láma elfogadta a meghívást, mert tibeti hatalmát mongol segítséggel szerette volna megerősíteni. A megbeszélésen a kán és a láma szövetséget kötött, amelyet címek ajándékozásával erősítettek meg. A mongol kán a tibeti vezetőnek „szent, mindentudó, jogartartó dalai láma”12 címet adományozott, amely világszerte dalai lámaként vált ismertté. A láma mindjárt a harmadik dalai lámának címeztette magát, mert a rend alapítójának és elődjének posztumusz megadta ezt a címet. A dalai láma a kánt „gegen”, azaz megvilágosult jelzővel illette, mert felismerte a buddhista hit jelentőségét.13
Altan kán, elődei türelmes valláspolitikájától eltérő módon, erőszakos módon kezdte terjeszteni az új hitet. A források alapján valószínű, hogy a buddhizmust támogató és a régi vallást törvényen kívül helyező rendeletet a kán nem saját elhatározásából,14 hanem külső befolyásra hirdette ki. Az Altan kánról fennmaradt egyik monda szerint a dalai láma hatására tiltotta be az ongonok tiszteletét és a nekik szánt áldozati szertartásokat.15 Csupán néhány történeti adat van arra, hogyan keletkezett Altan kán rendelete. Az Erdenijin tobcsi krónika szerint Altan kán a dalai lámával való találkozás alkalmából adta ki azt a rendeletet, amelyben megtiltotta az ősi sámánhit gyakorlását.16 Ebben nagyon tömören, szinte csak összefoglaló jelleggel örökítette meg a törvényét: „Egykoron, ha egy mongol ember meghalt, módjához mérten a többiek összegyűltek, tevét és lovat öltek le. Most ezt elkerülve mértékletesen a tan felé törekedvén minden évben és hónapban fokozatosan nyolc boldogságú böjtöt tartsd meg! … A hónap három böjtjén tilos állatot ölni, és madarat fogni!”17
A mongol Cerenszodnomhoz hasonlóan a német Walter Heissig a Dzsebdzundamba kutuktu életrajza című forrásban18 azt találta, hogy a dalai láma tiltotta meg az elhunyt ősök szellemeinek, vagyis az ongonoknak való áldozatot, hogy helyükre buddhista istenek kerüljenek. Heissig szerint a dalai láma parancsára végül Altan kán égette el az ősök szellemét jelképező bálványokat.19 Roland Barraux is azt állítja, hogy a dalai láma tanításainak hatására maga Altan kán állította össze a törvényt, amely megtiltotta a régi sámánhit gyakorlását: ezen belül megtiltotta a véres áldozatokat, valamint az ősi temetkezési formát. A lámák elleni támadásért vagyonelkobzás járt.20 A XIX. században összeállított Bolor toli krónika viszont az ordoszi Kong tajsihoz köti a rendelet megalkotását, aki már jóval Altan kán előtt felvette a buddhista hitet. A krónika szerint a tajsi el akarta tüntetni a régi hit maradványait, ezért a következőket tiltotta meg saját területén: egyrészt nem engedte, hogy a halottat felszerszámozott lovával együtt temessék el, másrészt megtiltotta a hagyományos áldozati ünnepeket, amelyeket minden hónap 8-án, 15-én és 30-án tartottak, hússal és vérrel áldozva őseik szellemének; harmadrészt megtiltotta, hogy apáik, nagyapáik képét megformázzák, s abban a szellemőst, az ongont tiszteljék. Ehelyett a krónikában fennmaradt rendelet előírta, hogy helyette a buddhista tanvédőt, Gombót imádják.21
Altan kán és a tibeti egyházfő találkozása megpecsételte a mongolság sorsát: a buddhizmus gyökeret eresztett mongol földön. Altan kánt követve a többi mongol fejedelem is követet indított Tibetbe, s onnan szerzeteseket kért, hogy saját területén is elterjedjen az új hit. Alig egy évszázadon belül már kolostorok népesítették be a pusztát.


A cikk további része a Valóság 2006/5. számában olvasható.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969